20. heti ultrahang

Még mielőtt a képeket keresnétek, azok most nem lesznek, majd csak ha Tonti beviszi az ofiszba és bescanneli.

Szóval tegnap délután voltunk ultrahangon. Röviden: minden rendben!

Hosszabban: meg lett mérve a baba, minden testrésze meg lett nézve és számolva, megvan mind a 20 ujja.

A méretét tekintve kicsit nagyobb a koránál, most is február 15-öt mondott a gép a 21 helyett. A feje kifejezetten nagy, körülbelül 1 "héttel" nagyobb az átlagnál. 277 grammra lett a súlya becsülve. Egyedül a szívét nem tudta nagyon megnézni a doki, nem tudott a nagy erekről dopplert csinálni, és nem annyira látszódot a két pitvar közti válaszfal sem, egy hónap múlva megint megyünk. Még nagyon pici a szíve, csak 1,6 cm!

Kicsit néztük 4D-n is, bár én nem igazán szerettem volna az arcát nézegetni. Láttuk, ahogy kinyitja a száját, és elkezdi szopni a hüvelykujját.

Láttuk a szemeit, a lencséit, a jövendő fogait (ajjajj!), a szájpadlását, az orrát, a gerincét-ami gyönyörű volt-,a veséit, tüdejét, gyomrát, a csontjait. A feje pedig nagyon szép gömbölyded, pont olyan, amilyennek lennie kell!

Megkértem a dokit, hogy a neméről csak akkor nyilatkozzon, ha 200%-ra tudja, szóval megnézte, és azt mondta 200%-ra tudja. Nekünk is megmutatta, de őszintén szólva engem kicsit se győzött meg, azt mondta, hogy fiú.

De én tényleg nem láttam. Egyedül azért vagyok hajlandó talán hajlani arra, hogy elhiggyem, mert tudom, hogy a fickó nagy szaktekintély, és nagy a gyakorlata. Szóval őszerinte Tamás megint fiút csinált nekem!

Dávidnál sokkal egyértelműbb volt a dolog, ott rögtön elhittem, és a megérzésem is az mondta, hogy fiú. Most nem is láttam, és nem is érzek semmit, ezért nem vagyok hajlandó még elhinni. Majd legközelebb talán jobban látszik! Szegény Tamás teljesen kikészült, hogy nem akarom a rég megbeszélt fiúnéven szólítani a babát ezentúl, és egész úton hazafelé neveket mondott nekem, hátha megtetszik az egyik. Aranyos volt! Pedig nem arról van szó, hogy már ne tetszene az a név, csak amíg én nem vagyok biztos benne, addig nem akarom úgy hívni.

Rólam annyit, hogy jól vagyok, a lábam nem fáj, legfeljebb csak olyankor érzem, ha már be kéne adnom a szurit. A hasam förtelmesen néz ki, tiszta véraláfutás az injekciók helyén, már nem nagyon tudom, hova is adjam be. És nagyon lassan gyógyulnak a véraláfutások. A hasam növekszik lassan de biztosan, és a baba is egyre többet mozog, azt hiszem tegnap délután fejre állhatott, mert azóta jobban érzem. De még szerencsére van elég ideje és helye forgolódni, még most megteheti, pont a félidőben vagyunk.

A 18. hét

Tegnap beléptünk a 18. hétbe. Bár a számolással problémák vannak, nem is tudom pontosan, mikorra vagyok kiírva. A dokinak először téves időpontot adtam meg az utolsó vérzésre, 4 nappal előbbit, mint a valóságos. Tehát ez alapján számolt, és az ultrahang is 1 nap difivel ezt igazolta. Viszont így a számolt és az ultrahang szerinti időpont között 5 nap lett a különbség (más számolás szerint 6), és akkor Finnországban inkább az ultrahangnak hisznek, nem a számolásnak. Otthon pont fordítva volt, de mindegy. Remélem valaki érti, miről beszélek... Egyébként a hasam számomra is meglepő méreteket öltött.

Szerintem ez a gyermek is csak szimplán nagyobb az átlagnál. Végülis Csirkémet az ultrahang mindig Karácsonyra hozta ki, a kiírás január 2 volt, és ehelyett 8-án született. Ami Karácsonyhoz képest szép nagy különbség. És senki sem hisz nekem, hogy 63 centis volt, úgy, hogy nem volt cukorbajom.

Na mindegy, ez a baba is meg fog születni, remélem valamikor a kiíráshoz közeli dátumon.

Múlt héten volt itt a védőnő. Beszélgettünk, felvette az adataim, és elmondta, mi lesz a következő lépés. Ami vérvétel volt...grrrrrrr, kicsit elegem van a vérvételekből! Aztán meghallgattuk a szívverését ami csodálatos volt! Itt olyan kevés alkalom van arra, hogy lássuk a babát, már az is csoda volt, hogy hallhattam. Tamás sajnos nem volt itthon, de Dávid és a nagypapa legalább hallotta.

A következő teszteket csinálták:

-vércsoport (minek, megvan a régi tesztem!!!)

