Hoplop

A Hoplop egy hely neve. Nagyon messze van tőlünk, Vantaa-ban, a város másik végén, kábé fél óra volt autópályán az út, mondjuk odafele eltévedtem kicsit.

Szóval ezt a helyet gyerekeknek csinálták, mondjuk 10 éves korig bárki jól elszórakozhat itt. Kivéve Dávdot...

Nem vittem eddig el ide, mert sejtettem, hogy nem fogja élvezni. Ugyanis az a lényeg, hogy fel kell mászni mindenhova, alagutakon kell átbújni, le kell csúszni a csúzdán, és belehuppani a kis színes golyócskákba.

Gondoltam, egy próbát megér, hiszen mostmár nagyon ügyesen mászik fel mindenre, és ugyanilyen ügyesen mászik lefele is. Suzanne-ék hívtak, úgyhogy elmentünk kipróbálni.

Először a nagyobbaknak fenntartott részen voltunk, de ott hozzá se nyúlt semmihez, utána átmentünk a totyogó részhez. Ott felmásztam vele az egyik "várba" de csak alagúton lehetett volna továbbmenni, és azt Dávid nem bírja (császár???). Végül ugyanarra másztunk le, mint amerre fel. Utána kicsit beültettem a golyók közé. Ott sem érezte jól magát, de teljesen meg tudom érteni, én is beültem vele, és nem éreztem magam biztonságban kicsit se. A legvégén pedig átmentünk a bébi részlegbe, ott egy egész pici csúzdán lecsúszott.

Azért még el fogunk menni, hátha csak elsőre nem szerette a helyet. Az a jó benne, hogy bent van, meleg van, és nem kell a sárba menni vele. És nem mellesleg jól kitornázza magát.
Amikor hazaértünk rögtön a hűtőhöz ment, megéhezett a drágám, és megtanulta kiszolgálni magát. Kinyitja a hűtőt, csak nem mindig éri el amit akar.