Párizsi

Párizsi, mert ebben a post-ban is benne lesz minden,mint a Párizsiban!

-hétfő reggel a doktor bácsinál kezdtünk, Dávid beteg, köhög, lázas is volt, taknyos. Nem így akartuk megismerni az új gyerekorvosunkat... Egy magánklinikát választottunk, pontosabban Tamás egyik kollégája ajánlotta. Szerencsére pont volt szabad időpont a dokihoz (ugyanis csak időpontra megy a dolog), nem kellett sokat várni. A rendelőben töltöttünk körülbelül 15 percet, meghallgatta Dávidot, belenézett a torkába és a fülébe, és kikérdezett minket, hogy hogy viselkedik Dávid, mi a baja. Ezek után megállapította, csak szimpla nátha, semmi gáz, nem kell semmit csinálni vele. Az otthoni doktor nénihez képest visszalépésnek tűnt ez a doktor bácsi. Aki egyébként kinézetét tekintve tökéletesen hozta a jóságos doktor bácsi figurát: 50-60 éves, szemüveges, szakállas, őszül a haja, nem visel köpenyt. Dávid azóta szerencsére jobban van, de még taknyos.

-kedden már kimerészkedtünk sétálni is, Dávid klasszisokkal jobban van!

-anyukám nagyon hiányzik mindannyiónknak!

-szerdán már igazán nagyot sétáltunk a téliesített Csirke-Járgánnyal:

Reggel ronda ködre és zuhogó esőre ébredtünk. Már épp kezdtem magamba fordulni, hogy ez most így lesz egy hónapig, mígnem elkezd havazni, de akkor szerencsére, dél körül, huss eltűnt a köd, kisütött a nap! A végén gyönyörű idő lett, csak hűvös volt persze. Az idő azóta is nagyon szép, nagy szerencsénk van.

Pár kép a sétáról, láttunk egy óóóriási nagy hajót, és láttuk a hattyú családunkat is, szépen nőnek a kicsik:

Csirke szerencsére egyre jobban érzi magát. Amióta beteg még kevesebbet eszik, inkább csak szopikál. Majd ha meggyógyul, visszajön remélem az étvágya! Ja, mértük valamelyik nap, több, mint nyolc és fél kiló! A 80-as ruhák passzentosak rá, és fekvésből már nem csak ülésbe húzza magát, hanem meg sem áll a felállásig!! Most már tényleg veszünk neki járókát. Kúszásnak, mászásnak még nem nagyon adja jelét. Szeretne, de még leginkább csak hátrafele megy. Bővült a szókincse is, mintha a Papapa lenne a Dede, egyébként pedig addide! és adodide! felkiáltásoktól hangos az egész ház. Ezenkívül régi sláger, a tetete, újdonság a bababa, bubu, néha ffúú, már mondott sz betűt is. Azt is szokta mondani, hogy egyty, és egyél, hiába mondom, hogy köszi, már jóllaktam :).

-a csütörtök békésen telt, takarítottam, amennyit csak Dávid engedett

-a péntek délutánt Klaus és Anu nálunk töltötték (ezért volt a nagy takarítás!) , egész délelőtt sütöttem a kefíres sütit. A süti állati finom lett, csak az újonan beszerzett teflon sütőformáim nem muzsikáltak jól. A használatija azt mondta, kenjük ki olajjal a formát használat előtt (a sütiben eleve is sok olaj volt, nem lett volna szabad leégnie), de kérdem én, akkor miért teflon, ha ki kell kenni? És még így is odaégett benne a süti. Délután készítettem még egy tepsivel, az is odaégett, úgyhogy kanállal ettük a sütit. Pontosabban nem odaégettem, csak beleragadt a TEFLON sütőformába. Legközelebb ki is kell majd liszteznem a teflont, ez a hosszú történet rövid tanúlsága. Készítettem még nekik fokhagymás bucikákat, ők is olyan fokhagyma fanok mint én. Nagyon jól sikerült délután volt, remélem minél hamarabb megismételjük!

-szombaton elindultunk járókát nézni, de előbb megálltunk a Sello bevásárlóközpontban, hátha ott is találunk, mert ott is sok gyerekboltot hirdettek. Járókát nem vettünk, cipőt se találtam, csak fogkefét vettünk. Elindultunk a Lastentarvike-be (a gyerekbolt) és negyed órával lekéstük a nyitvatartást. Mondhatnám természetesen, hiszen tényleg ilyen a mi fománk...holnap újra próbáljuk.

-ma pedig nagyon nyugis-lustizós-végre-együtt-az-egész-család-ma-nem-kell-semmit-csinálni napunk volt. Csak az rontotta el, hogy Tontinak dolgoznia kell most délután.