Az első hét hármasban

Az pedig a múlt hét volt. Csonka hét volt, de talán nem is baj. Bevallom, kicsit féltem attól, hogy hármasban legyek a gyerekekkel itthon.

A kritikus időszakok:

A szoptatás ideje.

Bence még mindig elég sok ideig szopik, közben mit kezdjek Dáviddal? Nos, ő ilyenkor játszik mellettünk, felolvasok neki, együtt játszunk, etetem, legrosszabb esetben nézi a kacsa-tv-t, vagy a kockásfülű nyulat.

Ha elmegyünk valahova.

Bence kendőben szokott jönni. Dávid még igényli a babakocsit néha, ha elfárad. Csak az a bibi, hogy ha Bence kendőben van, akkor nagyon nehezen tudom megemelni a kis 15 kilós Csirkémet. Pláne ha a kezeslábasában van, olyankor ő se tud segíteni, nehezebben mozog. Ma sikerült elég jól emelgetnem.

Főzés.

Elég sok félkész kaját eszünk. Nagy segítség, hogy a husikat lehet szeletelve kapni. Igyekszem főzni, de a kaja fele általában mű. Értsd: jó barátunk a sütőben süthető krumpli. És nem is nehéz Bencével a kendőben főzni.

Dávid altatása.

Ennek külön postot szeretnék szentelni.

Szóval múlt hét. Anyukám hétfőn ment haza. Keddre bevállaltam egy bevásárlást, és teljesen gyalog mentünk. Büszke vagyok Csirkére, végig jött gyalog, és csak a ház előtt akart felkéreszkedni, de nem tudtam felvenni, hazasétált, pedig nagyon fáradt volt.

Szerdára egy mosást és főzést vállaltam be. Tudom, semminek hangzik, de úgy döntöttem, minden napra kitalálok egy dolgot, és azt megcsinálom, de nem akarok túl sokat bevállalni. Ez is sikerült!

Csütörtökön már rutinosak voltunk, hogy a péntekről ne is beszéljek. :)

Csak az a legnagyobb baj, hogy akárhová elindulni majdnem egy óra. Egyik kakil, másik kakil, éhes, szomjas, leizzadok a ruhában, otthon maradt a táskám, mit is kell venni? , van értelme egyáltalán elindulni? , rohanni kell! Valahogy így indulunk.....