Vidámpark!

Múlt hét közepén a szigetünkre költözött egy kis vidámpark, amolyan igazi családi vándorcirkusz! Nem voltak mutatványosok, vagy igazi cirkusz, csak olyan "cirkuszos" volt a hangulata. Voltunk a héten Dáviddal egyszer, csak nem ültünk fel semmire, na de vasárnap! Eljött a mi időnk! Végre az idő is szép lett, úgyhogy irány a vidámpark!

Volt nagyon sok gyerekeknek való játék, de még nem engedtem egyedül felülni Csirkét, kapaszkodni is kellett mindegyiken.

Kipróbált egy hattyút, egy vonatot, egy sárkányos hullámvasútat, és egy forgó csészébe is beültünk. Nyertünk egy ici-pici kis plüss dinoszauruszt, és egy elég nagy plüss mackót, finom puha. Viszont Tamás nem lőtt nekem semmit. Mondjuk a valamit is érő nyereményekért sokat kellett volna lőni, nem is érte volna meg.

Találkoztunk óriási mókussal és oroszlánnal is, tőlük Csirke kicsit megijedt.

Ja, és szerintem mindenki rajtam röhögött, amikor felültem a bébi-vasútra Csirke mögé. Nem akartam eredetileg, de amikor elindult a vonat, Csirke nagyon bemozdult, és a kezelőnő monda, hogy üljek fel. Komikus látvány volt, Tamás pisisre nevette magát, és persze jó sok képet csinált.

Tamás és én pedig bementünk a szellemkastélyba is! (persze külön-külön). Hááát, asszem kicsit kinőttem belőle. Engem eléggé megijesztett, volt egy olyan szakasz, ahol korom sötétben kellett végigmenni, úgy, hogy az ember lába alatt mindenfelé mozgott a talaj. Egyedül azért nem fordultam vissza, mert nem igaz, hogy ezer kiskölök végigment itt előttem, akkor nehogymár ne tudjak én is átmenni. Csak arra tudtam gondolni, ha elesek akkor csak a mögöttem levő fog észrevenni, amikor belémrúg, és mi van, ha nem is jönnek mögöttem?? Reménykedtem, hogy kábé 10 perc elteltével csak hiányolnak a fiúk odakint, és akkor megtalálnak végre. Elmondtam a Tamásnak, hogy elég para a hely, ő csak röhögött, aztán ő is végigment, de ő is kicsit fehéren jött ki, haha!

És a vasárnapról még annyit, hogy délután Tonti egyik kollégájánál voltunk vendégségben.