Jó sok dolog foglalkoztat bennünket mostanában, elmondom:
Fényképész lesz a szentem:
Pár régebbi kép az elmúlt napokból:
-meggyógyulni végre! Már nagyon elegem van az itthonlétből-Dávidnak is elege van- ki akarok menni végre. Mondjuk most is épp mínusz 15 fok van, még a takony is az orrunkba fagy ha levegőt veszünk (legalább nem folyik,haha, ez vigasztaljon), na és ilyen hidegbe nem akarom hosszú időre kivinni Csirkémet. Látom szegényen, hogy pokolian unja az itthonlétet. Utálja az orrszívást. Szerencsére már elég naponta csak párszor szívni, nem kell szinte óránként. Az aggaszt, hogy már lassan 2 hete benne van a dologban, remélem már hamar meggyógyul!
Igyekszem izgalmasabbá tenni az itthonlétet, nem könnyű. Nagyokat birkózunk az ágyon, bújócskázunk, felfedezzük egymás testét. Ami a legjobban lekötiaz a kuki( a Tamásé is, az enyémet keresi, hihi ), a köldök, a has (hiába mondom, hogy oda már nem tud visszamenni, akkor is nagyon érdekli a hasam), és a lábak. Néha már magára mutogat. Ez olyankor történik, amikor épp kérdezget, hogy mi micsoda, és egyszer csak magára bök. Nézegeti is magát a tükörben, néha pofákat is vág, mintha kezdene rájönni a dologra, hogy az ő maga.
Ja, tegnap már körülbelül két métert is megtett kapaszkodás nélkül! Nagyon várom már, hogy járjon végre. Az álmom az, hogy majd nyáron együtt leslattyogunk a tengerpartra, a strandra, és együtt süttetjük hasunkat. Persze ő gondolom homokozni fog, én meg hasat süttetek, de mindegy.
A másik dolog a
-kocsivásárlás. Felpörögtek az események. Az opciók:
Toyota RAV4
Honda CRV
Én imádnám ha Ford Galaxyt vennénk, de az túl drága, a fapad verziót is alig tudnánk megvenni. Nekem még a VW Touran is nagyon frankó lenne, de arra 3-4 hónapot kellene várni, annyi időnk pedig nincs. Szóval maradnak a suv-ok. A Toyotának szerintem kicsi a csomagtere, a Honda 100 literrel nagyobb, de azt még nem láttuk élőben, meg kéne nézni. Ja, és a Honda csak automata váltóval van, nekünk jobb lenne a kézi, de majd megszokjuk. Utálok dönteni, pláne azért, mert egyik autó sem tetszik annyira igazándiból.
Érdekes, így leírva kevésnek tűnik ez a két dolog, pedig élőben sokkal többnek tűnik. Lehet, hogy inkább adhattam volna azt a címet is, hogy A két dolog, ami mostanában igazán foglalkoztat, de ez hosszú lenne.
pár mai kép: 
Petíííí!Fényképész lesz a szentem: Pár régebbi kép az elmúlt napokból: 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése