Miért nem írtam???

Röviden: mert nincs időm.

De azért leírom hosszabban is:

Reggel felkelünk, zuhany, reggeli, játék. Csütörtök kivételével minden délelőttre van gyerekprogramunk, oda sietünk, többnyire késésben vagyunk..

Hétfő: játszóház,

Kedd: International playgroup itt a szigeten

Szerda: playgroup a játszóházas gyerekekkel, hogy többet találkozzanak.

Csütörtök: szabad!

Péntek: játszóház.

Szóval a heti progam elég heavy. Persze ez a program módosul kedvünk, betegségeink szerint. A fiúk betegek cirka 2-3 hete megállás nélkül, hol egyikőjük jobban, hol a másik betegebb.

Azt hiszem az egészet Tonti kezdte, fogfájás majd torokgyulladás. Utána Dávid megfázott, ez tulajdonképpen már hetek óta tart, és valószínűleg április-májusig meg sem fog gyógyulni. Aztán folytattam én, hasmenéssel. Amikor már három napja nem maradt bennem semmi úgy döntöttünk dokihoz megyünk. Odafele úton Bence hányt a kocsiban, majd a klinikán, összesen 4-szer, de próbált többször is, csak nem jött semmi. A gyerekosztályon nem fogadtak bennünket, úgyhogy mentünk a gyerekkórházba az ügyeletre. Közben megálltunk enni is, közben szegénykém aludt, nagyon kimerült volt.

Aztán a kórházban betettek minket egy elkülönítő szobába. Az egész kezdett kísértetiesen hasonlítani ahhoz, amikor a trombimmal kórházba kerültem. De szerencsére a vége a sztorinak tök jó, nem kellett bentmaradni! Vártunk majdnem 2 órát a dokira (akinek kb. 15 perc múlva kellett volna jönnie), aztán saját felelősségre eljöttünk. Bence akkor már evett kétszer, bentmaradt a tej, jókedvű volt, kacagott, szóval úgy gondoltuk nem várunk többet, Dávid is nagyon fáradt volt.

Az még hozzátartozik a dologhoz, hogy az én székletmintámnak azóta sincs eredménye, telefonálnom kell még ezügyben, de szerintem elvesztették a cuccot.

Mióta legutóbb írtam talán ez volt a legdurvább sztorink. Zajlik az élet...

Dávid nappal már gyakorlatilag nem alszik, kivéve, ha véletlenül épp nem autózunk teli bendővel egy fárasztó délelőtt után. De hát ilyet nem tudok minden nap produkálni. Így estére én is hulla vagyok. Nagyon hiányzik az a kis pihenés a nap közepén, amit csak magamra fordíthattam, mert Bence is aludt ilyenkor. Szóval ez is hozzáadódik ahhoz, hogy miért is nem írtam. Persze ennek a nappali nem alvásnak megvan az az előnye, hogy este 9-kor már mindketten alszanak, és ma van a második napja annak, hogy mindketten a gyerekszobában vannak!!! Hurrá!!! Tegnap este számolgattuk, hogy utoljára február 19-én volt olyan, hogy csak kettesben feküdtünk le.

És mikről nem írtam ez alatt a hosszú idő alatt?

Beszoktatás:

Viharosabb napok után azt hiszem túl vagyunk a nehezén. Még nem megy boldogan, de már jobb. Picit sír az öltözőben, de utána bemegyünk, és én otthagyom, és játszik. Főleg a múltkor, amikor ott volt egy fa Thomas készlet is, ami most nagyon menő nálunk. Már festett is a Papának, és a falra is ki lett rakva egy festménye. Szóval megyeget a dolog azt hiszem. Hétfőn fényképezkedés volt, nagyon kiváncsi vagyok a képekre! Állítólag kb. 1 hónap, majd mindenképp felteszem ide is.

Bence 6 majd 7hónapos lett:

Milyen anya az ilyen?? Még róla sem írtam.

Bence a világ legboldogabb, legmosolygósabb, legkacagósabb kisbabája! Szegénykém nagyon fogzik, de még nem bújt ki semmi. Mindent rág, és ha túl kemény akad a keze ügyébe, akkor teljesen "rágerjed", és túlpörgeti magát, és sír. Csak puha dolgot szabad a kezébe adni, mert már olyan is volt, hogy véresre rágta az ínyét.

Ezt és a köhögést leszámítva nagyon jól van köszöni szépen. Eszik számomra meglepően jól, Dávid ennyi idős korában még 3 kanál almán és anyatejen élt, ő pedig megeszik reggel egy 3/4-1 almát, ebédre némi zöldséget, krumplit, répát, édeskrumplit, és vacsorára is ugyanannyi almát.

Nagyon ügyesen majdnem kúszik, inkább csak tolat, még nem azok a klasszik rambó mozdulatok. Néha a fenekét is emelgeti már. Lenyúlja Dávid játékait, amin én jókat mulatok, de a Dávid nem igazán. Teljesen érthető módon védi a játékait. Mindenre azt mondja, ez nem közös, nem a Bencéé!

Nem írtam le egy csomó mindent ahol jártunk nyáron, ősszel. Ilyenek:

Természettudományi Múzeum, Villamosmúzeum, Vonatmúzeum, Autómúzeum. Az első múzeumba még az erős napsütés elől menekültünk be, de egy héttel később már a hideg és az eső elől menekültünk a következőbe. Az ősz már nagyon rég elkezdődött, már rég megy a fűtés. Szerintem ezért is vagyunk megállás nélkül betegek.

Nem írtam arról sem, hogy itt voltak az Erzsi Nagyiék. Nagyon jól éreztük magunkat velük. Sok helyen jártunk velük, többek között Tallinnban is, állatkertben, gyerek-tomboldában, és még sok helyen.

Nem írtam arról sem, hogy ez alatt a hónap alatt anyukám végijárta az unokatesómmal az El Camino-t, méghozzá a leghosszabbat, cirka 900 km egy hónap alatt. Gratulálok, és nagyon büszke vagyok Rátok Mama és Timi!
Dávid sokat fejlődött az utóbbi időben. Elkezdett szerepjátszani. Kapott egy konyhát amin minden nap főz nekünk valami finomat, mos és vasal is vele. Majd ha már el is mosogatta amit főzött akkor elmegyünk boltba, ahol ő a pénztáros, és elad nekem mindent bagóért :)). 5 eurónál többet még sose fizettem. :) A beszéde fantasztikus, ahogy a memóriája is. Hónapokkal ezelőtti dolgokra kristálytisztán emlékszik. Csak a ragozással vannak még problémái, az én-t nem használja, hanem helyette "te", vagy Dávid. Pl. Kérsz inni? kérsz.

Néha pedig olyanokat kérdez, hogy mit jelent az, hogy "kámon Dádid letsz pléj"?

Szóval jól vagyunk, elfoglaltak vagyunk, megvagyunk, csak pusztán semmi időm. Remélem ez másként lesz, és képeket is akarok majd tenni.