Aztán eltévedtünk, szegény drágám egyre dühösebb és idegesebb lett, pedig nekem már ez is elég izgalom volt, hogy "elrabolt". Aztán megláttuk a Malmi repülőtér kiírást, és Tonti megnyugodott, én pedig akkor lettem biztos, hogy jól sejtettem, repülni jöttünk.
Az én Drága Férjem befizetett engem egy repülős városnézésre. Azt hiszem onnan jött a dolog, hogy a tengerparton mindig látjuk ezeket a kisrepülőket, és én mindig sóvárogva néztem őket.
Először úgy volt, hogy Dávid is jön, aztán, hogy a Bence is, aztán Dávid meggondolta magát, és akkor Bence se jött. Szóval egyedül mentem. Csak a pilóta és én voltunk a Cessna 172-ben.
Még ketten befértek volna a hátunk mögé, de így is nagyon kicsi repülő volt. Még sose ültem ilyenben. Nagyon klassz volt!!!
Mondjuk a legkisebb kis széllökés is hatalmasat dobott rajtunk, kicsit ijesztő volt, de a látvány gyönyörű megérte.
Láttuk a főbb nevezetességeket, a házunkat minden szögből, Dávid oviját, sok hajót, minden amit lehetett. Sok képet készítetem:
A repülő:
1 megjegyzés:
Gyönyörű, a meglepetés is, a képek is!
Megjegyzés küldése