Hírek a Bőrnadrág utcából: Itthon

Már nagyon régóta szeretnék írni, de egyszerűen nem volt alkalmam...

Először is szeretném megköszönni mindenkinek azt a sok jókívánságot amit kaptunk! Nagyon jól esett amikor még a kórházban voltunk és a Tamás csak sorolta és sorolta, hogy ki mindenki gondolt ránk.

Hátunk mögött van egy hosszú vajúdás és szülés, erről majd később írok, és egy hosszú és kimerítő hét.

Csak hétfőn engedtek bennünket haza, szerintem túl sokára is, én már előbb is nagyon szerettem volna jönni. Vasárnap sajnos nem lehetett, mert nem volt sem belgyógyász aki engem hazaengedjen (a trombim miatt kellett), sem gyerekorvos, aki Bencét hazaengedi. Szóval maradt a hétfő, és akkor is szinte csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy mehetünk. Csak "rajtam" múlott a dolog, az én dokim után kellett rohangálni egész nap, és ő volt az, aki rám se nézett, és úgy adta ki a zárójelentésem és a további kezelésem tervét...kicsit kezd betelni a pohár az itteni eü rendszerrel.

A lényeg, hogy minden nap vérvételre kell mennem, délután a doki felhív az eredménnyel, és elmondja a gyógyszerem másnapi dózisát. Mivel most állítanak át egy új alvadásgátlóra, és be kel állítani a szintjét.

A vénáim tropára mentek, viszont boldogságomban megkönnyeztem a napot, amikor nem kellett több szurit adnom magamnak, augusztus 11-e óta először. A dokim viszont elég trehány, a héten majdnem minden nap nekem kellett utánajárnom a laboreredményemnek, pedig megígérte, hogy hívni fog. Péntek este pedig az ügyeletet kellett hívnunk, mert nem hívott az adagommal.

Mindegy, hamarosan remélem sikerül beállítani, és akkor heti, majd havi rendszerességgel kell csak mennem.

Az életet négyesben pedig még csak most tanuljuk. Az első esténk kaotikus volt. Mind a négyen a nagyágyban végeztük, mondjuk ez azóta is így van. Bence éjjel és este sokkal éberebb, én már a kórházból is fáradtan jöttem haza, így meg sem próbáltam a saját ágyában altatni.

Már voltunk vele kint, ő kendőben jött, a kabátom alatt, és ma vásárolni is elvittük. Ja, és pénteken a Hoplopban is voltunk, és végigaludta a hangzavart. Dáviddal az élet nem állhat meg.

Apropó Dávid...szerintem imádja Bencét-Tencét ahogy ő hívja, vagy Cecét-és pokoli büszke rá. Kapott Bencétől egy beetle rendőrautót, és azóta ez az egyik legkedvesebb autója. És mindig elmondja, hogy Tence, kaka, mert első nap a kórházban nézte, hogy hogyan teszem tisztába Bencét, és akkor kapta az autót is. Dávid sokat simogatja Bencét, és puszilgatni is szokta, pedig soha nem mondtuk neki, hogy így tegyen. Mintha csak éjjel lenne rá féltékeny, főleg ha a ciciről van szó. Már terhesen is régóta mondtuk neki, hogy ha majd megszületik, akkor csak ezt fogja enni, stb, de most is sokszor el kell mondani neki, és nem annyira tetszik neki. Nekem viszont kifejezetten jól esik, hogy Dávid is szopik még, mert Bence nem mindig tudja kiüríteni kellően a melleimet, és olyankor Dávid segít, és megkönnyebbülök.

Még nem tudom, hogy fogom csinálni ha egyszer hármasban maradunk, mert Bence egyenlőre még nagyon hosszan szopik. Persze igyekszem Dávidot olyankor lekötni, de nem akarom a tv elé szögezni naponta kétszer egy órára. Egyenlőre úgy tűnik, két alkalom olyan, hogy Dávid is ébren van, és a Tamás se lesz itthon. Remélem idővel majd lerövidülnek Bence szopásai.

Pár tény, adat, csak felsorolásképpen:

-Amikor hazajöttünk Bence 3350 gramm volt, tegnap este csupaszon 3740 gramm volt, a kórházban szombat este 3230 grammot mértek. És kezd a bőrébe is belenőni:))

-egy éjszaka átlagosan 200-250 grammot eszik, egy szopása átlagosan 90 gramm.

-a köldökcsonja leesett ha jól emlékszem csütörtökön. Maradt egy kis maradék, de már az is eléggé leszáradt, csak mintha kicsit vérezne.

-szerdán megyünk először védőnőhöz

-Dávid elkezdett szerepjátszani, és alakul a beszéde is, de a szavak első 2 betűjénél többet nem hajlandó mondani, csak pár kivétel van.

-pénteken jön anyukám, Tamás hétfőtől dolgozik, addig jó lene, ha alakulnának az éjszakáink, mert különben bent elalszik.

Képek:

Itt Dávid épp a farmházával játszik: