Péntek van-frissítés

Nem jól mondtam...nem a 24-PACK söröket viszik haza, hanem a 24 PAKKI söröket-amint az a képen is látható:
Ilyen még: grilli, pubi, baari és még nagyon sok!

Egy év!

Hát igen. Nem is hittem, hogy valaha is ezt fogom írni, de ma vagyunk itt egy éve Dáviddal. Tamás 12-én érkezett annak idején.

Egy éve Finnország 17 fokkal és csepergő esővel fogadott, ami kifejezetten jól esett a budapesti kánikula után és most sincs nagyon másképp. 12 fok van, reggel zuhogott az eső, eléggé depresszív az idő. Dávidot is megviseli, mert nem ülhet a kedvenc hintájába.

Megpróbálnám röviden összefoglalni az elmúlt évet, de úgyse fog sikerülni.

Letelepedtünk, otthont teremtettünk (ami még nincs teljesen kész, épp átrendezéseken gondolkodom), finnekhez képest elég jól sikerült beilleszkedni, több játszóteres/strandos ismerősünk is van már. Tegnap például egész új élmény volt, hogy ismerőssel találkoztam a boltban, és csevegtünk kicsit az időről, ez eddig nem nagyon fordult elő. Zárkózott népség, na.

Tamás jól beilleszkedett a munkahelyén, úgy látom megbecsülik őt is és a munkáját is és én is jóban vagyok a kollégáival. Sok új nemzetközi barátnőm lett, nagyon élvezem a társaságukat és Dávid is szereti a többi kisgyermeket.

Nem jártunk nagyon sok helyen együtt, helyette inkább autót vettünk, ami bevált, szeretem nagyon. Eddig alig mentünk vele 2000 km-t, azt is 2-2,5 tankkal, alig eszik. Remélem azért majd bejárjuk vele Skandináviát a jövőben!

Megismertük még jobban a finneket, a szokásaikat, könyvet írhatnék róluk azt hiszem. Sok dolog tetszik, sok dolog nem tetszik, de hát ez természetes, hisz ez egy másik ország, másik kultúra. Sok dolog hiányzik, amik nélkül megtanultunk élni, és sok új dolog van, amit majd szívesen elvinnék magammal.

Dávid pokoli sokat fejlődött. Amikor idejöttünk még csak ült a hordozójában vagy feküdt a földön, gagyorászva, most pedig jár, és önálló akarata és gondolatai vannak. Kezd kialakulni az érdeklődési köre is, bár ez időről-időre változik. Igazi kis ember lett, már rég nem nevezném babának. A magunk módján beszélgetni is szoktunk sokat, minden érdekli, mindent el kell magyaráznom neki.

Egyre jobban értem a finnt, bár megszólalni nem merek azon kívül, hogy: elnézést, nem beszélek finnül (anteeksi, en puhu suomea).

Ebben az évben veszítettük el édesapámat és egy kisbabánkat is...

A tágabb család viszont bővült három fővel: Boti, Tomi, Marcell.

És honnan tudhatja az ember ha már túl régóta Finnországban lakik?

-ha elfelejtem, mi az a köszönés, és mi a köszönöm, elnézést,

-ha a zöldborsólevesről rögtön a csütörtök jut eszembe, és fordítva,

-ha elmegyek egy bolt mellett, és csodálkozom, hogy nyitva van,

-ha elfelejtem, mi az a jobbkéz-szabály,

-ha eszembe jut, hogy hetente kiporoljam a szőnyegeim,

-ha a garázsban is indexelek,

-ha a szünnapokról és a hétvégéről azonnal az azonnali lerészegedésre asszociálok

-ha minden nemzetközi szó végére i betűt teszek

-ha parkolásnál a húszméteres helyen csakazéris felteszem a bal hátsót a padkára, azt is csak hatodszorra

A kis vicceken felül viszont szeretünk itt élni, sokkal nyugalmasabb, mint otthon, a természet fantasztikus és közel van, nincs az a rohanás, gyerekneveléshez tökéletes ország.

Hannah's leaving do!

Tegnap este, ezer éve először kimozdultam otthonról, este, egyedül!!! Búcsúztattuk azt a lányt, aki szervezte az M&M's találkákat, ő az a kék pulcsiban, a fehér pulcsis mellett. Pénteken visszaköltöznek Angliába, remélem minden rendben lesz velük!

Elmentünk egy sétahajókázásra, majd a többiek továbbmentek egy étterembe, de oda én nem mentem, inkább hazajöttem.

Bye-bye Hannah!

