Gyerekszáj

Dávid: Tudok repülni, mint az angyalok!

Papa: És hol élnek az angyalok?

D: Menyétországban!

Ma reggel nézegeti az ABC-óra nevű játékot,amiben forgatható kis lapokon betűk vannak, ha megfordítod a másik felén egy rajz van azzal a betűvel.

Ü betűnél egy üveg van:
D: Na nézzük csak, a sör milyen betűvel kezdődik?

Mama: Az nem sör, csak egy üveg (mondjuk tény, hogy sör-szerű lötty van benne)

D: Akkor a pálinka milyen betűvel kezdődik?

Papa beszél Erzsi nagyival, majd átadja a kagylót ("Beszélj a nagyival, kisfiam").

D: Szia, hogy vagy? Boldog születésnapot!

Papa: (fojtott nevetés) Kicsim, nincs születésnapja a nagyinak.

D: Uhm, khm, boldog névnapot!

Egy boszorka van...

Mindenkinek leesett már? Segítsek? Tegnap voltunk ultrahangon...

Mivel egyre nehezebb lett a névválasztás és a kabalaruha-vásárlás (ez a hagyományunk, minden gyerek kap egy első, csilli-villi ruhát), ezért megkérdeztem a nemét.

A babával minden rendben, nagy feje van, hozzá képest kisebb teste. Körülbelül 860 grammos, 26. hétben vagyunk, pilanatnyilag fejjel felfelé van, bízzunk benne, hogy megfordul.

A vizsgálat végén megkértem Bruno-t, hogy mutassa meg hambi vagy hot dog van-e a lábai között, erre 3D-ben kellett, hogy farkasszemet nézzek legifjabb kisfiunk tökeivel (akinek a címből még nem esett volna le).

Mit mondjak, meglepődtem, számítottam rá, hogy lány, és ez a terhesség annyira más, hogy gondoltam is, hogy az lehet. Magamról annyit, hogy alapvetően jól vagyok, főleg ha tudok pihenni. Túl vagyok egy Bartholin mirigy gyulladáson, és az ínhüvelygyulladásom még tart, ami azt jelenti, hogy minden, amire a terhesség hajlamosíthat azt összeszedem.

Az influenzától parázok, oltásom még nincs, ahogy még senkinek a családban, és az oviban ma derült ki, hogy van egy gyanús eset.

Ezeket a kisebb-nagyobb félelmeket és problémákat leszámítva minden a legnagyobb rendben, élvezem a dolgot és izgalommal készülünk. Bence még semmit sem ért a dologból szerintem, de Dávid már elcsacsogta az oviban, hogy a Mama hasában baba van, és szerinte kisbabánk lesz, nem a Mamának és a Papának, hanem nekünk.

Az egész egyre izgalmasabb...

30 kiló boldogság

Jelenleg ennyivel rendelkezünk, illetve kicsit többel.
Ebből Dávid 18,7 kiló,
Bence 12,4 kiló
és a múlt hét előtti ultrahang szerint
Babuli 300 gramm körül volt akkor!

Vérvizsgálatok

Volt az utóbbi hetek egyikében pár vérvizsgálatom.

Az eredmények:

Nem vagyok HIV-pozitív,

nincs szifiliszem,

nincs hepatitisem,

nincsenek antitestjeim a baba ellen,

a vércsoportom-tamdamdamdamdamdammm-még mindig 0Rh+, csodák csodája, nem változott.

Megcsináltattuk a kombinált Down-szűrést is (azt hiszem ez a magyar neve), és az esély Down-szindrómás babára 1:13000.

Egyébként jól vagyok, néha van már csak hányingerem, főleg ha a kakis bilit kell kiürítenem, de olyankor nagyon öklendezek:(

A hasamba kell megint szúrnom a véralvadásgátló szurit, de most csak napi 1 megelőző adagot, amihez igen kaladosan jutottam, majd elmesélem egyszer.

Legközelebb majd csak a 20. héten kell menni ultrahangra.

Meglepetés-baba!

Megint babát várunk!

Tegnap voltunk a 12 hetes ultrahangon, ahol a doki mindent rendben talált, szóval most már kikiabálhatom a világba a jóhírt! :)

A száraz tények a következők:

- a kiírás dátuma 2010. február 28, (Bencus 21-én született...),

- CRL: 5,40 cm,

- BPD 1,93 cm,

- a nyaki redő normális, orrcsont látszik, elég hosszú, placenta a funduson (most először, eddig mindig az első falon volt).

Az ultrahangon nem sokat láttunk a babából, nem mutatta magát, meg hát ilyen picikén még sok néznivaló nincs is, de van 2 lába, 2 karja és dobog a szíve. Bár kicsit furcsa volt, hogy nem láttam mozogni. Lehet, hogy ő is stresszelte magát úgy, mint én.

Neve és neme egyelőre nincs, de szerintem megszületéséig nem is lesz. Bár még lehet, hogy meggondolom magam ha túl kiváncsi leszek. Pont tegnap este beszélgettünk Tamással a nevekről és ilyenek jutottak eszünkbe: Péter, Anna, András, Borcsa, Emma, és még sok más, csak elfelejtettem.

Az első 3 hónapról annyit, hogy ennyit még egyik terhességemnél sem voltam rosszul, sokszor rohantam a wc fölé, de róka-koma egyszer sem bújt elő. Szagokra elég érzékeny vagyok, a hangulatom fel-alá rohangál, kiszámíthatatlan. Legdurvább azt hiszem az volt, amikor elsírtam magam, mert Izland kérte az EU-s csatlakozását, és sírtam még akkor is, amikor megvolt az első élettársi kapcsolatkötés azonos neműek között.

Van még valami ami hihetetlen! Most először csináltam végig a 12 hetet hormonpótlás nélkül, csak én, egyedül. Ez nekem nagy szám, mert Dáviddal is vérezgettem, aztán elment egy babánk, és Bencével is "szedtem" extra progeszteront. Pesze agyonaggódtam magam, és ha jól emlékszem, összesen 4 darab tesztet csináltam az első 8 hétben, hogy tutituti-e a dolog.

Ma beszéltem Nagyimmal, hogy elújságoljam, hogy jön a hatodik dédunokája, szegény kivolt, hogy csak most mondtuk el. Hát még ha tudná, hogy nyaralás után nála csináltuk meg az első tesztet... :) Nem akartuk senkinek elmondani, de Dávid kikotyogta Tamás kollégáinak, úgyhogy elmondtuk legalább a szüleinknek, akik nagyon örültek.

Dávid örül a kistestvérnek, de azt hiszem, rossz érzések is vegyülnek az örömébe, mert kezdi talán észrevenni, hogy nem marhulok vele annyit (nem ülhet a hasamra lovacskázni), és sokat hallja, hogy ne haragudj, de nem tudlak vinni, mert baba van a hasamban. Mire megszületik, Dávid már több, mint 4 éves lesz, remélem végre elmúlik a daca és együtt örül majd velünk.

És miért meglepetés-baba?

Mert nekünk magunknak is meglepetés, hogy jön! Elmondhatalanul boldogok vagyunk!!

Gyerekszáj

Ma éppen jövünk haza a boltból, és a liftben nagyon büdös volt. Dávid kérdezi, mi ez az illat, én pedig elmagyarázom neki, hogy ez szag, mert büdös.

Tovább kérdezősködik és erre elmondom neki, hogy lakik egy alkoholista bácsi az elsőn, és ő már szinte csak az alkohollal foglakozik, és lehet, hogy már nem is mosakszik, mert az alkohol fontosabb neki mindennél, és épp jött velünk szembe az utcán.

Dávid elgondolkodott és kijelentette:

Én VÍZISTA vagyok!

A Bence pedig KÓLAISTA.

