Tudom, már ezer éve, hogy visszajöttünk Finnországba, és szinte még egy sort se írtam arról, hogy milyen volt otthon. Csak akkor van időm írni, amikor Dávid alszik, csakhogy mostanában olyankor én is alszom.
Otthon voltunk, utána hazajöttünk...hogy is van ez? Előállt az a fura szituáció, hogy egyszercsak azt mondtam a Tamásnak (még Magyarországon), hogy jó-jó, jó itthon lenni, de mostmár hazamehetnénk. Hogy is van ez? Itt van az otthonunk, de a családunk sajnos ott. Persze Finnországot (mint országot) sose fogom otthonomnak tekinteni, de itt van a lakásunk, az ágyunk, és mindenünk.
Ejnye, nem is a hazaútról írok...
Szóval, röviden:
voltunk: gyerekorvosnál Újpesten, orvosi vizsgálaton (minden évben kötelező szűrővizsgálatok), Tamás volt ezerszer a külügyben, mindkét hétvégén 1-1 kerti parti, voltunk Tiszalökön, Tamás találkozott a barátaival többször is, eljöttek a barátnőim látogatóba, Nagyimék felköltöztek anyukámhoz (sajnos nagypapám állapota kívánta meg a költözést), vásárolgattunk, a legjobb barátnőm esküvőjén voltunk, és a kisfiuk keresztszülei lettünk, voltam a kozmetikában, néha-néha fél-fél napokat pihentünk, szenvedtünk a hőségtől, élveztük a kertet, jókat játszottunk Botival, Dáviddal és Bobóval(Bobó kutya), reggeliztünk a Liszt Ferenc téren kakaóscsigát, annyi TV paprikát, zsemlét ettem, amennyi belém fért, Tamás ugyanezt tette a vaníliás túrókrémmel és a körözöttel, Dávid a padlizsánkrémes piritóssal...
És biztos kihagytam csomó dolgot, majd eszembe jut. Azért majd szeretném részletesebben is leírni, képekkel, csak majd később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése