Múlt hét közepén a szigetünkre költözött egy kis vidámpark, amolyan igazi családi vándorcirkusz! Nem voltak mutatványosok, vagy igazi cirkusz, csak olyan "cirkuszos" volt a hangulata. Voltunk a héten Dáviddal egyszer, csak nem ültünk fel semmire, na de vasárnap! Eljött a mi időnk! Végre az idő is szép lett, úgyhogy irány a vidámpark!Volt nagyon sok gyerekeknek való játék, de még nem engedtem egyedül felülni Csirkét, kapaszkodni is kellett mindegyiken.
Kipróbált egy hattyút, egy vonatot, egy sárkányos hullámvasútat, és egy forgó csészébe is beültünk. 
Nyertünk egy ici-pici kis plüss dinoszauruszt, és egy elég nagy plüss mackót, finom puha. Viszont Tamás nem lőtt nekem semmit. Mondjuk a valamit is érő nyereményekért sokat kellett volna lőni, nem is érte volna meg.
Nyertünk egy ici-pici kis plüss dinoszauruszt, és egy elég nagy plüss mackót, finom puha. Viszont Tamás nem lőtt nekem semmit. Mondjuk a valamit is érő nyereményekért sokat kellett volna lőni, nem is érte volna meg. Találkoztunk óriási mókussal és oroszlánnal is, tőlük Csirke kicsit megijedt.
Ja, és szerintem mindenki rajtam röhögött, amikor felültem a bébi-vasútra Csirke mögé. Nem akartam eredetileg, de amikor elindult a vonat, Csirke nagyon bemozdult, és a kezelőnő monda, hogy üljek fel. Komikus látvány volt, Tamás pisisre nevette magát, és persze jó sok képet csinált.
Tamás és én pedig bementünk a szellemkastélyba is! (persze külön-külön). Hááát, asszem kicsit kinőttem belőle. Engem eléggé megijesztett, volt egy olyan szakasz, ahol korom sötétben kellett végigmenni, úgy, hogy az ember lába alatt mindenfelé mozgott a talaj. Egyedül azért nem fordultam vissza, mert nem igaz, hogy ezer kiskölök végigment itt előttem, akkor nehogymár ne tudjak én is átmenni. Csak arra tudtam gondolni, ha elesek akkor csak a mögöttem levő fog észrevenni, amikor belémrúg, és mi van, ha nem is jönnek mögöttem?? Reménykedtem, hogy kábé 10 perc elteltével csak hiányolnak a fiúk odakint, és akkor megtalálnak végre. Elmondtam a Tamásnak, hogy elég para a hely, ő csak röhögött, aztán ő is végigment, de ő is kicsit fehéren jött ki, haha!
És a vasárnapról még annyit, hogy délután Tonti egyik kollégájánál voltunk vendégségben.
Vasárnap délelőtt Seurasaarin voltunk. Ez a "skanzen-sziget", a régi faházakkal, és a sok pofátlan madárral és mókussal. Nagyon friss volt a levegő, jól esett a séta. És nagy meglepetésünkre nyitva volt egy kis kávézó a sziget végében (itt semi sincs nyitva vasárnap, csak nyáron, és Karácsony előtt, de az év nagy részében vasárnap nincs élet), ahol kaptunk egy forró csokit, de sütire már nem futotta, nem volt nálunk készpénz.
Dávid itt egy galambot kergetett
A kávézóban épp iszogattuk a forró csokinkat, amikor megjelent egy autó, utánfutóval, amiben kis pónilovak voltak! Persze több se kellett Csirkének, rohantunk is lónézőbe! Meg is akarta fogni, de nem engedtem, mert a gazdájuk épp mással volt elfoglalva, és én nagyon parázok a lovaktól, még akkor is, ha kisebbek, mint én. Ez van. Lehetett volna lovagolni is, de nem volt aprónk, kártyával pedig nem lehetett fizetni. A nagyobb gyerekek nagyon élvezték, büszkén feszítettek a pónik hátán, jól néztek ki, még lovaglósapkát is kaptak. Legközelebb több pénzt viszünk, és hátha Dávidnak is lesz kedve felülni.
Végre-valahára! Sikerült a hintázáson kívül mást is csinálni a tengerparton! Ugyanis eddig csak a hintáról szólt minden! Amint leértünk a partra, be kellett pattintani Csirkét a hintába-minimum húsz percre-és semmi más nem érdekelte. Illetve, bocsánat, a tengerbe való bemászkálás is érdekelte, és nem értette, hogy miért nem engedjük be a vízbe. Szóval, úgy történt, hogy lesétáltunk a partra, és a hinta után lementünk a vízhez is (körülbelül tíz méter a hintától), és megtetszett Dávidnak, ahogy a kis kavicsokat dobálom a vízbe, és milyen klassz hangja van, ahogy csobban. Ott kellett maradnunk. Először csak állva dobáltuk a kavicsokat, majd ülve is. A hullámok nyaldosták a cipőinket:) És közben úgy sütött a nap, hogy teljesen kijöttek a szeplőim!
Összességében fantasztikus napunk volt, délelőtt a Sea Life-ban voltunk, délután pedig nagyon nagyot sétáltunk a tengerparton, és a séta végén még pár új kis barátot is találtunk a játszótéren, akikkel Csirke focizott (még nem tud rúgni, csak dobni)
Ma Dáviddal kettesben elmentünk a Helsinki Sea Life-ba! A vidámpark mellet van az a kis akvárium, szerencsére könnyen oda is találtunk. Pedig nem is használtam a kocsi navigációs rendszerét, mert nem tudok rájönni, hogy hogy kell...ennyit rólam. De azért azt is tudni kell, hogy a Tamás se jött rá i.q.-ból, nem csak én vagyok ennyire analfabéta. A lényeg, hogy nem sokkal nyitás után már ott voltunk! 