Az első hét otthon

Tehát ugyebár hármasban utaztunk haza a gyerekekkel, hogy több időnk legyen otthon, így remélhetőleg el tudunk intézni sok dolgot, és talán több szabadidőnk marad akkorra, mikor Tonti is itt van. Végülis valamennyire be is jött a dolog, viszont minden ilyen alkalommal arra is rá kell, hogy döbbenjek, hogy ilyet többet nem csinálok. Mármint külön utazást.

Nem maga az utazás része volt a durva, bár megterhelő volt két bőröndökkel és babakocsival teli poggyászkocsit kitolni és közben a Dávidot is navigálni, hanem inkább az az egy hét "egyedüllét". Az, hogy nekem kell éjjel mindig kelnem, hogy nincs egy szabad másodpercem, hogy hiányzik nekem nagyon a Tamás. Kezelni kell Dávid érzéseit is, hogy neki is hiányzik a Papa, amit úgy fejez ki, hogy haragszik rá.

Na mindegy, remélem nem sok ilyen külön utazás lesz.

Első nap nem csináltunk semmi különöset, csak örültünk egymásnak, aztán másnap elmentünk a tesómékkal a Tropicariumba. Vasárnap volt, tömeg volt, nyűgösek voltunk (legalábbis én meg a gyermekeim), de jól éreztük magunkat. Dávidon kijött valami fura cápa-fóbia, pedig imádja a cápákat. Végülis klassz volt az egész, jobb, mint az itteni Sea Life.

Aztán hétfőn belecsaptunk a lecsóba és elkezdtük a napot anyukám rendelőjében, vérvétel, ekg nekem, a kötelező orvosi vizsgálatokhoz. Erikának kicsit nehéz dolga volt, mert Bence cicit akart ekg alatt, mert félmeztelen voltam, Dávid pedig az elektródákat buzgerálta állandóan, csodálkozom, hogy lett egyáltalán értékelhető görbém. Persze aztán Dávidra is fel kellett tenni az elektródákat:)

Utána pedig elmentünk a gyerekorvoshoz Újpestre, hogy adjon a gyerekeknek is igazolást, és vizsgálja is meg őket, hogy gyógyuljanak meg már végre a megfázásból. Bence kapott is orrcseppet, meg szemcseppet is, ha esetleg szükség lenne rá, de nem volt. Az orrcsepp és a köptető csodákat művelt vele szerencsére.

Aztán teltek-múltak a napok, összehoztam egy találkát a barátnőimmel gyerekestül. Jött Zsófi és Zsófika, Kati, Gabi, meg mi voltunk. Olyan jó volt őket végre látni. Sajnos Ági és Nóri nem tudott eljönni.

Aztán tető alá hoztam egy gyors találkát a tágabb körű rokonsággal is, aznapra hívtam át őket, mikor már Tonti is megjött, vasárnap. Köszönöm mindenkinek, hogy ilyen szűk határidővel is el tudott jönni! Jó volt látni, hogy a gyerekek mekkorát nőttek és fejlődtek. Volt köztük olyan, akit utoljára 3-4 hetesen láttunk.

Vannak képek is, csak valami elromlott a bloggerrel, vagy én vagyok iszonyatosan béna, de nem tudom egyszerűen a helyükre tenni őket, sokkal egyszerűbb, ha a végére hagyom, és inkább odaírom, hogy mi micsoda.

Itt éppen Dávid nagyon jókedvű a Csikós dédinél, akit már a Papával együtt látogattunk meg:
Papa és Bence, szintén a Csikós dédinél:

Erzsi nagyi, ugyanott, mindenkinek nagyon jó a kedve!

Nagypapa is jókedvű!

Bence portréja, szerintem nagyon jól sikerült kép:

Lia nagyi az unokák egy részével:

A vasárnapi bulin sikerült a gyerekeket egy tizedmásodpercre egybegyűjteni!

Zselyke: gyönyörű, nem?

