Lehet, hogy félreérthető voltam a depis anyákkal kapcsolatban. Onnan gondolom, hogy drága Eszter barátnőm azonnal elkezdett vígasztalni, amint elolvasta az írást. Nagyon szépen köszönöm, de nekem szerencsére nincs rá szükségem (és nagyon remélem, hogy nem is lesz!!! Tamásnak mindenesetre szóltam, hogy szóljon, még mielőtt ilyen állapotba kerülnék).
Én jól érzem magam, az ország szép, családbarát, biztonságos, kicsit uncsi, de van azért mit csinálni.
Szóval én csak kiakadtam, mert nem ők ketten az egyetlenek, akik teljesen depressziósak lettek itt. Mert ez nem olyan, mint otthon. Hát persze, hisz ez egy másik ország!!!
De mi van itt, vagy mi nincs itt, ami máshol van? Vagy mi az ami ennyire más? Vagy vajon a finnek teljesen mások, mint a többi európai náció? Vajon ezért nem bír itt élni egy külföldi sem huzamosabb ideig? Vagy ez csak a külföldi nőkre vonatkozik? Vagy túl emancipáltak ahhoz, hogy 3 évet otthon maradjanak a gyerekükkel? Ezért nem bírnak itt maradni? Mert nem tudnak dolgozni? Vagy vajon a nyelvi korlátok? A finn nyelv mások számára ugyanolyan nehéz, mint a magyar, és egy külföldi sem tanulja meg. Vagy nekem van túl sok időm, hogy ilyeneken töröm a fejem?
Sok a kérdés, érdekes lenne válasz kapni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése