***Esküvői exkluzív***

Pénteken reggel indult a repülő haza Budapestre. Megbeszéltük Tamás kollégáival, hogy kivisznek minket a reptérre. A reggel hat órát beszéltük meg velük. Reggel negyed ötkor akartunk kelni, hogy biztos jusson idő mindenre, ki tudja Dávid hogy bírja a korán kelést. A telefon (ébresztő) csengésekor Tamás szólt, hogy még egy öt percig hadd maradjon. Negyed hatkor pánikszerűen ütöttem egy nagyot szegény Tamás hátára, hogy tutira elaludtunk, úristen!!! Igazából nem tudom miért akartunk olyan korán kelni, mert így is sikerült mindennel végezni, Tamásnak kávét se kellett innia, eleve nagy volt az izgalom. A kollégák pontban hatkor megérkeztek, be is fértünk a két bőrönddel, babakocsival, kézitáskákkal.

A reptérre is időben kiértünk. Végigálltuk többször is a hosszú sorokat, majd bepréseltük magunkat a gépbe. Igen, préseltük, mert dugig volt, egy hajszálat nem lehetett volna elejteni. A tanácsom az, hogy kisgyerekkel csakis első osztály!! Nem élmény úgy szoptatni, hogy az ember eleve is kényelmetlenül ül, mellettem egy vadidegen, aki pont úgy néz ki, mint egy arab terrorista. Aztán rendes volt a terrorista fickó, mert átadta az ablak melletti helyét. Úgy tűnt, ő nagyobb zavarban volt, mint én. Dávid egyébként jól bírta a repülést, a végén megint elaludt, csak most nem tudtam letenni sehová, az ölemben feküdt, szinte lefolyt a combomról. Majdnem elfelejtettem, Dávidot induláskor megmotozták, mert besípolt Tamás karjában. Majdnem darabjaira szedték a hordozót. Azt hitték, hogy a pelusába rejtettem az uzit, közben a sapkája alatt volt:).

Otthon volt nagy örvendezés:

Dávid úgy tűnt hamar megismerte a nagyszüleit, pár perc elteltével már küldte is feléjük a millió dolláros mosolyait.

A pénteki napot igazából félig édes léhasággal töltöttük. De előtte megettük a két nagyi által főzött pazar ebédet. A kozmetikát, a régi munkahelyemet azért természetesen meglátogattuk, és bejártuk a hidegkúti Stopshop-ot is. Ennyit még sose költöttem újságokra, mint most. Hiába megjelennek interneten, azért az mégse ugyanaz! Nem tudom a laptopot este a párnám alá gyűrni.

Szombaton sikerült majdnem időben elindulni Szabadszentkirályra és Pécsre, az esküvő és a lakodalom helyszíneire. A hotelt meglepően könnyen megtaláltuk (csak a nevét - Laterum*** - tudtuk, a címét nem), azért egy kedves hölgy taxis segítségét kellett kérnünk. A templomi szertartás a régi falumban, Szabadszentkirályon volt. A vőlegénnyel és a menyasszonnyal is azt hiszem születésünktől fogva ismerjük egymást(vagy olyasmi, anyukám jobban tudja). A menyasszony gyönyörű volt, a vőlegény pedig büszke új feleségére.(Tartson ez így örökké!)

Az ifjú pár, Lacika és Neszta:

Sógornőmmel: már látszik Boti unokaöccs a hasában

A fiúk a templom előtt vártak:

Dávid nagyon elgondolkodott: én mikor találok ilyen szép feleséget magamnak? És ki fogja ilyen jól fújni a lagzinkon? És ami a legfontosabb: milyen verdában fogunk a templom elé gurulni??

Volt rezesbanda is!

Bátyámék az örömapával, Lacival:

Tamás is hozta a komoly arcát (Tamás megjegyzése: ÉN már tudom, mi jön a mézeshetek után :)):

A templomi szertartás után visszamentünk Pécsre. A polgári szertartás a hotel dísztermében volt. Mialatt mentünk odafelé, végigmentünk már a lakodalmi termen is, megcsodálhattuk a gyönyörű terítéket. És ami nem látszik: légkondicionált volt!

