Időhiány

Ez az, amitől szenvedek...

Semmire se jut időnk...Dávid túl későn kel, este túl későn fekszik. Ha ő elaludt, nekem egyszerűen szükségem van még egy kis ébrenlétre (esetleg drága férjemmel kettesben), hogy le tudjam vezetni a napot. Ergo mi még később fekszünk. Ebéd utánra rendesen elálmosodok, és alhatnék, amíg Dávid is alszik. Ehelyett most is itt ülök, és próbálom behozni a lemaradásom. És Dávid mostanában néha kihagyja a délutáni alvást, ami borzalmas, és olyankor kóválygok egész délután.

Szóval nagyon szívesen írnék ide is többet, a receptjeimet is szeretném rendezni, a karácsonyi lapokat is meg kéne írni...és sorolhatnám estig, de inkább elmegyek aludni.

MONSTER JAM!!!

Pénteken volt a Monster Jam! Azt hiszem, minden évben megrendezik ezt a versenyt, mi most hallottunk róla először. Gondoltam, hogy Dávidnak nagyon fog tetszeni, ahogy a bigfoot-ok összetörik a többi autót, meg ugratnak, és őszintén szólva én is rágerjedtem a dologra.

Tamás egyik kollégája megvette a jegyeinket, majdnem az egész nagykövetség ott volt. Persze délelőtt még az se volt biztos, hogy elmegyünk, mert Dávid megbetegedett. Olyan édes volt, felült a kanapéra, odakucorodott rendesen, magára húzta a takarót, és olvasgatott. Néha pedig egyszerűen csak nézelődött. Szerencsére napközben elég jól volt, de pokoli éjszakáink voltak, alig kapott levegőt.

Visszatérve a Monster Jam-re. Vettünk jegyet a bemutatóra is, ez kicsit olyan volt, mintha backstage jegyünk lett volna, a show előtt másfél órára be lehetett menni az autók közé.

Mit mondjak, klassz volt! Olyan óóóriási volt egyik-másik járgány, hogy elképedtünk. Sajnos az én kedvencem nem volt itt, egy átalakított Escalade, de Dávid kedvence, a Monster Mutt (mi kutyaautónak hívjuk)itt volt. Menet közben ki-be húzza a nyelvét, és csóválta a farkát, és a füle is mozgott.

Aztán vége lett a bámészkodásnak, és volt még másfél óra a show-ig. Elmentünk enni. Dávid amikor beteg, nem eszik. Ezért igyekszem mindig a kedvében járni, ezért pizzát és tepsis krumplit ettünk, mert ezeket imádja.

Aztán elkezdődött a show...

Rá volt írva a jegyre, hogy füldugó kell, mi kaptunk is a jegy mellé Tamással, Dávidnak pedig vettünk egyet. Na de ERRE nem számítottam...mintha egy enduro ment volna át a testemen, de úgy, mintha közben óriási hangszórókkal ki is lenne hangosítva. Borzalmasan hangos volt! Szinte menekültünk kifelé az ordító Dáviddal, aki persze nem engedte bedugni a fülét.

Szóval a show-t néztük kicsit kintről, TV-n keresztül. Aztán hazamentünk.

A tavalyi nyertes, Grave Digger: Thor:
a roncsautók:
Maximum Destruction:

Nekem még ez is tetszett:

És valami nagyon finn: a női WC ajtaján egy "sörrel bemenni tilos" tábla...és ugyanez volt a pelenkázó ajtaján is (!!). Ez azért sok minden elárul...egyébként most láttam ilyet először, és ledöbbentem.

Toys r us

Az egész ott kezdődött, hogy bedobták a karácsonyi Toys R Us katalógust...

Dávid naponta többször is átnyálazta, mindent megkérdezett benne, meg kellett beszélnünk minden játékot részletesen. 3 ilyen nap után persze, hogy megszakad a szülői szív, menjünk hát el a Toys R Us-ba.

Az is lendületet adott, hogy voltunk csütörtökön baba tornán, és Dávid életében először átmászott egy alagúton!! Nagy szó ám ez! Gondoltam, vegyünk neki egy alagutat, hadd gyakoroljon, hátha élvezni fogja, belejön.

Ahogy beértünk a boltba Dávid kiszemelt egy kamiont, amit meg KELLETT vennünk, nem engedte ki a kezéből. Aztán eltöltöttünk kábé kétszer fél órát a játék autóknál, kipróbáltunk egy triciklit (amit meg akartunk neki venni de inkább szánkó lesz belőle, mert ma elkezdett havazni. És a tricikli mintha kicsit kicsi lett volna neki).

Kinéztük az alagutat, találtunk hozzá sátrat is, teljes a felszerelés. Otthon rögtön össze is szerelték a fiúk.

Vettünk még gyurmázó készletet, kisautókat, rendőr furgont+motorost, de ezeket azt hiszem majd csak a Mikulás fogja elhozni.