Tomikaactimel:

Bence imádja a társaságot:

Segített az előkészületekben is:

Dávidnál épp a tűzoltó-korszak tetőzött, mindenhol locsolt:

Dávid kacsint a Café Provance-ban:

Süti ugyanott:

És gőzmozdonyos fagyi, és ne fényképezz Mama!

A három zsivány:

Dávid az EKG-val:

A Tropicariumban: Boti és Bence közt nincs sok különbség


Szintén Tropicarium:

A fiúk alszanak odakint:

Dávid a kedvenc gyümölcsével:

Amint időm engedi írom a többit is....

Szülinapom

A szülinapom még múlt szerdán volt, de igaziból az ajándékomat csak most szombaton kaptam meg. Tamás és Dávid szerdán ebédre meghozták a tortámat, ami nagy meglepetés volt, és még gyönyörű vörös rózsák is voltak mellette. Szombaton pedig jött az igazi meglepi. Tonti beültetett minket az autóba annyit mondott, hoyg legyen rajtam harisnya (mármint a kompressziós), mert sokat autózunk (bár én ebből megsejtettem, hogy milyen ajándék lesz), és egyébként nekem semmi dolgom, csak élvezzem a tájat.
Aztán eltévedtünk, szegény drágám egyre dühösebb és idegesebb lett, pedig nekem már ez is elég izgalom volt, hogy "elrabolt". Aztán megláttuk a Malmi repülőtér kiírást, és Tonti megnyugodott, én pedig akkor lettem biztos, hogy jól sejtettem, repülni jöttünk.
Az én Drága Férjem befizetett engem egy repülős városnézésre. Azt hiszem onnan jött a dolog, hogy a tengerparton mindig látjuk ezeket a kisrepülőket, és én mindig sóvárogva néztem őket.
Először úgy volt, hogy Dávid is jön, aztán, hogy a Bence is, aztán Dávid meggondolta magát, és akkor Bence se jött. Szóval egyedül mentem. Csak a pilóta és én voltunk a Cessna 172-ben.
Még ketten befértek volna a hátunk mögé, de így is nagyon kicsi repülő volt. Még sose ültem ilyenben. Nagyon klassz volt!!!
Mondjuk a legkisebb kis széllökés is hatalmasat dobott rajtunk, kicsit ijesztő volt, de a látvány gyönyörű megérte.
Láttuk a főbb nevezetességeket, a házunkat minden szögből, Dávid oviját, sok hajót, minden amit lehetett. Sok képet készítetem:
A repülő:

A pilóta: Én ( a fülhallgatón hallottuk egymást, és egyébként nagyon hangos is volt, jobb is, hogy Dávid nem jött):

A műszerfal:

Szerintünk ez az egyik legjobb kép:

A Katedrális a belvárosban:

Házak Töölöben, nagyon tetszenek:

Lauttasaari fentről:

A házunk ( a barna, nem téglás, majdnem középen ) :

A Katedrális és a kikötő, no meg a piac:

Helsinki:

Viking Line terminál:

Köszönöm szépen Tamás!

A hazaút

Gondoltam idén nem egyben, hanem részletekben írom le, hogy milyen is volt otthon. Végülis elég hosszú ideig voltunk otthon, 5 hétig, azt elég hosszú lenne leírni egyetlen postban.

Külön utaztunk, én a fiúkkal május végén, Tonti pedig 8 nappal később jött. Mindenki féltett attól, hogy hármasban fogok a gyerekekkel utazni, pedig semmi veszélyes nem volt benne. Okosan kell járatot választani, és a gyerekeknek tetsző, új könyveket és foglalkoztatókat kell magunkkal vinni. Mi a reggeli géppel mentünk, amihez nagyon korán, 5 körül kellett kelni. A gép 8 körül indult, kicsit késve, vártunk valakire azt hiszem. Az idő pocsék volt, szakadó eső, hideg, én a télikabátomban mentem ki a reptérre, amit Tamás hazahozott magával.

