Vasúttörténeti park

Gyerekekkel tavaszi szünetben elmentünk vonatokat nézni végre! Már évek óta szerettük volna megnézni a parkot.

Egész korán sikerült a bolhaciruszt felpakolnom, mármint négyünket meg a több napi hidegélelmet, és elindultunk. Innem Nagykovácsiból csak ezer év volt odaérni, és xsodák csodája nem is tévedtem el, pedig mostanában igazi vidéki lány lettem, aki jó ha havonta bemegy a városba, és ezt egyébként nagyon élvezem.

A gyerekeknek a vonatok tetszettek, nekem is, csak kicsit nehéz volt a babakocsit tolni a macskakövön meg a síneken át, szóval nem babakocsira tervezték a dolgot.

Hajtottuk a kézihajtányt, mármint én hajtottam, és a gyerekek kaptak érte oklevelet persze. Bencust teljesen lenyűgözték a terepasztalok, nagyon élvezte, alig lehetett elhozni onnan, Dávid pedig a mindneféle vasúti gépekért volt oda, amikre fel lehetett ülni, nekem legjobban a hóhányógép tetszett:))

Ott ért bennünket az ebédidő is természetesen, ami egy nagy szívás volt. Egy étterem van, ki van rá írva, hogy csak frissensültek sült krumplival, de egye fene, hadd egyék a kölykök. Odamegyünk, de nem mehettünk be, mert valami zárt körű rendezvény volt, azt mondták fél óra, az még belefért, megvártuk, sétálgattunk. Aztán megkérdeztem a pincért van-e bébikajájuk, mert elfelejtettem vinni magunkkal, erre azt mondta, hogy ááááá, és amikor rákérdeztem az etettőszékre akkor felkacagott, hogy nekik olyan nincs. Miért is lenne, hisz olyan kevés gyerek jár oda, nem? Aztán végül jó sokára sikerült megebédelni, a kaja meglepően jó volt.

Mimike kevésbé élvezte, mert a babakocsiban kellett lennie bezárva, de azért elvolt.

Legközelebb tutira nem megyek egyedül, elvisszük a Papát is!

Kicsit más: vettünk új fényképezőt, sikerül letöltenia képeket, csak ezzel a hülye blog íróval nem tudom rendesen rendezni, béna vagyok, majd visszajövök a gyakorlatba, remélem!