Hétvége

zabálom azt a pirospozsgás kis pofiját!!!

Klassz hétvégénk volt! Szombaton délelőtt itthon tettünk-vettünk, boltban voltunk, délután pedig meglátogattuk Klaus szüleit, Riitta pazar vacsorát főzött. Dávid is nagyon jól érezte magát, és nagyon sokat vacsorázott. Gondolom a társaság is meghozta az étvágyát, és finomak is voltak az ételek. Klauséktól kapott szülinapi ajándékot, és Riittáék is kikészítettek neki pár régi játékot, jól szórakozott. Vacsora után pedig "segített" Riittának a desszerttel, ami abban merült ki, hogy bement utána a konyhába, és megállás nélkl röhögtette magát. Igazán nagyon jól szórakoztak! Persze hazafelé Csirke elbóbiskolt, és ahogy hazaértünk kipattantak a szemei, pedig késő volt már. De utána jól aludt!

Vasárnap délelőtt pedig nagyot sétáltunk a tengeren. Mivel már nagyon régóta mínuszok vannak, volt mínusz 22 fok is, én is rámerészkedtem. Pedig évezredes régi félelmem a természetes jégen való mászkálás. Aztán annyira belejöttem, hogy haza se akartam menni, csak már majdnem megfagytunk. Kár, hogy fújt a szél!

A jég tényleg vastagnak tűnt, egész mélyen bemerészkedtünk. Valaki iglut is épített a jégből, ugyan tető nélkül. Sokan sportoltak is a jégen. Dávid is poklian élvezte, főleg azt, amikor Tamás hülyéskedett neki, nyulat játszott, és ugrált neki megállás nélkül. Hiába, úgy ugrálunk neki, ahogy ő fütyül:).

Utána gyors ebéd, csendespihenő, és már szinte vége is lett a hétvégének.

Amíg el nem felejtem: szombat reggel a boltban Dávid kiszúrt egy kutyát. Imádja a kutyákat, mindet meg kell néznünk, néha még követnünk is kell őket az utcán. Aztán a kuya meg a gazdája elmentek, Dávid nagyon szomorú lett. Annyira, hogy Tamás felültette egy autóra, ami ott van a bolt bejáratánál. Olyan automata autó, amibe ha pénzt dob be az ember, akkor berreg és mozog. Háát, mit ne mondjak, állatira élvezte Csirke a dolgot. Persz amikor körülbelül egy perc múlva vége lett, akkor még szomorúbb volt, mint előtte. Mostanában nem megyünk abba a boltba, 1€/perc, kicsit soknak találom.

Még azt is le kell írnom, nehogy elfelejtsem, mi Dávid másik kedvence. Imádja, ha ipi-apacsozunk. Nem tudom, így hívják-e, én így hívom. A szája elé kell tennem a kezem, mozgatni, és ő erre hangot ad. Mi régen ezt csináltuk, ha indiánost játszottunk. Imádja! Ő is csinálja magának néha. Azért is jó, mert nem egyszer ezzel hoztam ki a hisztiből, hasznos dolog!

És egyre többet jár! Csak a cipőjét veszi le mindig...grrrr