Sikeresen felszálltunk, a kaja finom volt, Dávid is meglepően sokat evett, pedig sose eszik a repcsin. És mivel olyan korán keltünk, evés után Bencének már olyan volt, mintha ebéd után lennénk, úgyhogy szerencsére leszállásig aludt.

Dávid pedig, hát! Komolyan mondom, teljesen partner volt mindenben, nagyon remek útitárs lett belőle. Szófogadó volt, érdeklődő, sokat beszélgettünk, végre kettesben, nagyon élveztem a társaságát, sajnos ritkán tudunk így, igazán kettesben lenni, hogy nekem sincs semmi dolgom.

A szobatisztasága is valahol itt kezdődött egyébként. Én magamban adtam neki egy végső határidőt, hogy ha nyaralás alatt nem lesz szobatiszta, akkor "bekeményítek" és komolyabban elkezdek foglalkozni a témával, és forszírozom a dolgot. A repcsin elmentem pisilni, persze velem kellett jönnie a fél négyzetméterre, és megkérdeztem pisil-e. És most először igent mondott! Felállt a wc-deszkára, és állva pisilt. Nagyon örültem neki és megdícsértem érte, és látszott, hogy ő is büszke magára.

Aztán lassan leszálltunk, amihez sajnos fel kellett Benyust ébresztenem, ez a szabály. A reptéren mindenki várt ránk, ami mindig nagyon jól esik. És el is kél a segítség, mert annyi cuccunk volt, hogy két taligán toltam, és még a Dávid is fogta a harmadik kezem, Bencét be tudtam ültetni az egyik poggyászkocsiba.

Azt még nem említettem, hogy milyen állapotban voltunk repülés előtt...Nos, mindhárman taknyosak voltunk, köhögtünk, alig kaptunk levegőt, és fogadok, hogy hőemelkedésünk is hol volt hol nem.

Eredmény: Kicsit féltem a hőkamerák előtt, hogy kiszúrnak, és nem kívántam az egészet magunknak. Hááát, elmentünk a kamerák előtt és a nő aki nézte kiszúrt minket, hogy you three! come here! Aztán kiderült, hoyg szerencsére csak azért hívott, hogy arra is lehet menni, és ne torlódjunk...pedig már épp kezdtem magyarázkoni.

Másik eredménye a betegségünknek az volt, hogy úgy bedugult a fülem, mint még soha. Végig a leszállás alatt cukorkát ettem, nyeltem, ásítottam, és mégis nagyon bedugult, Szörnyen nézhettem ki a könnyező szemeimmel, taknyosan, fáradtan, izzadva a hirtelen melegtől. Igazából tök jogos lett volna, ha kiszúr a kamera...

A fülem talán másnapra kidugult, de addig alig hallottam és nagyon-nagyon fájt.

Indulás előtt reggeliztünk a reptéren:

Bencus alszik:

Dávid kifestőzik (az egyébként 200%-kal megjavult maléves foglalkoztatóval):

Neki is muszáj!

Bence jó ideje az esti vetkőzés után rögtön pisil a padlóra a kukija hosszas bámulása után. Egyik este mondom neki, hogy ne ide pisiljen, menjen a bilibe, és erre ő ment, és a pisit a bili mellett találtam! Tegnap este pedig megint mondom neki, hogy a bilibe pisiljen, akkor ott is voltam, ráültettem, és láss csodát! belepisilt!

UPDATE: Bence ma bele is kakilt a bilibe!!

Apróság

Tegnap este 14 fok volt odakint, mire bekapcsolt a fűtés. Július 5-én...

Gyerekszáj :)

Dávid ebédnél: - Én nem szeretem a cukrot!

Papa: - Jó, akkor nem kapsz édességet sem, mert abban sok cukor van.

Dávid (habozás nélkül): - Én szeretem a cukrot!

Papa (nevetve): - Örülök, hogy ilyen rugalmas az álláspontod...

Dávid (Mamához fordulva): - Mama, te is örülsz, hogy ilyen rugalmas a pontállásom??

