Homokozó

Ma végre Tamással összeraktuk a gyerekek homokozóját! Na jó, én csak kicsit segítettem, Bence és Milán sokat, és Tamás is csinált valamicskét:)
Homokot még kell bele venni, de azért a gyerekek birtokba vették és élvezték!
Igen, a gazemberek felmásznak oda, én inkább oda sem nézek ilyenkor:

A fű egész jó, a kertben, főleg ahhoz képest, hogy mi füvesítettünk, a veteményes szépen növekszik, remélem pár héten belül leszedhetjük az első fej salátát! Az is kederült, hogy a kertben barackfák vannak, és sok barack van rajtuk! Talán egy lekvár összejön belőle, izgi!

Imádom a tavaszt!

Anyák Napja

Ma volt életem első "igazi" anyák napi ünnepsége! Helsinkiben mindig csak coffee morning volt, nem volt ünnepség, úgyhogy izgatottan készültem a mai délutánra. Ráadásul a papák is készültek valami kis apró műsorral, hipertitkos volt az egész és sejtelmes.

Szerencsére sikerült időben odaérnünk, előtte Bencuskámat sikerült kis kajával megtömnöm, hogy csökkentsem a hiszti lehetőségét, Tamás is megérkezett.

A műsor rövid volt, de nagyon kedves és aranyos, Dávid persze végig az apja ölébe bújt és a sírás határán állt, nem szeret tömeg előtt szerepelni.

Kaptunk ajándékot is! Virágot és egy handmade karkötőt sóliszt gyurmából, ami nagyon szép lett. A gyerekek lerajzolták az anyukájukat, az a sárga nagy hasú pálcikaember én vagyok:) Voltak még szivecskék is kiragasztva, hogy ki mit mondott, hogy miért szereti az anyukáját, és Dávid azt írta, hogy azért, mert finomakat főzök, és mert elmegyek vele sétálni. Az utóbbin kicsit csodálkozok, mert sajnos régen voltunk sétálni, de ha ő így gondolja, rendben. A kajáról jut eszembe, szombaton a Cora-ban ebédeltünk, a kaja meglepően finom volt, de a gyerekeknek természetesen nem jött be, és Dávid azt mondta, hogy én vagyok a világ legjobb szakácsnője. Majd' elolvadtam...

Az ünnepségre a gyerekek finomsággal is készültek, kókuszgolyót csináltak, ami nagyon finom volt, itthon is kell majd csinálnunk.

A napot megkoronázta az este, a fél emeletet kitakaríthattam, mert Mimi összekakilta, és szétkente, ugyanis levetkőztettük, és magára hagytuk. Nem kellett volna. Holnap szőnyegeket fogok mosni egész nap.

Köszönöm szépen a szép ünnepélyt, nagyon jól esett és igazán megható volt!

Egyben szomorú is volt az első Anyák Napja, mert ez volt az első a Mama nélkül...

Vasúttörténeti park

Gyerekekkel tavaszi szünetben elmentünk vonatokat nézni végre! Már évek óta szerettük volna megnézni a parkot.

Egész korán sikerült a bolhaciruszt felpakolnom, mármint négyünket meg a több napi hidegélelmet, és elindultunk. Innem Nagykovácsiból csak ezer év volt odaérni, és xsodák csodája nem is tévedtem el, pedig mostanában igazi vidéki lány lettem, aki jó ha havonta bemegy a városba, és ezt egyébként nagyon élvezem.

A gyerekeknek a vonatok tetszettek, nekem is, csak kicsit nehéz volt a babakocsit tolni a macskakövön meg a síneken át, szóval nem babakocsira tervezték a dolgot.

Hajtottuk a kézihajtányt, mármint én hajtottam, és a gyerekek kaptak érte oklevelet persze. Bencust teljesen lenyűgözték a terepasztalok, nagyon élvezte, alig lehetett elhozni onnan, Dávid pedig a mindneféle vasúti gépekért volt oda, amikre fel lehetett ülni, nekem legjobban a hóhányógép tetszett:))

Ott ért bennünket az ebédidő is természetesen, ami egy nagy szívás volt. Egy étterem van, ki van rá írva, hogy csak frissensültek sült krumplival, de egye fene, hadd egyék a kölykök. Odamegyünk, de nem mehettünk be, mert valami zárt körű rendezvény volt, azt mondták fél óra, az még belefért, megvártuk, sétálgattunk. Aztán megkérdeztem a pincért van-e bébikajájuk, mert elfelejtettem vinni magunkkal, erre azt mondta, hogy ááááá, és amikor rákérdeztem az etettőszékre akkor felkacagott, hogy nekik olyan nincs. Miért is lenne, hisz olyan kevés gyerek jár oda, nem? Aztán végül jó sokára sikerült megebédelni, a kaja meglepően jó volt.

Mimike kevésbé élvezte, mert a babakocsiban kellett lennie bezárva, de azért elvolt.

Legközelebb tutira nem megyek egyedül, elvisszük a Papát is!

Kicsit más: vettünk új fényképezőt, sikerül letöltenia képeket, csak ezzel a hülye blog íróval nem tudom rendesen rendezni, béna vagyok, majd visszajövök a gyakorlatba, remélem!