Az első hét otthon

Tehát ugyebár hármasban utaztunk haza a gyerekekkel, hogy több időnk legyen otthon, így remélhetőleg el tudunk intézni sok dolgot, és talán több szabadidőnk marad akkorra, mikor Tonti is itt van. Végülis valamennyire be is jött a dolog, viszont minden ilyen alkalommal arra is rá kell, hogy döbbenjek, hogy ilyet többet nem csinálok. Mármint külön utazást.

Nem maga az utazás része volt a durva, bár megterhelő volt két bőröndökkel és babakocsival teli poggyászkocsit kitolni és közben a Dávidot is navigálni, hanem inkább az az egy hét "egyedüllét". Az, hogy nekem kell éjjel mindig kelnem, hogy nincs egy szabad másodpercem, hogy hiányzik nekem nagyon a Tamás. Kezelni kell Dávid érzéseit is, hogy neki is hiányzik a Papa, amit úgy fejez ki, hogy haragszik rá.

Na mindegy, remélem nem sok ilyen külön utazás lesz.

Első nap nem csináltunk semmi különöset, csak örültünk egymásnak, aztán másnap elmentünk a tesómékkal a Tropicariumba. Vasárnap volt, tömeg volt, nyűgösek voltunk (legalábbis én meg a gyermekeim), de jól éreztük magunkat. Dávidon kijött valami fura cápa-fóbia, pedig imádja a cápákat. Végülis klassz volt az egész, jobb, mint az itteni Sea Life.

Aztán hétfőn belecsaptunk a lecsóba és elkezdtük a napot anyukám rendelőjében, vérvétel, ekg nekem, a kötelező orvosi vizsgálatokhoz. Erikának kicsit nehéz dolga volt, mert Bence cicit akart ekg alatt, mert félmeztelen voltam, Dávid pedig az elektródákat buzgerálta állandóan, csodálkozom, hogy lett egyáltalán értékelhető görbém. Persze aztán Dávidra is fel kellett tenni az elektródákat:)

Utána pedig elmentünk a gyerekorvoshoz Újpestre, hogy adjon a gyerekeknek is igazolást, és vizsgálja is meg őket, hogy gyógyuljanak meg már végre a megfázásból. Bence kapott is orrcseppet, meg szemcseppet is, ha esetleg szükség lenne rá, de nem volt. Az orrcsepp és a köptető csodákat művelt vele szerencsére.

Aztán teltek-múltak a napok, összehoztam egy találkát a barátnőimmel gyerekestül. Jött Zsófi és Zsófika, Kati, Gabi, meg mi voltunk. Olyan jó volt őket végre látni. Sajnos Ági és Nóri nem tudott eljönni.

Aztán tető alá hoztam egy gyors találkát a tágabb körű rokonsággal is, aznapra hívtam át őket, mikor már Tonti is megjött, vasárnap. Köszönöm mindenkinek, hogy ilyen szűk határidővel is el tudott jönni! Jó volt látni, hogy a gyerekek mekkorát nőttek és fejlődtek. Volt köztük olyan, akit utoljára 3-4 hetesen láttunk.

Vannak képek is, csak valami elromlott a bloggerrel, vagy én vagyok iszonyatosan béna, de nem tudom egyszerűen a helyükre tenni őket, sokkal egyszerűbb, ha a végére hagyom, és inkább odaírom, hogy mi micsoda.

Itt éppen Dávid nagyon jókedvű a Csikós dédinél, akit már a Papával együtt látogattunk meg:
Papa és Bence, szintén a Csikós dédinél:

Erzsi nagyi, ugyanott, mindenkinek nagyon jó a kedve!

Nagypapa is jókedvű!

Bence portréja, szerintem nagyon jól sikerült kép:

Lia nagyi az unokák egy részével:

A vasárnapi bulin sikerült a gyerekeket egy tizedmásodpercre egybegyűjteni!

Zselyke: gyönyörű, nem?

Tomikaactimel:

Bence imádja a társaságot:

Segített az előkészületekben is:

Dávidnál épp a tűzoltó-korszak tetőzött, mindenhol locsolt:

Dávid kacsint a Café Provance-ban:

Süti ugyanott:

És gőzmozdonyos fagyi, és ne fényképezz Mama!

A három zsivány:

Dávid az EKG-val:

A Tropicariumban: Boti és Bence közt nincs sok különbség


Szintén Tropicarium:

A fiúk alszanak odakint:

Dávid a kedvenc gyümölcsével:

Amint időm engedi írom a többit is....