Szavamra, itt a tavasz! Már napok óta ragyogó napsütés van, csiripelnek a madarak, rügyeznek a fák, és kibújt a hóvirág! Állítólag ez itt szokatlan, mert csak május körül szokott ilyen idő lenni. Mi nagyon örülünk neki! Amúgy is nagyon sokat vagyunk kint, szép időben jobb sétálni.
Dávid naponta kétszer igényli, hogy kimenjünk. Igazából már rögtön ahogy felébred kifelé mutogat. Nem tudom, hogy csak a madarakat keresi, vagy azt mutogatja, hogy ki akar menni. Ja, mert a kutyák mellett a madarak lettek az új mániái. Észreveszi a legkisebb madarat is, akármilyen messze is van. Szóval, naponta kétszer megyünk ki, kötelezően. Ha nekem nem is jutna eszembe, vagy valami olyan butaságon gondolkozom, mint a házimunka, Dávid akkor is figyelmeztet, hozza nekem az én cipőimet, és az ő kinti cipőit is. Ahogy ráadom, már megy is a bejrati ajtóhoz, és püföli, hogy ki akar menni, kabáthúzás leejtve! És azt mondanom sem kell, hogy ha kimegyünk, akkor kötelező hintázni is, minimum fél órán keresztül, csak bírjam a hajtást izmokkal!
Hétvégén is jókat sétáltunk, bár én a szombatit kihagytam, mert főztem, vendégeink voltak délután. Két finn házaspár jött át, és az egyik pár kislánya, akinek a keresztelőjén voltunk novemberben. Mindenki jól érezte magát, és az étel is ízlett nekik (vagy legalábbis udvariasak voltak). Dávid is jó házigazda volt, hagyta, hogy Ella az ő régi játékaival játsszon.
Vasárnap viszont én is elmentem a fiúkkal sétálni, mint a két alkalommal. Az idő fantasztikus volt, a tenger pedig úgy csillogott a napfényben, hogy szinte látszódott, hogy felélegzett, hogy elolvadt róla a jég.
Segítek teraszt takarítani Mama!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése