Múlt hétvégén volt az idei utazás kiállítás, lakóautó kiállítással együtt. Persze Dávidot az utóbbi jobban érdekelte, pláne azután, hogy kiderült, a kiállított repcsimodelleket nem lehet elvinni. A lakóautókba pedig be lehetett ülni. Egyszer csak én elmentem megnézni valamit, Tamás a gyerekekkel maradt és amikor visszaértem, akkor Dávid nem volt meg!!!!!!!
Azt mondta, utánam jön, de ezek szerint nem talált meg. Eddig azt hittem, hogy ha ez egyszer bekövetkezik, akkor biztos majd bepánikolok, tépem a hajam és ordítva sírok, de nem ez történt. Teljesen (na jó, majdnem teljesen) higgadt maradtam és elindultam keresni, Tamás pedig ottmaradt, hátha visszatalál. Sajnos én sikertelen voltam, utánam Tamás ment el keresni Csirkét. Szerencsére ő sikerrel járt! Bent volt egy lakóautóban és nagyon sírt. Valószínűleg épp akkor vette észre, hogy elveszett és már egy idegen szólongatta, gondolom ő is akkor vette észre, hogy ott egy gazdátlan gyerek.
Végre meglett, egymás nyakába borultunk, sírtunk. Utána még sokáig egy helyben maradtunk, én nem tudtam továbbmenni, mert hulla fáradt lettem és remegtek a lábaim még vagy fél óráig. Örülök, hogy a pánik később jött ki rajtam és amíg kerestük, addig nyugodt maradtam.
Talán most már kicsit óvatosabb lesz az elkolbászolással, ami egyébként a kedvenc időtöltése.
Az elveszésre pedig mintha valahogy számítottam volna, direkt a rikító zöld pólóját adtam rá reggel és a hátára ragasztottunk egy matricát a nevével, telefonszámunkkal, nevünkkel és azzal, hogy nem beszél finnül. Utána pedig azt mondtam neki, hogy ha ez megint előfordul, akkor kezdjen kiabálni, hogy Mama, Papa, mert meghalljuk és az idegeneknek is előbb feltűnik. Jobb nem jutott eszembe.
Az egész nagyon rossz volt.
A kiállítás egyébként jó volt, a pokoli tömeg mellett fantasztikus lakóautókat láttunk, teljesen szerelmes lettem, de állati drágák, a bérlésük is, úgyhogy nem mostanában veszünk/bérlünk. Majd ha gazdag nyugdíjasok leszünk, veszünk egyet és lemegyünk Olaszországba a kedvenc kempingünkbe egy egész nyárra...vagy minden nyárra... Majd meglátjuk 20-30 év múlva.