És nem utolsó sorban Papa is talált kedvére valót:) Azóta a katalógus kicsit pihen, mert kaptunk új katalógust a BR Lelut-tól, a Stockmann játék részlegétől, meg még valakitől. És nem "katalógust" küldenek, hanem "kívánság könyvet", amiben hely is van a kívánságoknak, csak ki kell tölteni.

Hoplop

A Hoplop egy hely neve. Nagyon messze van tőlünk, Vantaa-ban, a város másik végén, kábé fél óra volt autópályán az út, mondjuk odafele eltévedtem kicsit.

Szóval ezt a helyet gyerekeknek csinálták, mondjuk 10 éves korig bárki jól elszórakozhat itt. Kivéve Dávdot...

Nem vittem eddig el ide, mert sejtettem, hogy nem fogja élvezni. Ugyanis az a lényeg, hogy fel kell mászni mindenhova, alagutakon kell átbújni, le kell csúszni a csúzdán, és belehuppani a kis színes golyócskákba.

Gondoltam, egy próbát megér, hiszen mostmár nagyon ügyesen mászik fel mindenre, és ugyanilyen ügyesen mászik lefele is. Suzanne-ék hívtak, úgyhogy elmentünk kipróbálni.

Először a nagyobbaknak fenntartott részen voltunk, de ott hozzá se nyúlt semmihez, utána átmentünk a totyogó részhez. Ott felmásztam vele az egyik "várba" de csak alagúton lehetett volna továbbmenni, és azt Dávid nem bírja (császár???). Végül ugyanarra másztunk le, mint amerre fel. Utána kicsit beültettem a golyók közé. Ott sem érezte jól magát, de teljesen meg tudom érteni, én is beültem vele, és nem éreztem magam biztonságban kicsit se. A legvégén pedig átmentünk a bébi részlegbe, ott egy egész pici csúzdán lecsúszott.

Azért még el fogunk menni, hátha csak elsőre nem szerette a helyet. Az a jó benne, hogy bent van, meleg van, és nem kell a sárba menni vele. És nem mellesleg jól kitornázza magát.
Amikor hazaértünk rögtön a hűtőhöz ment, megéhezett a drágám, és megtanulta kiszolgálni magát. Kinyitja a hűtőt, csak nem mindig éri el amit akar.

Uszodában voltunk!

Ma délelőtt (na jó, eltököltük az időt, délben..) elmentünk uszodába. Én már nagyon vágytam a vízre, biztos a terhesség miatt is, és azért is, mert nincs kádunk. No és persze Dávidot is meg akartuk ismertetni az uszodával, szeretnék vele babaúszásra járni.

Ismerősöktől azt a tippet kaptam, hogy a tapiolai usziba menjünk, ezer éve Tamás is ide járt úszni, és van gyerekmedencéje illetve mélyebb úgynevezett terápiás medencéje, amiben ugyancsak meleg víz van.

Tamás magára vállalta Csirkét, végtére is ő is fiú, menjen csak a fiú öltözőbe. Egyedül csak a fürdőcipő nem tetszett neki, de ahhoz ragaszkodom, különben megcsúszhat a vízes földön. Szóval szerencsére minden simán ment, megtaláltuk a medencéket is.

A gyerekmedence egy kb. 3x3 méteres kis medence, legmélyebb pontján talán 60 centi mély, és 33 fok körüli a benne lévő víz hőmérséklete. Itt kezdtünk. Vittünk neki pár játékot is, mert nem tudtuk hogy fog neki tetszeni a dolog. Meg kell, hogy mondjam, nagyon bejött neki elsőre az úszás!

Kicsit később én átmentem a terápiás medencébe úszni. Itt voltak mindenféle vízköpők és víz alatti masszázsok, klassz volt! A víz itt mélyebb volt, nekem a legmélyebb pontján pont leért a lábam.

Dávid is utánam akart jönni, és a mély vízet talán még jobban is élvezte! A legérdekesebb az volt, hogy ösztönösen ráérzett az úszómozdulatokra, hasonfekve felfeküdt a vízre, a hasánál kellett kicsit tartani. És még a fülét is belemártotta egy idő múlva! Játszottunk kishajósat, úgy, hogy a korlátba kapaszkodott, és a lábával lábtempózott, dobálgattuk, simogattattuk a buborékokkal, és egyáltalán nagyon jól elszórakoztunk. Édes volt a kis meztelencsigám, néha úgy hozzánkbújt! Pont mint egy kismajom, csimpaszkodott. Akkor gondolom kicsit elfáradhatott.

Az volt az érdekes, hogy nem volt kötelező pelenkát ráadni, elég volt a fürdőnadrág is, mi ezt választottuk.

Mielőtt elmennénk hivatalos bébiúszásra még elmegyünk családilag legalább egyszer, hogy akkor is élvezi-e, aztán uccu neki, meghódítjuk a medencéket!