Egy év!

Hát igen. Nem is hittem, hogy valaha is ezt fogom írni, de ma vagyunk itt egy éve Dáviddal. Tamás 12-én érkezett annak idején.

Egy éve Finnország 17 fokkal és csepergő esővel fogadott, ami kifejezetten jól esett a budapesti kánikula után és most sincs nagyon másképp. 12 fok van, reggel zuhogott az eső, eléggé depresszív az idő. Dávidot is megviseli, mert nem ülhet a kedvenc hintájába.

Megpróbálnám röviden összefoglalni az elmúlt évet, de úgyse fog sikerülni.

Letelepedtünk, otthont teremtettünk (ami még nincs teljesen kész, épp átrendezéseken gondolkodom), finnekhez képest elég jól sikerült beilleszkedni, több játszóteres/strandos ismerősünk is van már. Tegnap például egész új élmény volt, hogy ismerőssel találkoztam a boltban, és csevegtünk kicsit az időről, ez eddig nem nagyon fordult elő. Zárkózott népség, na.

Tamás jól beilleszkedett a munkahelyén, úgy látom megbecsülik őt is és a munkáját is és én is jóban vagyok a kollégáival. Sok új nemzetközi barátnőm lett, nagyon élvezem a társaságukat és Dávid is szereti a többi kisgyermeket.

Nem jártunk nagyon sok helyen együtt, helyette inkább autót vettünk, ami bevált, szeretem nagyon. Eddig alig mentünk vele 2000 km-t, azt is 2-2,5 tankkal, alig eszik. Remélem azért majd bejárjuk vele Skandináviát a jövőben!

Megismertük még jobban a finneket, a szokásaikat, könyvet írhatnék róluk azt hiszem. Sok dolog tetszik, sok dolog nem tetszik, de hát ez természetes, hisz ez egy másik ország, másik kultúra. Sok dolog hiányzik, amik nélkül megtanultunk élni, és sok új dolog van, amit majd szívesen elvinnék magammal.

Dávid pokoli sokat fejlődött. Amikor idejöttünk még csak ült a hordozójában vagy feküdt a földön, gagyorászva, most pedig jár, és önálló akarata és gondolatai vannak. Kezd kialakulni az érdeklődési köre is, bár ez időről-időre változik. Igazi kis ember lett, már rég nem nevezném babának. A magunk módján beszélgetni is szoktunk sokat, minden érdekli, mindent el kell magyaráznom neki.

Egyre jobban értem a finnt, bár megszólalni nem merek azon kívül, hogy: elnézést, nem beszélek finnül (anteeksi, en puhu suomea).

Ebben az évben veszítettük el édesapámat és egy kisbabánkat is...

A tágabb család viszont bővült három fővel: Boti, Tomi, Marcell.

És honnan tudhatja az ember ha már túl régóta Finnországban lakik?

-ha elfelejtem, mi az a köszönés, és mi a köszönöm, elnézést,

-ha a zöldborsólevesről rögtön a csütörtök jut eszembe, és fordítva,

-ha elmegyek egy bolt mellett, és csodálkozom, hogy nyitva van,

-ha elfelejtem, mi az a jobbkéz-szabály,

-ha eszembe jut, hogy hetente kiporoljam a szőnyegeim,

-ha a garázsban is indexelek,

-ha a szünnapokról és a hétvégéről azonnal az azonnali lerészegedésre asszociálok

-ha minden nemzetközi szó végére i betűt teszek

-ha parkolásnál a húszméteres helyen csakazéris felteszem a bal hátsót a padkára, azt is csak hatodszorra

A kis vicceken felül viszont szeretünk itt élni, sokkal nyugalmasabb, mint otthon, a természet fantasztikus és közel van, nincs az a rohanás, gyerekneveléshez tökéletes ország.