Gyerekszáj

Ezt le kell írnom amíg nem felejtem el:

Olaszországban leégtem, és mint egy rühes kutya még a Dáviddal is a hátamat vakartattam. Egyszer éppen vakar amikor ezt mondja:

Nem vakarlak erősen, nehogy kivakarjam a csontod!

Hazafelé úton Siófokon a Gábor Dédinél, szintén Dávid:

Mama! kééérek ciciiiit!
Majd később kisfiam...
de moost!

Menj a Papához, neki is van cicije! - próbáltam elpoénkodni, és finoman elküldeni. Erre odamegy a Papához, kér cicit, Papa felhúzza a pólóját, erre Dávid:

Neeem, fúúúúúj, ez szőrös, ez nem finom!
egyenlőre ennyi juott eszembe.

Megjöttünk

5 hét távollét után ismét Finnországban vagyunk. Az 5 hét gyorsan elrepült, főleg a középső 2 hét amit Olaszországban töltöttünk.

A nyaralás fantasztikus volt, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, persze mi is, és talán az a legnagyobb dolog, hogy Dávid szobatiszta lett, nagyon ügyesen, és gyorsan (cirka 1-2 hét alatt a semmiből ).

Ha lesz egyik este időm akkor írok bővebben is, de előre csak ennyit: találkoztam a barátnőimmel, Tamás a barátaival, volt nagy gyerekzsúr nálunk, voltunk végre 5 éve először nyaralni, volt sok jó idő, sok hatalmas égzengés és földindulás, megtudtuk, hogy sok baba fog születni a közeljövőben, voltunk sok helyen látogatóban, sokan voltak nálunk, sokat nevettünk, volt sírás is, lakást kerestünk sikertelenül, voltunk betegek, készült több, mint ezer képünk és még folytathatnám, de majd inkább igyekszem tényleg leírni, sok képpel.

Gyerekszáj

Van pár megható az elmúlt hetekből-hónapokból:

Megyünk hazafelé, amikor Bence sírni kezd a kocsiban, és Dávid nyugtatgatja:

D: ne sírj Bencus mindjárt megállunk, és kivesz a Mama (ezen eleve kész lettem)

M:óóóóó Dávid, ez olyan megható, hogy nyugtatgatod a Bencét!

D: Mi az, hogy meghajtó?
Más:
Mama, vegyünk még egy Bencét!
Vagy:
Mikor lesz még egy kistestvérem?

Pár napja:

Mama, cirógasd a hátam, hogy libamájas legyek!

Amikor Bence elveszi a játékát, vagy tönkretesz valamit angolul beszél vele: No Bence, noooooo! you can't play with it! vagy: no pushing Bence! NOOOOOO!!!! Azt hiszem ezeket nagyon hamar megtanulta az oviban...

Május elsejei hosszúhétvége

Ha hosszúhétvége akkor betegség!Ez a mi családunkban már csak így hagyományos, nehogy véletlenül valami komolyabb programot össze tudjunk hozni.

Lássuk csak:

Dávid: takonykór, lázmentes, de taknyos és sokat köhög, csak éjjel (mikor máskor?)

Bence: Ugyanaz, mint Dávid, szerencsére kevesebbet köhög,

Tamás: Semmi baja! hurrááááá!

Én pedig beújítottam magamnak egy frankó kis övsömört. Természetesen az ügyeletre kellett menni, mert a hólyagok szombaton jöttek elő, akkor vált biztossá a dolog. Azt hiszem szerencsés vagyok, mert azt olvastam, hogy valakinek olyan fájdalma volt, hogy azt hitték szívrohama van, másvalakinek pedig vakbélgyulladása, nekem ilyen erős fájdalmaim nem voltak. Kaptam vírusellenes gyógyszert, és fájdalomcsillapítót. A doki tudhatott valamit, mert kétféle méregerős tablettát írt fel, összesen 200 darabot. Nem mondom, hogy mindre szükség lett volna, de nem ártott, hogy van.