Juhannus& a másnap

Magyarul a nyári napéjegyenlőség, az év leghosszabb napja. Magyarországon nem nagyon szokás ünnepelni (vagy csak én nem tudom?), de itt annál inkább. Annyira, hogy a másnap munkaszüneti nap, hogy ki lehessen pihenni...

Ezt a képet tegnap este negyed 12 körül készítettem, a fényképezőgép teljesen automatára volt állítva. Az éjszaka 22.50-től 3.54-ig tartott körülbelül, mármint ilyenkor ment le és kelt a Nap. Nem volt teljesen sötét. Nem is emlékszem, mikor láttam sötétet utoljára... viszont egyre szorgalmasabban varrom a teljesen átlátszatlan függönyöket!

Tegnap este mi is kimaradtunk (haha, elmentünk a boltba). Dávid már elképesztő távokat képes gyalog megtenni. Persze közben elégszer meg kell állni autókat nézni, és a lépcsőzést gyakorolni a padkán. Így lesz a 7 perces sétából 30 perces.

Dávid! nyújtsd ki a nyelved!

A finnekről annyit, hogy kihasználják a szabadnapot, 21-én rendesen leisszák magukat, ahogy illik, és másnap ki se mennek az utcára. A buszok is alig járnak, kihalt minden. Ja, és ma nagy tüzeket fognak gyújtani. Seurasaarin lesz egy hagyományos népi esküvő (igazi, nem színészkedés), és az ifjú pár fogja meggyújtani a bazi nagy máglyát. Viszont lesz belépőjegy, és gondolom óriási tömeg. Lehet, hogy kihagyjuk.

Egyedül a piactér nem volt kihalt, ahol ma jártunk Csirkével. A szomorú hír, hogy elvesztettem az autós farmer sapkáját..:((

Viszont ettünk friss zöldborsót, gofrit (ez volt a kihágós napunk), jót sétáltunk, és vettünk óriási szemű cseresznyét. Végre eljött a bogyó-szezon! Mindenhol úton-útfélen mindenféle bogyókat árulnak. A szupermarketben trükkösek is, mert ventillátorral fújják az epret, és az egész boltban fenomenális eperillat van, csak a hülye nem vesz.

Persze a finn bogyókra még kicsit várni kell, lehet már kapni, de nem elég édes. Fogadok, hogy pont akkor lesz, mikor otthon leszünk. Viszont a teraszunkon szépen érik az eper!

A világ legizgibb dolga!

Tegnap éppen ez volt! Majdnem 10 percig bámultuk ahogy festik a zebrát! Természetesen nem csak a meló, de a nagy járgány is nagyon izgalmas volt, minden részletét felkutattuk!

Hajókáztunk

Hétvégén Tamás kollégáival, és a családjaikkal elmentünk sétahajókázni. Ezen a kicsi hajón összesen tízen voltunk, de abból kettő kisgyermek volt. A másik gyermek, Gergő már elmúlt 2 éves.

Először kocsival elmentünk majdnem Helsinki másik végéig, ott szálltunk hajóra. Eleinte rajtam kívül mindenkin mentőmellény volt, mondván, hogy az is melegít, de aztán levette majdnem mindenki. Rajtam nem volt, mert nem volt alkalmam felvenni Dávid miatt, aztán 1 perc múlva róla is levettem, mert nagyon nem tűrte. Kínzás volt neki, úgy érezte, hogy meg van kötözve.

Dávid eleinte élvezte, hogy mindenhol víz vesz körbe bennünket, aztán szerintem megunta, meleg és elege lett, talán éhes is volt, és a hajó pont abba a kellemetlen félálom-állapotba ringatta, amiből el kellett volna aludnia, de nem ment.

Pedig nagyon szép helyeken jártunk. Elindultunk tehát Helsinki keleti feléről, keresztülmentünk sok kis sziget között, majd Suomenlinna mellett, és két szigete között, majd láttuk Lauttasaarit is, és nem messze tőle kikötöttünk Pihjalasaarin. Ez pedig már majdnem a legnyugatibb része Helsinkinek.

Láttunk egy olyan hidat is, ami elfordul, ha magas hajó akar átmenni alatta:

Mökki a tengerparton, jó lenne egy ilyen!!

Vehetnénk hozzá magán-hidroplánt is!

Erre a szigetre már régen el szerettem volna menni. Az egész sziget csak azért van, hogy a helsinki emberek pihenését szolgálja. Van strand, étterem, grillezőplacc, és lehet sátorozni is. Mi most csak sétáltunk, grilleztünk, és henyéltünk a parton ebéd után. Aztán elég gyorsan szedelőzködhettünk, mert jött a vihar. Vicces volt a kis lélekvesztőn, nagyon dobálták a hullámok. De szerencsére legalább tetőt lehetett rá húzni, nem áztunk meg.
Aztán már majdnem visszaértünk a kocsikhoz, amikor a kapitány és a felesége meghívott bennünket kávéra és csájra (a feleség orosz) a mökkijükbe, ami egy kis szigeten volt. Ültünk a nappaliban, és körülvett bennünket a tenger. Klassz volt, csak kár, hogy közben szakadt az eső.

