Utazunk

Hát ez is eljött,az első hazalátogatásunk. Holnap reggel indulunk, sajnos nagyon korán kell kelni, el vagyok szokva tőle, mivel Dávid olyan jóindulatú,hogy hagy legalább reggel 8-ig aludni. Szerintem az én vérem..:)
Majdnem egész héten a hazaúttal voltam elfoglalva, be kellett mennünk a városba is. Most legalább jutott időm a Stockmann áruházra is. El kell, hogy mondjam, nagyon sok kisbabás anyuka volt. Az összes kislurkó nyafogott, sírt, üvöltött, csak az én drága egyetlen kisfiam aludta végig az egész nézelődést.Meglátogattuk a baba-mama szobát is, amihez hasonlót otthon még nem láttam. Volt sok pelenkázóbetét( fertőtlenítető, fertőtlenítőkendő mellékelve), voltak bilik, wc, kézmosó, mikró, játékok több korosztály részére, etetőszékek, padok a szoptatáshoz, ingyen-víz (nem csapi). Röviden nagyon jó kis hely volt. Dávid szívesen ismerkedett volna a többi gyerekkel, de a szüleik nem akartak ismerkedni velünk. Tamás is beugrott velünk, mert kellett bőröndöt vennünk, és az én bankkártyám még nem készült el, szóval ő a pénzes ember. Találtunk is bőröndöt, kettőt is ugyanabból a családból, jó nagyok, úgyhogy bele fog férni a habtapi (remélem).
Egyébként az emberek még mindig ugyanolyan neveletlenek voltak, semmi javulás. Sőt, a buszsofőr hazafelé olyan őrülten vezetett, hogy a felboríthatatlan babakocsi dölöngélt a kanyarokban, és én is az életemért küzdöttem, úgy kellett kapaszkodnom.
Legközelebb jön az esküvői különszám!