Dávid is kapott saját terítéket:

Amíg a fiatalok a polgári esküjüket kötötték, Dávid jól elszórakozott a folyosón lévő függönnyel:

A szertartás után Lacikáék elmentek fényképezkedni, mi addig elmentünk a hotelszobába, mert Dávid kezdett nyűgös lenni, kis nyugalomra volt szüksége (és nekünk is).

Nem sokkal később Lacika és Neszta visszajöttek, kezdődhetett a lakodalom! Közös tánccal nyitották meg az estét:

Nagyon finom húslevest tálaltak kezdetnek, ami után hozták a belefőtt húsokat is mártással, majd következett a sültes-tál és végül pár órával később a hihetetlen mennyiségű sütemény, a tortás asztal (Tamás kb. húsz darab tortát számolt), és még ezen felül volt maga a menyasszonyi torta (Tamás megjegyzése: végül is ez mitől "menyasszonyi"? Nem inkább feleségtorta??)! A menü pazar volt! Ezen kívül pedig volt pogácsa, gyümölcs és korlátlan mennyiségű itókák egész este. Mi Dáviddal korán lefeküdtünk aludni, Tamás tovább maradt, de sajnos fotókat nem készített. Mielőtt lefeküdtünk volna, elbúcsúztunk az ifjú házasoktól. Előtte Dáviddal már alig bírtunk, de ahogy az újasszony ölébe ültettem (már csak a bő gyermekáldásért is!), előadta a demo-verziót. Nyűg, álmosság pá-pá egy pillanat alatt, és még a láncot sem akarta kitépni Neszta nyakából, hanem aranyosan pózolt a kameráknak:

A két örömanya, Ibolya és Gabi:

És íme rólunk pár kép:

A vőlegény öccse, Attila és kedvese, Tündi:

Tamás és bátyámék elmondása alapján nagyon nagy buli volt, hajnalig táncoltak, a zenekar - klasszikus lakodalmas nótáival - eszméletlen jó volt. Még mielőtt lefeküdtünk volna, láttuk a képvetítést a pár gyermekkoráról, közös múltjukról. Utána volt menyasszonyrablás, ezen Tamás még ott volt, látta a fiatal férj próbatételeit, hogy visszakapja a feleségét (énekelnie kellett, anyósát kellett dicsérnie, iváspróba), bátyám mesélte, hogy volt pénzseprés és menyasszonytánc is.

Másnap reggel sajnos korán kellett kelni, mert indultunk haza.

Még Siófokra is beugrottunk a nagymamámékhoz, no meg Újpesten körbenéztünk még etetőszék ügyében, hátha befér a csomagok mellé (nem volt, de nem is fért volna). A repülőgép ugyan elég későn indult, de mire bepakoltunk, kiértünk a reptérre...így is éppen csak hazaértünk anyukámékhoz és már pakolhattunk is.

A reptéren megint nehéz volt a búcsú. Összességében mégis azt mondom, maximálisan megérte a három nap rohanás, kevés alvás. Nagyon jó volt kicsit az otthoni levegőt szívni, látni a családot, barátokat, a lagzi pedig fantasztikus volt.

A repülőgép este háromnegyed tizenegykor szállt le, jó későn. Dávid már aludt szerencsére, de sajnos hamar fel is ébredt, mert nem tudtunk kiszállni a gépből "logisztikai problémák" miatt. Várnunk kellett kb. tíz percet. Majd a babakocsit se kaptuk meg a kifutópályán, hanem a csomagokkal együtt jött. A csomagok...hm...abban az időben kb. tizenegy gép szállt le, szóval a csomagoknál tömeg volt. Azt, hogy alvó babával a kezemben vagyok, senkit sem érdekelt, még lökdöstek is kicsit. De nem kellett sokat várni a csomagokra szerencsére, mehettünk is kifelé gyorsan. Tamás kollégái pedig kijöttek értünk a késői időpont ellenére, úgyhogy hamar hazaértünk.

Íme a felszállás és az utazás képei:

Fárasztó hétvége volt, de nagyon megérte! Remélem, hogy az ifjú pár - ahogy mi is - kipihente magát! Isten éltesse őket sokáig és nagyon sok boldogságot kívánunk nekik mégegyszer életük végéig innen a távolból!