Gyerekszáj

Ma éppen jövünk haza a boltból, és a liftben nagyon büdös volt. Dávid kérdezi, mi ez az illat, én pedig elmagyarázom neki, hogy ez szag, mert büdös.

Tovább kérdezősködik és erre elmondom neki, hogy lakik egy alkoholista bácsi az elsőn, és ő már szinte csak az alkohollal foglakozik, és lehet, hogy már nem is mosakszik, mert az alkohol fontosabb neki mindennél, és épp jött velünk szembe az utcán.

Dávid elgondolkodott és kijelentette:

Én VÍZISTA vagyok!

A Bence pedig KÓLAISTA.

Az első hét otthon

Tehát ugyebár hármasban utaztunk haza a gyerekekkel, hogy több időnk legyen otthon, így remélhetőleg el tudunk intézni sok dolgot, és talán több szabadidőnk marad akkorra, mikor Tonti is itt van. Végülis valamennyire be is jött a dolog, viszont minden ilyen alkalommal arra is rá kell, hogy döbbenjek, hogy ilyet többet nem csinálok. Mármint külön utazást.

Nem maga az utazás része volt a durva, bár megterhelő volt két bőröndökkel és babakocsival teli poggyászkocsit kitolni és közben a Dávidot is navigálni, hanem inkább az az egy hét "egyedüllét". Az, hogy nekem kell éjjel mindig kelnem, hogy nincs egy szabad másodpercem, hogy hiányzik nekem nagyon a Tamás. Kezelni kell Dávid érzéseit is, hogy neki is hiányzik a Papa, amit úgy fejez ki, hogy haragszik rá.

Na mindegy, remélem nem sok ilyen külön utazás lesz.

Első nap nem csináltunk semmi különöset, csak örültünk egymásnak, aztán másnap elmentünk a tesómékkal a Tropicariumba. Vasárnap volt, tömeg volt, nyűgösek voltunk (legalábbis én meg a gyermekeim), de jól éreztük magunkat. Dávidon kijött valami fura cápa-fóbia, pedig imádja a cápákat. Végülis klassz volt az egész, jobb, mint az itteni Sea Life.

Aztán hétfőn belecsaptunk a lecsóba és elkezdtük a napot anyukám rendelőjében, vérvétel, ekg nekem, a kötelező orvosi vizsgálatokhoz. Erikának kicsit nehéz dolga volt, mert Bence cicit akart ekg alatt, mert félmeztelen voltam, Dávid pedig az elektródákat buzgerálta állandóan, csodálkozom, hogy lett egyáltalán értékelhető görbém. Persze aztán Dávidra is fel kellett tenni az elektródákat:)

Utána pedig elmentünk a gyerekorvoshoz Újpestre, hogy adjon a gyerekeknek is igazolást, és vizsgálja is meg őket, hogy gyógyuljanak meg már végre a megfázásból. Bence kapott is orrcseppet, meg szemcseppet is, ha esetleg szükség lenne rá, de nem volt. Az orrcsepp és a köptető csodákat művelt vele szerencsére.

Aztán teltek-múltak a napok, összehoztam egy találkát a barátnőimmel gyerekestül. Jött Zsófi és Zsófika, Kati, Gabi, meg mi voltunk. Olyan jó volt őket végre látni. Sajnos Ági és Nóri nem tudott eljönni.

Aztán tető alá hoztam egy gyors találkát a tágabb körű rokonsággal is, aznapra hívtam át őket, mikor már Tonti is megjött, vasárnap. Köszönöm mindenkinek, hogy ilyen szűk határidővel is el tudott jönni! Jó volt látni, hogy a gyerekek mekkorát nőttek és fejlődtek. Volt köztük olyan, akit utoljára 3-4 hetesen láttunk.

Vannak képek is, csak valami elromlott a bloggerrel, vagy én vagyok iszonyatosan béna, de nem tudom egyszerűen a helyükre tenni őket, sokkal egyszerűbb, ha a végére hagyom, és inkább odaírom, hogy mi micsoda.

Itt éppen Dávid nagyon jókedvű a Csikós dédinél, akit már a Papával együtt látogattunk meg:
Papa és Bence, szintén a Csikós dédinél:

Erzsi nagyi, ugyanott, mindenkinek nagyon jó a kedve!

Nagypapa is jókedvű!

Bence portréja, szerintem nagyon jól sikerült kép:

Lia nagyi az unokák egy részével:

A vasárnapi bulin sikerült a gyerekeket egy tizedmásodpercre egybegyűjteni!

Zselyke: gyönyörű, nem?

Tomikaactimel:

Bence imádja a társaságot:

Segített az előkészületekben is:

Dávidnál épp a tűzoltó-korszak tetőzött, mindenhol locsolt:

Dávid kacsint a Café Provance-ban:

Süti ugyanott:

És gőzmozdonyos fagyi, és ne fényképezz Mama!