Pár nappal később, amikor az egész a tetőpontjára hágott alig bírtam elviselni a ruhát magamon, tréningben jártam mindenhová, és szinte csillapíthatatlan fejfájásom volt, és olyan hidegrázásom, mint még soha, amit fél nappal később láz is követett, és akkor mentem el dokihoz megint.

Valami hihetetlen dokihoz kerültem, de ez másik sztori. Azt mondta, az övsömörrel minden oké, úgy néz ki, ahogy kell, majd a fejfájás miatt elvégezte az agyhártyagyulladás ellenőrzésére szolgáló teszteket. Nem, az nem volt, csak egy kis, idézem: Meningeal irritation.

Tamás szerint a szüléseim legrosszabb pillanataiban néztem ki olyan ócskán, mint akkor. Jól be is ijedtünk, mert mindenhol azt lehet olvasni, hogy akár hetekig is eltarthat a dolog, így anyukám pánikszerűen kiutazott, és végül itt töltött 10 csodás napot. Köszönjük Mama! Persze pont kilábaltam mikor jött, és megint beteg lettem mikor ment, csak épp mandulagyulladással. De már az is javul, csak épp taknyos vagyok, mint a pasik is a családban.

DE szombaton repülünk Budapestre, az ottani meleg remélem meggyógyít minket! Aki kér valamit innen, jelezze kérem!

Még egy személyes megjegyzés:

Azt hiszem talán soha életemben nem tűrtem semmit ennyire fegyelmezetten, mint most ezt az övsömört. Nem vakaróztam, egy hólyagom sem durrant ki, nem piszkáltam, nem nyafogtam, bár ezt majd Tamás biztos megcáfolja.

Tavasz

Nagyon be vagyok zsongva!

Mostmár tényleg-tényleg bármelyik pillanatban itt a tavasz! Tudom ez így április végén durván hangzik, amikor Magyarországon már rövidgatyában jár a Boti bölcsibe, mi még csak most vesszük le a kezeslábast meg a téli dzsekit tavaszira váltjuk.

Múlt héten már úgy vettem észre, hivatalosan is tavasz lett, mert láttam az első vizes hajú nőt a boltban. Odakint jó ha 10 fok volt...brrr...és minden nő csodálkozik, hogy miért olyan kevés a haja.

Pár napja pedig én is tavaszt hirdettem, levettem Bencéről a harisnyát, körülbelül szeptember óta most kedden volt először zokniban, harisnya nélkül. Kicsit furcsállotta, de aztán tetszett neki, hogyan a nadrág simogatja a lábát.

De miért is vagyok úgy bezsongva? Nagyon klassz és hosszú telünk volt. November óta folyamatosan volt hó, hetente havazás, és közben sem olvadt el, mert legalább -10, -15 fok volt, és ez kb. március közepéig tartott. A tenger is majdnem végig be volt fagyva, nagyon lassan olvadt fel, és akkor pedig olyan gyönyörű volt, mintha venne egy nagy levegőt, hogy végre elolvadt a jégtakaró, fellélegezhet és csodásan csillogott a napfényben.

Holnap Vappu, azaz május elseje. Egész Finnország erre készül, sőt májustól a boltok is nyitva lesznek vasárnap is! Vappu tiszteletére már lehet kapni epret, áfonyát (méregdrágán), újhagymát, újkrumplit. Szóval minden olyan nagyon friss és tavaszi. De ránk is fér egy ilyen hosszú tél után!

Vappu? Mi? Az egész nagy bulizás ma kezdődik. A végzős diákok meg fogják "sapkázni" Havis Amanda szobrát délután a kikötőben. A szobor 101 éves, de nem tudom mióta hagyomány, hogy az érettségizők által hagyományosan viselt fehér tengerészkalapot a fejére tegyék. Miután "megsapkázták" a szobrot elkezdődik a buli, tulajdonképpen az egész városban. Mindenki jelmezbe öltözve rohangál, iszik, és jól érzi magát. Másnap pedig minden folytatódik!

