Orosz Bence

2008. február 21-én, este háromnegyed kilenc előtt, közel 40 (vagy 27, ha csak a rendszeres fájásokat számítom) óra vajúdás után megszületett kisebbik fiúnk Bence. A szülésről Judit biztosan beszámol, én csak annyit mondhatok, hogy az elmúlt két napban rájöttem arra, mennyire hihetetlenül erős és bátor feleségem van, aki legyőzve legnagyobb félelmeit is hüvelyi úton adott életet fiúnknak. Bence 3.495 grammal és 50 centivel született, így tényleg csak "kis"tesója lesz Dávidnak. Ínyenceknek még annyit, hogy APGAR 9 és fejkörfogat 37 (!) cm.

Az új gyerekszoba

Hát igen-igen, erre az ajtóra hamarosan még egy név fel fog kerülni! És igen, továbbra is titokzatoskdunk, hogy mi lesz az.

Szóval a gyerekszoba.

Került bele egy új szekrény, és elment egy könyvespolc. Jött egy új kiságy. A szekrény eredetileg alul pakolós volt, de leszedtük az ajtóit, így Dávid könyvei odakerültek, és ő is eléri az összeset. Most a hülye szomszéd felé a fal be van bútorozva, remélem használni fog, ha egyszer megint elkezd bulizni. Mostanában leszokott a zenehallgatásról. A szekrénysor mellett van a pelenkázószekrény, ami fölé került egy fogas, ott fogjuk tartani ami kell a pelenkázáshoz.(ez a kép kupis, mert még pakolás közben készült)

A szekrényekkel szemben van Dávid nagyfiús ágya és mellette az öccse kiságya. Már meg van ágyazva, tegnap a pólyát is behúztuk a huzatba és az is az ágyba került. A harmadik falon van az ablak, és a negyedik fal gyakorlatilag teljesen be van építve szekrénnyel, tolóajtóssal.

A kiságy fölé holdacska lámpát tettünk, Dávidnak csillag lámpája van. A képek még hiányoznak, és tervezek egy falvédőt is varrni, de az még messze van.

A szekrénybe bepakolva, mosva-vasalva várnak a ruhák, pelusok, mindenféle fehérneműk, az összes kezeslábast kimostam, több ruhát egyenlőre nem tervezek venni.

Ami még hátravan: az én táskám bepakolása, a kendő kimosása, ágyneműcsere mindenhol(ez a fiúkra marad), babakocsi átszerelése, takarítgatása. Persze jó lenne még csinosítani kicsit a szobát, a képek hiányoznak, de azt ezerszer meg akarom gondolni, hogy mit hova, mert átkozott betonból van a fal. Lehet, hogy csak ragasztani fogom a képeket. Tudom, a szoba nagyon ikeás, még a függöny is, de ha máshol vesszük meg a dolgokat, minimum dupla ennyibe került volna...

Ja, és POKOLI a fészekrakási ösztönöm...




Szóval csak várjuk az új családtagunkat....

(Titkon bízom a csütörtöki lehűlésben)

Dávid meg a hisztije, Mama meg a hisztije és a dackorszak

Mint egy rossz komédia címe...

Kicsit nehezebb időket éltünk meg mostanában. Elkezdődött Dávid dackorszaka szinte hajszálpontosan amikor betöltötte a két éves kort. Engem egyre inkább frusztrált a szülés. A kettő összeadódott, és született belőle egy kissé idegbeteg (nevezhetjük HülyeP*csa-nak is) anya, meg az ugyanolyan ideges gyermeke. Sajnos az én idegeskedésem az egész család hangulatára kihatott. Csodálom és tisztelem Tamást amiért még így is képes volt elviselni és szeretni.

Kicsit bővebben.

Nagyon szerettem volna kicsit előbb szülni, mert hát az idő ellenem dolgozik, minnél tovább bent van a baba, annál nagyobb lesz. És ez a gondolat azt hiszem elhatalmasodott rajtam, és igazából minden reggel úgy ébredtem, hogy a francba, ma éjjel se kellett berohanni a kórházba.

Mindenkivel egyre ingerültebb lettem, ami odáig fajult, hogy Dáviddal is elkezdtem veszekedni. Szegény drágám nem értette az egészet. Nála meg pont indult a dackorszak, egyre inkább önálló akar lenni és hatalmas akarata lett. Én meg ezt nem vettem észre időben, azt hiszem túlságosan is magammal voltam elfoglalva. Namost, ez az egész egy szép kis alvási gondot okozott nála. Már azt hittük pavorja van, de (lekopogom ezerszer) úgy tűnik "csak" én voltam neki a stresszforrás.

Minderre rájöttem csütörtökön-pénteken, és egy óriási hátraarcot és megálljt és mindenfélét parancsoltam magamnak. Azóta volt három csodásan pihentető éjszakánk és egy fantasztikus hétvégénk. És rájöttem, ki vagyok én, hogy belepofázzak abba, hogy mikor szülök? Majd ha akar kibújik...csak jönne már, olyan kiváncsi vagyok rá!

Csak azt nem tudom, hogy miért mindig utólag kell, hogy rájöjjek arra, hogy Dáviddal máshogy kell bánni. Nem tudom megmagyarázni, de nála sose az jön be, mint am a többi gyereknél.

Ja, és szerintem meglehetősen féltékeny lesz a testvérére. Neki is nehéz ez az időszak. Viszont imád autózni a pocakomon, mindig megmutatja az öccsének is a játékait, főleg az új autókat, simogatja és puszit is szokott adni neki. Szóval reméljük a legjobbakat!!!