Sanyi és Tündi elöl utaztak, velük van Gergő is, vikingnek öltözve:

Távolban egy nagy Viking Line hajó:

Helsinki, a Székesegyház a távolból:

Suomenlinna két szigete között:

Végre kikötöttünk, nagyon hangos volt a hajó!

A fiúk a strandon:

Jön a vihar!!

Ez a grillező-kempingező hely, körpanorámával:

Ropog a tűz:
Sül a csirkemell, a virsli és a karaj:

Sanyi, a szakács sütögette az általam készített husikat:

Öltözőkabinok a strandon:
Arra járt egy kacsa-mama:
Hazafelé:
Séta Tündivel:

ennyire mozgott a hajó..

Péntek van...

És hogy ezt honnan tudom? Hát ha nem a naptárból akkor a következő jelekből:

-az emberek már tegnap elkezdték hazahordani a 6-pack de inkább a 12-pack söröket, igénytelen alkoholfogyasztók

-a szomszéd seggfej délután 3 óta tuctucot hallgat, estére berúg a haverjaival, majd fél tíz és háromnegyed tíz között elmegy bulizni, de közben kötelezően ordibálnak a lépcsőházban

-Papa ma korábban jött volna haza, ha nem lett volna Ivaloban, ahol nem ment le a Nap egy picit se, fenn van a fenében messze északon

-kiürült az utca, nincsenek parkoló autók az irodaházak előtt

-ma lett volna playgroup, ha nem esett volna

És honnan tudom ha hétfő van?

Sorok állnak az üvegvisszaváltó előtt....

Karhusaari

Tegnap a fél délelőttöt Karhusaarin töltöttük Csirkével *valamilyen* célból, hogy milyenből, az meglepi!

Ez a sziget tulajdonképpen szomszédos a miénkkel, és egy Művészeti Központon kívül más nem nagyon található rajta, de nem is nagy sziget. Mi bejártuk körülbelül fél óra alatt, meg-megállva. Ez a szép épület a Művészeti központ: Ezeket pedig egy másik régi épület falán fotóztam, ahol a postaláda is volt:

Nagyon tetszett, hogy meghagyták eredeti állapotában ezt a faházat. Látszik, milyen régi, a festék teljesen összepattogzott rajta, és a zár is tiszta rozsda.

Dávidnak nagyon tetszett a sziget, itt nem járhatnak autók, nem kelett féltenem.

Strandoláááás!!! Hurráááááá!

Éljenéljenéljen! Végre igazán lehet strandolni!! Tegnap alvás után lementünk mindhárman a strandra, és nem csak mezítlábra vetkőztünk mindannyian, de Csirke odáig elmerészkedett, hogy teljesen ledobta a gönceit és nudizott. Piszkosul élveztük!Tamás pláne, mert tudott hunyni egy kicsit a törölközőn fekve, amíg mi saraztunk és várat építettünk. Megmutattam Csirkémnek, hogy ha nincs rajtuk cipő, akkor bemehetünk a vízbe. Elsőre nagyon hidegnek tűnt, de hamar megszoktuk mindketten, és egészen Dávid-köldök mélységig besétáltunk. Tamás pont akkor aludt, nem tudta lefotózni a történelmi pillanatot.Aztán Dávid kitalálta, hogy fel akar menni egy nagy sziklára, de a gyáva mama meghátrált, mert tele volt nőve lábsimogatós algákkal, és ki tudja milyen élővilág lakott ott. Beszari vagyok. Inkább folytattuk a sárdobálást, gödör-ásást, hintázást, és sikerült a papát is jól lecsöpögtetnünk a jéghideg vízzel!!

Aztán elindultunk a boltba, bevásároltunk, és hazafelé Csirke szerényen elmajszolt egy tál áfonyát, betettem mellé a babakocsiba.

Irány a tenger!

Hajóimádóknak!!

Vasárnap elmentünk a tengerparton található Café Ursula-ba. Sétáltunk egy kicsit, és NAGYON sok hajót láttunk! Ezek csak a legjobb képek...
Egyébként pedig ettünk sütit, és Dávid bedobta a vízbe a Micimackós kinti labdáját, attól elköszöntünk, röviden ez a nap mérlege. Azóta kapott igazi bőr focit! Gyönyörű volt az idő!