A három zsivány:

Dávid az EKG-val:

A Tropicariumban: Boti és Bence közt nincs sok különbség


Szintén Tropicarium:

A fiúk alszanak odakint:

Dávid a kedvenc gyümölcsével:

Amint időm engedi írom a többit is....

Szülinapom

A szülinapom még múlt szerdán volt, de igaziból az ajándékomat csak most szombaton kaptam meg. Tamás és Dávid szerdán ebédre meghozták a tortámat, ami nagy meglepetés volt, és még gyönyörű vörös rózsák is voltak mellette. Szombaton pedig jött az igazi meglepi. Tonti beültetett minket az autóba annyit mondott, hoyg legyen rajtam harisnya (mármint a kompressziós), mert sokat autózunk (bár én ebből megsejtettem, hogy milyen ajándék lesz), és egyébként nekem semmi dolgom, csak élvezzem a tájat.
Aztán eltévedtünk, szegény drágám egyre dühösebb és idegesebb lett, pedig nekem már ez is elég izgalom volt, hogy "elrabolt". Aztán megláttuk a Malmi repülőtér kiírást, és Tonti megnyugodott, én pedig akkor lettem biztos, hogy jól sejtettem, repülni jöttünk.
Az én Drága Férjem befizetett engem egy repülős városnézésre. Azt hiszem onnan jött a dolog, hogy a tengerparton mindig látjuk ezeket a kisrepülőket, és én mindig sóvárogva néztem őket.
Először úgy volt, hogy Dávid is jön, aztán, hogy a Bence is, aztán Dávid meggondolta magát, és akkor Bence se jött. Szóval egyedül mentem. Csak a pilóta és én voltunk a Cessna 172-ben.
Még ketten befértek volna a hátunk mögé, de így is nagyon kicsi repülő volt. Még sose ültem ilyenben. Nagyon klassz volt!!!
Mondjuk a legkisebb kis széllökés is hatalmasat dobott rajtunk, kicsit ijesztő volt, de a látvány gyönyörű megérte.
Láttuk a főbb nevezetességeket, a házunkat minden szögből, Dávid oviját, sok hajót, minden amit lehetett. Sok képet készítetem:
A repülő:

A pilóta: Én ( a fülhallgatón hallottuk egymást, és egyébként nagyon hangos is volt, jobb is, hogy Dávid nem jött):

A műszerfal:

Szerintünk ez az egyik legjobb kép:

A Katedrális a belvárosban:

Házak Töölöben, nagyon tetszenek:

Lauttasaari fentről:

A házunk ( a barna, nem téglás, majdnem középen ) :

A Katedrális és a kikötő, no meg a piac:

Helsinki:

Viking Line terminál:

Köszönöm szépen Tamás!

A hazaút

Gondoltam idén nem egyben, hanem részletekben írom le, hogy milyen is volt otthon. Végülis elég hosszú ideig voltunk otthon, 5 hétig, azt elég hosszú lenne leírni egyetlen postban.

Külön utaztunk, én a fiúkkal május végén, Tonti pedig 8 nappal később jött. Mindenki féltett attól, hogy hármasban fogok a gyerekekkel utazni, pedig semmi veszélyes nem volt benne. Okosan kell járatot választani, és a gyerekeknek tetsző, új könyveket és foglalkoztatókat kell magunkkal vinni. Mi a reggeli géppel mentünk, amihez nagyon korán, 5 körül kellett kelni. A gép 8 körül indult, kicsit késve, vártunk valakire azt hiszem. Az idő pocsék volt, szakadó eső, hideg, én a télikabátomban mentem ki a reptérre, amit Tamás hazahozott magával.

Sikeresen felszálltunk, a kaja finom volt, Dávid is meglepően sokat evett, pedig sose eszik a repcsin. És mivel olyan korán keltünk, evés után Bencének már olyan volt, mintha ebéd után lennénk, úgyhogy szerencsére leszállásig aludt.

Dávid pedig, hát! Komolyan mondom, teljesen partner volt mindenben, nagyon remek útitárs lett belőle. Szófogadó volt, érdeklődő, sokat beszélgettünk, végre kettesben, nagyon élveztem a társaságát, sajnos ritkán tudunk így, igazán kettesben lenni, hogy nekem sincs semmi dolgom.

A szobatisztasága is valahol itt kezdődött egyébként. Én magamban adtam neki egy végső határidőt, hogy ha nyaralás alatt nem lesz szobatiszta, akkor "bekeményítek" és komolyabban elkezdek foglalkozni a témával, és forszírozom a dolgot. A repcsin elmentem pisilni, persze velem kellett jönnie a fél négyzetméterre, és megkérdeztem pisil-e. És most először igent mondott! Felállt a wc-deszkára, és állva pisilt. Nagyon örültem neki és megdícsértem érte, és látszott, hogy ő is büszke magára.

Aztán lassan leszálltunk, amihez sajnos fel kellett Benyust ébresztenem, ez a szabály. A reptéren mindenki várt ránk, ami mindig nagyon jól esik. És el is kél a segítség, mert annyi cuccunk volt, hogy két taligán toltam, és még a Dávid is fogta a harmadik kezem, Bencét be tudtam ültetni az egyik poggyászkocsiba.

Azt még nem említettem, hogy milyen állapotban voltunk repülés előtt...Nos, mindhárman taknyosak voltunk, köhögtünk, alig kaptunk levegőt, és fogadok, hogy hőemelkedésünk is hol volt hol nem.

Eredmény: Kicsit féltem a hőkamerák előtt, hogy kiszúrnak, és nem kívántam az egészet magunknak. Hááát, elmentünk a kamerák előtt és a nő aki nézte kiszúrt minket, hogy you three! come here! Aztán kiderült, hoyg szerencsére csak azért hívott, hogy arra is lehet menni, és ne torlódjunk...pedig már épp kezdtem magyarázkoni.

Másik eredménye a betegségünknek az volt, hogy úgy bedugult a fülem, mint még soha. Végig a leszállás alatt cukorkát ettem, nyeltem, ásítottam, és mégis nagyon bedugult, Szörnyen nézhettem ki a könnyező szemeimmel, taknyosan, fáradtan, izzadva a hirtelen melegtől. Igazából tök jogos lett volna, ha kiszúr a kamera...

A fülem talán másnapra kidugult, de addig alig hallottam és nagyon-nagyon fájt.

Indulás előtt reggeliztünk a reptéren:

Bencus alszik:

Dávid kifestőzik (az egyébként 200%-kal megjavult maléves foglalkoztatóval):

Neki is muszáj!

Bence jó ideje az esti vetkőzés után rögtön pisil a padlóra a kukija hosszas bámulása után. Egyik este mondom neki, hogy ne ide pisiljen, menjen a bilibe, és erre ő ment, és a pisit a bili mellett találtam! Tegnap este pedig megint mondom neki, hogy a bilibe pisiljen, akkor ott is voltam, ráültettem, és láss csodát! belepisilt!

UPDATE: Bence ma bele is kakilt a bilibe!!

Apróság

Tegnap este 14 fok volt odakint, mire bekapcsolt a fűtés. Július 5-én...

Gyerekszáj :)

Dávid ebédnél: - Én nem szeretem a cukrot!

Papa: - Jó, akkor nem kapsz édességet sem, mert abban sok cukor van.

Dávid (habozás nélkül): - Én szeretem a cukrot!

Papa (nevetve): - Örülök, hogy ilyen rugalmas az álláspontod...

Dávid (Mamához fordulva): - Mama, te is örülsz, hogy ilyen rugalmas a pontállásom??

Gyerekszáj

Ezt le kell írnom amíg nem felejtem el:

Olaszországban leégtem, és mint egy rühes kutya még a Dáviddal is a hátamat vakartattam. Egyszer éppen vakar amikor ezt mondja:

Nem vakarlak erősen, nehogy kivakarjam a csontod!

Hazafelé úton Siófokon a Gábor Dédinél, szintén Dávid:

Mama! kééérek ciciiiit!
Majd később kisfiam...
de moost!

Menj a Papához, neki is van cicije! - próbáltam elpoénkodni, és finoman elküldeni. Erre odamegy a Papához, kér cicit, Papa felhúzza a pólóját, erre Dávid:

Neeem, fúúúúúj, ez szőrös, ez nem finom!
egyenlőre ennyi juott eszembe.

Megjöttünk

5 hét távollét után ismét Finnországban vagyunk. Az 5 hét gyorsan elrepült, főleg a középső 2 hét amit Olaszországban töltöttünk.

A nyaralás fantasztikus volt, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, persze mi is, és talán az a legnagyobb dolog, hogy Dávid szobatiszta lett, nagyon ügyesen, és gyorsan (cirka 1-2 hét alatt a semmiből ).

Ha lesz egyik este időm akkor írok bővebben is, de előre csak ennyit: találkoztam a barátnőimmel, Tamás a barátaival, volt nagy gyerekzsúr nálunk, voltunk végre 5 éve először nyaralni, volt sok jó idő, sok hatalmas égzengés és földindulás, megtudtuk, hogy sok baba fog születni a közeljövőben, voltunk sok helyen látogatóban, sokan voltak nálunk, sokat nevettünk, volt sírás is, lakást kerestünk sikertelenül, voltunk betegek, készült több, mint ezer képünk és még folytathatnám, de majd inkább igyekszem tényleg leírni, sok képpel.