Mivel egyre nehezebb lett a névválasztás és a kabalaruha-vásárlás (ez a hagyományunk, minden gyerek kap egy első, csilli-villi ruhát), ezért megkérdeztem a nemét.
A babával minden rendben, nagy feje van, hozzá képest kisebb teste. Körülbelül 860 grammos, 26. hétben vagyunk, pilanatnyilag fejjel felfelé van, bízzunk benne, hogy megfordul.
A vizsgálat végén megkértem Bruno-t, hogy mutassa meg hambi vagy hot dog van-e a lábai között, erre 3D-ben kellett, hogy farkasszemet nézzek legifjabb kisfiunk tökeivel (akinek a címből még nem esett volna le).
Mit mondjak, meglepődtem, számítottam rá, hogy lány, és ez a terhesség annyira más, hogy gondoltam is, hogy az lehet. Magamról annyit, hogy alapvetően jól vagyok, főleg ha tudok pihenni. Túl vagyok egy Bartholin mirigy gyulladáson, és az ínhüvelygyulladásom még tart, ami azt jelenti, hogy minden, amire a terhesség hajlamosíthat azt összeszedem.
Az influenzától parázok, oltásom még nincs, ahogy még senkinek a családban, és az oviban ma derült ki, hogy van egy gyanús eset. Ezeket a kisebb-nagyobb félelmeket és problémákat leszámítva minden a legnagyobb rendben, élvezem a dolgot és izgalommal készülünk. Bence még semmit sem ért a dologból szerintem, de Dávid már elcsacsogta az oviban, hogy a Mama hasában baba van, és szerinte kisbabánk lesz, nem a Mamának és a Papának, hanem nekünk.
Az egész egyre izgalmasabb...
1 megjegyzés:
Meglepődtem, hogy Huriéknál lány a 2., mert azt hittem, ebben a családban valahogy X kromoszómához kötve öröklődik (tehát a nagymamiktól), hogy csak fiaik lehetnek az unokáiknak. Nálatok részemről abszolút erre számítottam, és még egy nagy Hűha! és kitartás! :)
Megjegyzés küldése