Dávid levele

Kedves mindenki! A Mama beteg. Már egy hete fájlalta a jobb lábát, előbb bicegett, majd sántított rá. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, mert azt hittem miattam, mindig igyekszek ugyanis elfutni a szülők elől, olyan muris reakcióik vannak olyankor. Aztán szombaton kiderült, hogy igazából nem is miattam, hanem a kedvenc elefántom, Trombi miatt van az egész. Mondta a Papa, hogy nem is miatta, meg nem is Trombi a neve, hanem "trombózis", de én akkor is láttam egy papíron leírva, hogy "pelkää trombia", ami annyit tesz, hogy fél Trombitól. Ezt egyébként egy nagyon kedves doktor néni írta, akinél a Mama járt.

Naszóval most kettesben vagyok Papával itthon, nekem kell rá vigyáznom, hogy reggel rendesen megborotválkozzon és felöltözzön. Hogy ez ma reggel simán menjen, már ötkor felébresztettem, bár lehet, hogy kicsit erős voltam, mert sírtam és toporzélkoltam, amire ő csak rázta a fejét és mosolygott kedvesen. De azért felöltözött egész csinosan és a szakállát is levágta. Aztán csinált nekem reggelit is, az egyik kedvencemet a főtt virslit is. Behoztam neki egy DVD-t, amin olyan csinos ruhában van, meg a Mama is hosszú fehér ruhát visel és olyan boldognak tűnnek. Leraktam a földre, mert már olyan éhes voltam, de erre Papa feltette az asztalra, motyogott valamit a bajsza alatt, olyan furcsán nedves lett a szeme, a virslik hámozásáról meg teljesen elfelejdkezett. De azért majdnem olyan finom volt, mintha a Mama csinálná!

Mielőtt elindultunk volna, Papa még csinált rólunk egy fényképet és bevittük Mamának. Meg is mutatom:
Nagyon örültem neki, hát még annak, hogy a két cicije is megvan, le is ellenőriztem (mind a kétszer, mert kétszer voltunk bent)! Nem tudtam sokat aludni nap közben, ezért Papa hazahozott és korán lefektetett. Mama pedig már sokkal jobban volt a nap végére, szerintem haza is jöhet már a héten. Papával nagyon várjuk! Jobbulást kívánunk neki, puszi, Dávid