Még mielőtt a képeket keresnétek, azok most nem lesznek, majd csak ha Tonti beviszi az ofiszba és bescanneli.
Szóval tegnap délután voltunk ultrahangon. Röviden: minden rendben!
Hosszabban: meg lett mérve a baba, minden testrésze meg lett nézve és számolva, megvan mind a 20 ujja.
A méretét tekintve kicsit nagyobb a koránál, most is február 15-öt mondott a gép a 21 helyett. A feje kifejezetten nagy, körülbelül 1 "héttel" nagyobb az átlagnál. 277 grammra lett a súlya becsülve. Egyedül a szívét nem tudta nagyon megnézni a doki, nem tudott a nagy erekről dopplert csinálni, és nem annyira látszódot a két pitvar közti válaszfal sem, egy hónap múlva megint megyünk. Még nagyon pici a szíve, csak 1,6 cm!
Kicsit néztük 4D-n is, bár én nem igazán szerettem volna az arcát nézegetni. Láttuk, ahogy kinyitja a száját, és elkezdi szopni a hüvelykujját.
Láttuk a szemeit, a lencséit, a jövendő fogait (ajjajj!), a szájpadlását, az orrát, a gerincét-ami gyönyörű volt-,a veséit, tüdejét, gyomrát, a csontjait. A feje pedig nagyon szép gömbölyded, pont olyan, amilyennek lennie kell!
Megkértem a dokit, hogy a neméről csak akkor nyilatkozzon, ha 200%-ra tudja, szóval megnézte, és azt mondta 200%-ra tudja. Nekünk is megmutatta, de őszintén szólva engem kicsit se győzött meg, azt mondta, hogy fiú.
De én tényleg nem láttam. Egyedül azért vagyok hajlandó talán hajlani arra, hogy elhiggyem, mert tudom, hogy a fickó nagy szaktekintély, és nagy a gyakorlata. Szóval őszerinte Tamás megint fiút csinált nekem!
Dávidnál sokkal egyértelműbb volt a dolog, ott rögtön elhittem, és a megérzésem is az mondta, hogy fiú. Most nem is láttam, és nem is érzek semmit, ezért nem vagyok hajlandó még elhinni. Majd legközelebb talán jobban látszik! Szegény Tamás teljesen kikészült, hogy nem akarom a rég megbeszélt fiúnéven szólítani a babát ezentúl, és egész úton hazafelé neveket mondott nekem, hátha megtetszik az egyik. Aranyos volt! Pedig nem arról van szó, hogy már ne tetszene az a név, csak amíg én nem vagyok biztos benne, addig nem akarom úgy hívni.
Rólam annyit, hogy jól vagyok, a lábam nem fáj, legfeljebb csak olyankor érzem, ha már be kéne adnom a szurit. A hasam förtelmesen néz ki, tiszta véraláfutás az injekciók helyén, már nem nagyon tudom, hova is adjam be. És nagyon lassan gyógyulnak a véraláfutások. A hasam növekszik lassan de biztosan, és a baba is egyre többet mozog, azt hiszem tegnap délután fejre állhatott, mert azóta jobban érzem. De még szerencsére van elég ideje és helye forgolódni, még most megteheti, pont a félidőben vagyunk.
3 megjegyzés:
:)))) Minden nagyon izgi! :)))) Vigyázz magatokra és gratula a majdnem 300 grammoshoz is!
De jo de jo!!! De most akkor mi van, a harom honapos hanyingerunk megsem egyertelmuen lany?????? A nevek amugy titkosak? Furdal a kivancsisag... Lattad, hogy irtam a receptblogba? Majd Lia keresere irok par salit is! pusszancs!
Nekem is hányingerem volt három hónapig a 2. fiammal... ;)
Megjegyzés küldése