Seurasaari

Vasárnap délelőtt Seurasaarin voltunk. Ez a "skanzen-sziget", a régi faházakkal, és a sok pofátlan madárral és mókussal. Nagyon friss volt a levegő, jól esett a séta. És nagy meglepetésünkre nyitva volt egy kis kávézó a sziget végében (itt semi sincs nyitva vasárnap, csak nyáron, és Karácsony előtt, de az év nagy részében vasárnap nincs élet), ahol kaptunk egy forró csokit, de sütire már nem futotta, nem volt nálunk készpénz.

A szigetre egy hosszú fahíd vezet, amit a madarak rendszeresen látogatnak, mert itt szokták őket az emberek etetni. Mi is vittünk kenyeret, és odafele is és visszafele is adtunk nekik enni (bár én ellenzem, de Dávid épp madár-mániás, nagyon bírta!!).

Dávid itt egy galambot kergetett

A faházak annyira nem kötöttek le minket, mi inkább Dávid után rohangáltunk. Sajnos a birkák sem dolgoztak vasárnap, pedig szoktak lenni a szigeten, bemutató jelleggel. Érdekes lett volna.

A kávézóban épp iszogattuk a forró csokinkat, amikor megjelent egy autó, utánfutóval, amiben kis pónilovak voltak! Persze több se kellett Csirkének, rohantunk is lónézőbe! Meg is akarta fogni, de nem engedtem, mert a gazdájuk épp mással volt elfoglalva, és én nagyon parázok a lovaktól, még akkor is, ha kisebbek, mint én. Ez van. Lehetett volna lovagolni is, de nem volt aprónk, kártyával pedig nem lehetett fizetni. A nagyobb gyerekek nagyon élvezték, büszkén feszítettek a pónik hátán, jól néztek ki, még lovaglósapkát is kaptak. Legközelebb több pénzt viszünk, és hátha Dávidnak is lesz kedve felülni.

Itt már hajt a fű,

Viszont itt még megvan a hó a ház előtt!