-ellenanyag vizsgálat (Dávid lehet, hogy A, és én 0 vércsoportú vagyok, szerencsére Rh+)

-szifilisz (köszi a bizalmat)

-HIV

-hepatitis B

És többre nem emlékszem. De mindezért levett a nővér 6 (!) cső vért. Most tartok kb. 35 cső vérnél 1 hónap alatt. Alig találta a vénámat, már majdnem másvalakit hívott, hogy szúrja meg a kézfejem (brrrrr), de aztán szerencsére sikerült. A vénáim teljesen tropák, legközelebb elvileg csak 5 hét múlva vesznek vért, talán addigra kicsit helyrejönnek.

Egyébként testileg jól vagyok, lábam nagyon ritkán fáj, ki tudok mozdulni, bár még keveset. Ma voltam a városban busszal!

Dávid ma reggel nagyon aranyos volt. Egyfolytában mondjuk neki, hogy kistestvér, a hasamban, vigyázzon rá, stb. Ma reggel a játék hevében kicsit megütötte a hasam, mire mondtam, hogy vigyázzon, nehogy fájjon a testvérének, és inkább simogassa, és erre megsimogatta a hasam. Nagyon kedves volt tőle. Szerintem nem tudja pontosan miről is van szó, csak azt, hogy van ott valami kicsi, számunkra kedves dolog, amire vigyázni kell.

Ha már ez egy ilyen személyes post, akkor azt is elmondom, ma van a nagypapám temetése Siófokon. Nagyon rosszul érzem magam, hogy nem tudtam elmenni. Anyukám mondta, hogy nem is álmodjak egyenlőre repülésről, talán majd Karácsonykor. És tisztában vagyok azzal, hogy nagyon kell magamra és a babánkra vigyáznom, de akkor is nagyon szeretnék ott lenni.

Lajospapa

Tegnap este meghalt drága nagypapám. Gábor Lajos

1923-2007

Nyugodj békében drága Lajospapa!

Új ágy!

Igen-igen, Dávid igazi nagyfiús ágyat kapott!!

Már nagyon itt volt az ideje, eddig Dávid a földön aludt egy matracon, mert onnan nem tudott lejjebb esni, és elég nagy volt a hely a sok forgolódáshoz. Gyorsan segített is összeszerelni, hátha a Papa és a Nagypapa nem boldogul egyedül. Aranyos volt, végig fontoskodta a szerelést, csak mindig elvette a szerszámokat, ami kissé hátráltatta a dolgot:)

itt épp kipakolni segít, és kardozik a hungarocellel:

itt pedig Papának segít kideríteni, mi hova való:

Igen, a talicskázás is az ágyszerelés szerves része:))
Amikor pedig kész lett az ágy rögötn felmászott rá, elvigyorodott, és boldogan birtokba vette!
Este kiváncsiak voltunk, hogy hova fog menni, mert a régi helyét még meghagytuk, de arról szó se lehetett, besprintelt az ágyába, tehát el lett döntve, hogy ott alszik. Paráztunk egész éjjel, hogy nehogy leessen.

És ami csodás, reggel 6-ig mukkanás nélkül ott aludt, és ilyenre nagyon rég volt már példa! Ma is a délutáni alvásnál rögtön az új ágyába ment, szóval szereti!

2 hetes kontroll

Ma volt a kórház óta az első kontrollom. Reggel 6-ra kellett mennem vérvételre, szuriadás előtt, aztán beadni az injekciót, majd 3 óra múlva megint vérvétel. A kettő között szerencsére hazajöhettem reggelizni.

Az első vérvétellel nem volt semmi gond, csak fájt utána a karom, de a második nem sikerült valami fényesen, kétszer is kellett szúrni. Elsőre nem jött a csőbe semmi, csak amikor kihúzta a tűt, az alkarom közepéig ömlött a vér a kis lyukból.

Éljen az alvadásgátlás!

Aztán majdnem 2 órát vártam a dokira, pedig 1 óra múlvára volt időpontom...mindegy, legalább kiolvastam egy fél könyvet.

Szerencsére minden rendben!! Nincs ismert, kimutatható genetikai elváltozásom, ami a trombit okozhatta, viszont ezek szerint hajlamom van rá. És a mai vérvétellel is minden ok volt, lényegében a véralvadást nézték, és azt, hogy nem károsodtak-e a vérlemezkéim és a vörösvértestjeim.

Dáviddal addig a Nagypapa volt, és szerencsére jól megvoltak. Rohantam hozzájuk haza persze, már csak azért is, mert útközben elkapott egy óriási vihar, jég is esett, és attól féltem, hogy az utcáról kell őket felszednem, mert elkapta őket is a vihar, de szerencsére pont hazaértek előtte.

Az időjárásról meg csak annyit, hogy szép ősz van, sokat esik, de ha kitombolta magát, akkor utána gyönyörűen süt a nap! És végre engedélyt is kaptam a sétálásra, szóval vége a szobafogságnak végre!!! Ja, még az időjáráshoz tartozik, hogy pár napja megy a fűtésünk, és jól is jön esténként...