Mindenki aki teheti kimegy az egyik parkba, foglal magának egy fenéknyi helyet (mert nagyobb hely nem is jutna!), és élvezi az időt (reméljük jó lesz). Persze még nincs meleg, de itt a 15 fok is már ujjatlanos időnek számít. A kisgyerekek ilyenkor hagyományosan lufit kapnak (fólia lufit, nem simát), de, hogy miért azt nem tudom, és mindenki viseli az érettségi tengerészkalapját.

Tavaly előtt csak itt a szigeten voltunk május elsején, nem is tudtunk semmit az egészről, csak láttuk, hogy mindenki kalapban van, és boldogan sétál. Tavaly pedig elmentünk a legnépszerűbb parkba, a Kaivopuisto-ba. Többet nem megyünk, mert hatalmas tömeg volt, mindenki részeg/félrészeg volt, és taposták egymást az emberek. Idén valószínűleg csak itt a szigeten leszünk megint.

Szóval nagyon izgatott vagyok, már alig várom, hogy zöld legyen minden. A fű már elkezdett zöldülni, de még igazi rügyfakadás nem volt, a fák még csupaszok. Tudom, nagyon be vagyok gerjedve, de tényleg olyan hosszú volt a tél. Észre sem vesszük és nyár lesz, aztán hamar el is megy, augusztus végén megint vehetjük elő a sapkákat meg a dzsekiket, ilyen gyorsan elrepül a jó idő itt északon.

Jéééé, hiszen ez fiú!

Április 19-én történt...
Bence előtte:

Bence utána:
Naaa, azért ennyire nem rossz a helyzet:)
Dávid előtte (csúnya arcot vág:D) :
És utána:

Bencén már nem csak a kezéhez nőtt autóból látszik, hogy fiú hanem az arcán is. Egész jól tűrte a vágást, főleg miután kapott egy Thomas-os könyvet, ami a másik nagy-nagy kedvence.

Húsvét

A Húsvétunk igen nyugisan telt. Beszerveztünk sok programot, de -mint mindig- a gyerekek, meg mi is betegek voltunk. Itt péntek is szabadnap, úgyhogy már csütörtökön elvittem Dávidot dokihoz, pedig már jobban volt, de ha nem viszem el akkor tuti hétvégére rosszabbul lesz, és akkor csak a kórházba tudjuk vinni. Szóval minden programot lemondtunk, és itthon kúráltuk magunkat felváltva. Dávid sokat hányt, Bence kevesebbet, Tamás kb. egy napot és éjszakát volt rosszul a hasával, én megúsztam egy délutánnal és egy éjszakával. Szombaton Dáviddal festettünk azért tojást amíg a többiek aludtak. Vasárnap meg persze lementünk ajándékot keresni, hátha hozott valamit a nyuszi. És persze, hogy hozott, pár lego-járgányt, hogy növekedjen a géppark. Nagyon élvezték a fiúk az ajándékkeresést. Boldogan feszített mindkettő az új tavaszi kezeslábasában. Bencére mondjuk kicsit nagy, de talán jövőre is jó lesz. Nagyon hideg volt, 1 fok körül, erős széllel, a Foreca szerint feels like -5, nem akar jönni a tavasz.

Mikor összefagyva felmentünk megtudtuk, hogy Manci néni elment. Nyugodjék békében. Nagyon szeretjük őt.

Hétfőn reggel pedig meg lettem locsolva, Dávid még verset is mondott hozzá, a zöld erdőben jártam-ot, nem hervadok el egy évig legalább!

Bence traktorozik:

Dávid homokozik:

Bence üldöz egy szerencsétlen fácánt. Szegény gondolom halálra ijedt, még sose látott ilyen zöld szörnyet:)

Dávid már egyedül felmászik erre, a nyuszi oda is tett valamit neki:

Bence imád hintázni, de ezen még nem tud:

Hopp, megvan egy ajándék!