Vasárnap óta megint hármasban vagyuk (négyesben) itthon, hosszú ideje először. Pontosan augusztus 11-e óta! Nagyon durva ezt így leírni! Először kórházban voltam. Hazajöttem egy pénteki napon(oké, itt csaltam egy hétvégét), és kedden megjött Szilvi és Feri (Feri Tamás általános iskolás osztálytársa volt), ők egy hétig voltak itt. Azon a kedden, amikor ők elmentek megjött Erzsi és Józsi, Erzsi csak vasárnapig maradt, a Nagypapa viszont összesen majdnem 3 hetet itt töltött nálunk. Aztán egyik szombaton megjött anyukám, vasárnap Nagypapa hazament, és anyukám ittmaradt 2 hetet. Aztán most vasárnap Tonti őt is kivitte a reptérre, és magunk maradtunk.
Nagyon sok segítséget jelentettek nekem, mert az elején még majdnem egész napokat végigfeküdtem, azóta már csak akkor fekszem amikor Csirkém alszik. Ilyenkor általában én is alszom, ami azt hiszem inkább a terhességnek mint a trombinak köszönhető. Néha kihagyom a délutáni sétákat ha fáradtabb vagyok, olyankor az Papa-fiú program, ami nagyon jó.
Dávidot nagyon megviselte a sok látogató. Pontosabban nem is annyira a sok látogató, hanem inkább a hiányukat érzi most. Persze a nagyszülők rendesen elkényeztették az én önállóan-legalább-20-percig-eljátszik kisfiamat, de lassan visszaszokik rá. Volt pár pocsék napunk a hét elején. Talán azért is, mert Dávid új érzésekkel ismerkedik, és még nem tud velük mit kezdeni. Ilyen érzések a félelem és az agresszió.
Elkezdett verni. Volt olyan délelőtt, hogy akármit is csináltam, akárhányszor elment mellettem kaptam pár erős ütést valahová a testemre. Mondhatom, hogy sem testileg, főleg lelkileg nem volt jó érzés! Aztán rájöttem, de még nem vagyok biztos benne, hogy mintha olyankor csinálná, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő akarja. És saját magát is veri, amit nem értek igazán. De tegnap már kevesebbet csinálta, és ma meg még kevesebbet! (ezerszer lekopogom!!!!)
Félelem: ma az áruházban (cipőt vettünk) például nagyon megijedt, elkezdett félni egy gyerek próbababától. De nagyon. Úgy viselkedett, mint még soha, nagyon erősen hozzámbújt, nagyon erősen szorított, mintha csak belém akarna bújni, és közben persze sírt. Ugyanígy megijedt egyszer egy műanyag tehéntől, egy nehézbúvártól, és a halaktól a Sea Life-ban.
És a dolgok tetejébe azt hiszem elkezdett dacosodni!
Egyébként pedig bűbáj-aranyos kisfickó! Hozzánkbújik, puszilgat, simogat, a testvérének is ad puszit meg simogatást.
És imádja az autókat. Minden reggel meg KELL néznünk, ahogy jön a kukásautó. Utánozza az autók hangjait, és ami a legaranyosabb, tütüzik ha tolatnak az autói (mint a teherautók). Ha a rendőrautóval játszik, akkor nénózik (ni-nóó), és más hangja van a a motornak is és a Ferrarinak is.
Beszélni nem beszél, de legalább már hangutánzó szavai vanak: tik-tak (ti-ta), tü-tü ha tolat az autó (ezt egyébként akkor is csinálja, ha ülünk a kocsiban és tolatunk) és a nénó.
Az éjszakáinkat pedig le sem merem írni, hogy hogy alakulnak, mert még elkiabálom! Ebből mindenki kitalálhatja, hogy nem akarom, hogy elromoljon. Persze a hétvégék rosszabbak, olyankor a szomszéd bulikat tart...
Sajnos nincs sok időm írni, ez látszik is, mert tényleg minden időt kihasználok a pihenésre, és nem is tesz jót a lábamnak az ücsörgés.
Az ősz pedig nagyon itt van, már nem is vénasszonyok nyara van, hanem igazi sötétedős ősz. Reggel 7-kor még csak dereng. Megint elkezdett esősebb lenni az idő. Ma például olyan érdekes eső-szitálás volt a városban, tisztára mintha havazna. De nem havazott!! Csak olyan volt. A levelek hullanak, a gombák nőnek, és a mókusok pánikszerűen gyűjtik a kaját. Lassan itt a tél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése