január 12, 2009

Gyerekszáj

Hosszú idő termését kell leírnom:
Látom a szemem sarkából, hogy Dávid mintha fejensuhintaná a Bencét, erre megkérdezem:
-Te megütötted a Bencét?
-Nem, csak gyorsan simogattam.
Még otthon történt:
Egyik este vacsizni akartunk, és Dávid csak nem jött. Erre a Zsuzsa azt mondja neki, hogy meglepi várja az asztalon. Erre persze odajött a drágaságom, kérte a meglepit.
Mama: Nincs meglepi kicsim, a Zsuzsa butaságot mondott, nincs meglepi, sajnálom.
Dávid: Zsuzsa! Hülyeségeket beszélsz!
A melleimre pedig rábök egyik nap és azt mondja rájuk, hogy Mia és Tia (verdákból).
Papáról:
-Tonti a Külügymisztériumban dolgozik.
Vörösmarty téren:
-Mama, van pénzed? (kiabálva)
-Igen van, miért kell?
-Sütit venni.
-Ok.
Nekem mondja egyszer:
-Jucus, menj arrébb!
vagy: Mama, ne mondj ilyeneket!
Bencének:
-Bence, az nem bá-bá, hanem traktor!
Szóval mondogat vicceseket. Kicsit féltem, hogy otthon mket fog mondani a buszon, villamoson, (mert itt ugye senki sem érti amit beszélünk) de szerencsére semmi nagyon cikiset nem mondott.
És ha már gyerekszáj, Bence egyre határozottabban mamázik nekem, a Papa őedig pápá vagy dádá. Klassz, nem?!

1 megjegyzés:

norka írta...

Már megint eltűnt a bejegyzésem, no nem baj, azért leírom, hogy amióta olvastam, a Mia-Tián röhögök.