A 18. hét

Tegnap beléptünk a 18. hétbe. Bár a számolással problémák vannak, nem is tudom pontosan, mikorra vagyok kiírva. A dokinak először téves időpontot adtam meg az utolsó vérzésre, 4 nappal előbbit, mint a valóságos. Tehát ez alapján számolt, és az ultrahang is 1 nap difivel ezt igazolta. Viszont így a számolt és az ultrahang szerinti időpont között 5 nap lett a különbség (más számolás szerint 6), és akkor Finnországban inkább az ultrahangnak hisznek, nem a számolásnak. Otthon pont fordítva volt, de mindegy. Remélem valaki érti, miről beszélek... Egyébként a hasam számomra is meglepő méreteket öltött.

Szerintem ez a gyermek is csak szimplán nagyobb az átlagnál. Végülis Csirkémet az ultrahang mindig Karácsonyra hozta ki, a kiírás január 2 volt, és ehelyett 8-án született. Ami Karácsonyhoz képest szép nagy különbség. És senki sem hisz nekem, hogy 63 centis volt, úgy, hogy nem volt cukorbajom.

Na mindegy, ez a baba is meg fog születni, remélem valamikor a kiíráshoz közeli dátumon.

Múlt héten volt itt a védőnő. Beszélgettünk, felvette az adataim, és elmondta, mi lesz a következő lépés. Ami vérvétel volt...grrrrrrr, kicsit elegem van a vérvételekből! Aztán meghallgattuk a szívverését ami csodálatos volt! Itt olyan kevés alkalom van arra, hogy lássuk a babát, már az is csoda volt, hogy hallhattam. Tamás sajnos nem volt itthon, de Dávid és a nagypapa legalább hallotta.

A következő teszteket csinálták:

-vércsoport (minek, megvan a régi tesztem!!!)

-ellenanyag vizsgálat (Dávid lehet, hogy A, és én 0 vércsoportú vagyok, szerencsére Rh+)

-szifilisz (köszi a bizalmat)

-HIV

-hepatitis B

És többre nem emlékszem. De mindezért levett a nővér 6 (!) cső vért. Most tartok kb. 35 cső vérnél 1 hónap alatt. Alig találta a vénámat, már majdnem másvalakit hívott, hogy szúrja meg a kézfejem (brrrrr), de aztán szerencsére sikerült. A vénáim teljesen tropák, legközelebb elvileg csak 5 hét múlva vesznek vért, talán addigra kicsit helyrejönnek.

Egyébként testileg jól vagyok, lábam nagyon ritkán fáj, ki tudok mozdulni, bár még keveset. Ma voltam a városban busszal!

Dávid ma reggel nagyon aranyos volt. Egyfolytában mondjuk neki, hogy kistestvér, a hasamban, vigyázzon rá, stb. Ma reggel a játék hevében kicsit megütötte a hasam, mire mondtam, hogy vigyázzon, nehogy fájjon a testvérének, és inkább simogassa, és erre megsimogatta a hasam. Nagyon kedves volt tőle. Szerintem nem tudja pontosan miről is van szó, csak azt, hogy van ott valami kicsi, számunkra kedves dolog, amire vigyázni kell.

Ha már ez egy ilyen személyes post, akkor azt is elmondom, ma van a nagypapám temetése Siófokon. Nagyon rosszul érzem magam, hogy nem tudtam elmenni. Anyukám mondta, hogy nem is álmodjak egyenlőre repülésről, talán majd Karácsonykor. És tisztában vagyok azzal, hogy nagyon kell magamra és a babánkra vigyáznom, de akkor is nagyon szeretnék ott lenni.