Kicsit nehezebb időket éltünk meg mostanában. Elkezdődött Dávid dackorszaka szinte hajszálpontosan amikor betöltötte a két éves kort. Engem egyre inkább frusztrált a szülés. A kettő összeadódott, és született belőle egy kissé idegbeteg (nevezhetjük HülyeP*csa-nak is) anya, meg az ugyanolyan ideges gyermeke. Sajnos az én idegeskedésem az egész család hangulatára kihatott. Csodálom és tisztelem Tamást amiért még így is képes volt elviselni és szeretni.
Kicsit bővebben.Nagyon szerettem volna kicsit előbb szülni, mert hát az idő ellenem dolgozik, minnél tovább bent van a baba, annál nagyobb lesz. És ez a gondolat azt hiszem elhatalmasodott rajtam, és igazából minden reggel úgy ébredtem, hogy a francba, ma éjjel se kellett berohanni a kórházba.
Mindenkivel egyre ingerültebb lettem, ami odáig fajult, hogy Dáviddal is elkezdtem veszekedni. Szegény drágám nem értette az egészet. Nála meg pont indult a dackorszak, egyre inkább önálló akar lenni és hatalmas akarata lett. Én meg ezt nem vettem észre időben, azt hiszem túlságosan is magammal voltam elfoglalva. Namost, ez az egész egy szép kis alvási gondot okozott nála. Már azt hittük pavorja van, de (lekopogom ezerszer) úgy tűnik "csak" én voltam neki a stresszforrás.
Minderre rájöttem csütörtökön-pénteken, és egy óriási hátraarcot és megálljt és mindenfélét parancsoltam magamnak. Azóta volt három csodásan pihentető éjszakánk és egy fantasztikus hétvégénk. És rájöttem, ki vagyok én, hogy belepofázzak abba, hogy mikor szülök? Majd ha akar kibújik...csak jönne már, olyan kiváncsi vagyok rá!
Csak azt nem tudom, hogy miért mindig utólag kell, hogy rájöjjek arra, hogy Dáviddal máshogy kell bánni. Nem tudom megmagyarázni, de nála sose az jön be, mint am a többi gyereknél.
Ja, és szerintem meglehetősen féltékeny lesz a testvérére. Neki is nehéz ez az időszak. Viszont imád autózni a pocakomon, mindig megmutatja az öccsének is a játékait, főleg az új autókat, simogatja és puszit is szokott adni neki. Szóval reméljük a legjobbakat!!!
2 megjegyzés:
Ne keseredj el, még nagyon jó, hogy ilyen józanul feldolgoztad, könyvből nem, csak saját tapasztalatból, belátásból lehet ezeket a dolgokat megoldani. Tamásnak nagy gratula, persze a szerelem hála Istennek mindent legyőz, s később a szeretet is, na ezt most egészen más, a saját szituációmra gondoltam.
A gyerekszoba szépen alakul, igencsak ott a helye már a kisöccsnek! Szeretettel ölelünk s várjuk a híreket, sok puszi: Judit és Gábor
Sziasztok!
Csatlakoznék az előttem szólókhoz, csodálatos, hogy így legyőzted magad! Ez a várakozás tényleg nem lehet egyszerű. Nagyon szorítunk és sok puszi nektek! :)
Norka
Megjegyzés küldése