Kábé két hete klassz délutánom volt...NOT!
Mimikém a járását próbálgatva lelépett a teraszról, 1 azaz 1 lépcsőfokot...nem kellett volna. Ugyanis még nem tud lépcsőt járni egyedül, leesett, és jól megütötte az arcát, ahogy az a képen látszik. Nagyon sírt szegénykém, kapott cict, hogy megnyugodjon. Kb. 1 perc elteltével már nyugis volt, amikor egyszercsak meghallom a Dávidot, ordított és nyüszített, hogy SEGÍTSÉG!!! Bence hívd azonnal a Mamát!!!! Mimit lefejtettem magamról, rohantam, és megláttam Okoskámat, ahogy felmászott az előző bejegyzésben látható támfalra, csak oda ahol a fal van, és nem tudott miben megkapaszkodni. Ahogy odaértem elkezdtem felmászni, lejjebb tettem a lábát ő meg leesett, és én elkaptam! Hadd fényezzem magam, mert Dávid cirka 25 kiló, és mégis elkaptam, és nem estünk le! Persze más kérdés a derekam...mindegy, megúszta egy az egész lábszárát beborító horzsolással. Őt azzal sikerült megnyugtatnom, hogy holnap eldicsekedhet az oviban, és úristen mennyire vérzik, nagyon durva.
Lényeg a lényeg, cirka 3 percen belül lett 2 vérző gyerekem a háromból, nem jó arány...Bencuskám meg csak nézett közben, hogy mi történt.
A bibik azóta begyógyultak, azóta mindketten sokkal óvatosabbak, szerencsére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése