Autómánia

Ma történt:

Elmentünk bevásárolni kettesben Csirkével. Bemegyünk a hipermarketbe, jövünk-megyünk, majd elkezd nyugtalan lenni, keres valamit. Kérdezem, a játékokat keresed? Hát menjünk oda! Odamentünk, pár perc válogatás után megfog egy kis Hotwheels-t, és elindul céltudatosan a pénztárhoz. Mert azt már tudja, hogy csak a pénztár után szabad bármit is kinyitnia.

Mama sokáig magyarázza, hogy még nem vettünk semmit, nem lesz ebéd, és még a kocsi is üres, tele kell rakni, csak utána jöhet a pénztár. A magyarázkodás hatott, Csirke ügyesen segített bevásárolni, és közben természetesen végig a kezében szorongatta a szerzeményét becsomagolva.

Majd amikor a pénztárhoz értünk ezt kellett először odaadni, és gyorsan ki is fizette Dávid, a visszajárót is elvette, majd csak utána jöhetett a kaja. Gyorsan ki is bontottuk, és a kis zöld Hotwheels most is ott van a feje mellett az ágyában, mert vele kellett aludni is.

Halloween Party

Vasárnap hivatalosak voltunk egy Halloween partiba. A buli az amerikai közösség ovódájában volt, Suzanne kislánya jár oda, ő hívott minket. Nem is árt, hogy láttunk egy ovit belülről is, így huszonvalahány év elteltével...lassan itt lesz az ideje, hogy körülnézzünk a városban.

Dávid farmernek öltözött. Nem akartam neki venni Micimackó/Malacka/Akármilyen jelmezt egyrészt mert kinövi egy pillanat alatt, másrészt mert nem is viselte volna el magán szerintem. És jobbak a házi jelmezek úgy gondolom.

Állati édes volt kantáros farmerben, kockás ingben, piros kendővel a nyakán. Akartam neki borostát is festeni, de végül nem volt szükséges. Pedig klassz lett volna. Csak nem tudom, hogy néztünk volna ki, ha pisisre röhögjük magunkat rajta, hogy borostás.

Mindenesetre tomboláztunk, vettünk sütit, ettünk hotdogot (kifli nélkül), és találkoztunk jópár ismerőssel is. Jól éreztük magunkat, csak Dávid volt a szokásosnál bújósabb a tömeg miatt.

Gyurma

Pár hét utánajárás után végre találtam Play Doh-t. Ilyen egyszerű dolog, és mégse úgy ment, hogy bementem az első boltba és kaptam volna.

A lényeg az, hogy Dávid imádja, nagyon szereti az ujját nyomogatni bele, próbál kukacot (kígyót) csinálni belőle. És ha kilapítom neki akkor kiszaggat akármit a sütiszaggatóimmal. Már tudom ki fogja a karácsonyi sütiket szaggatni....hehe.

Igazán nagyon élvezi, majdnem minden nap kéri, hogy játszhasson vele. Én is nagyon élvezem a gyurmázást, csak nem akarok vele sokat gyurmázni, így is sokszor az van, hogy ő nem akar semmit csinálni, csináljam én, viszont ő attól nem fejlődik sokat ha én kutyát, kígyót, békát csinálok neki.

Képet majd később, még mindig be van krepálva a rendszer.

Suzanne's playgroup

Van egy barátnőm, Suzanne-nek hívják. Amerikai (na nem egészen, mert eredetileg görög szülei vannak). Finn a férje, és 2 gyermekük van: Anja és Kolja. Anja 5 éves, Kolja pedig 2 és fél. Kolja Dávid első barátja, már a nevét is mondogatja néha, ha szóbakerülnek. Szégyenlősen azt mondja, hogy Kola, és utána állati édesen elvigyorodik, mintha tényleg szégyellné magát, hogy megszólalt.

Szóval Suzanne havonta egyszer összehívja az ismerőseit a gyerekekkel egy délelőttre. A gyerekek tombolnak, festenek, rajzolnak, játszanak, mi mamák pedig jókat beszélgetünk. És van meseolvasás is, amikor sikerül összecsődíteni a kölyköket egy szobába végre. Dávid kevésbé élvezi, mert Suzanne angolul olvas, de képeket is szoktunk nézni, és olyankor szorgalmasan mutogatja az állatok jeleit, és hallatja a hangjaikat is.

Apropó, Dávid új hangokat is tud, a tehén azt mondja, hogy múú, és a cica azt mondja, hogy máá, kígyó szszszszsz, és a busz is, mert sziszeg amikor az ajtók nyílnak, de a busz azt is mondja, hogy brbrbrbr, és a méhecske is, mert még nem tud zzzz-t mondani, csak próbálja.

Legutóbb most csütörtökön voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat!!

Szerettem volna képet csatolni, de nem sikerült, valami baj lehet a bloggerrel.

Mama

Mintha Dávid elkezdte volna mondani...én pedig 10 méterrel a föld felett lebegek olyankor!

Ultrahang és nevek

Szóval tegnap előtt este (kedden) voltunk ultrahangon. Saját számolás szerint pont a 24. hét kezdetén, védőnői számolás szerint már benne a 24. hétben.

Röviden: minden OK! A baba egészséges! Nincs köldökzsinór a nyaka körül, a magzatvíz mennyisége pont jó és fejjel lefelé volt épp. A szívfrekvenciája 144 volt. Sokat mozog.

És igen, megnéztük a nemét is, mert már mindenki annyira ba***gatott minket.

Most is fiú lett és most én is láttam, szóval most már el is hiszem. Tehát itt az ideje elgondolkodni komolyabban a neveken.

Nekem a múltkori ultrahangig egyértelmű volt, hogy ha fiú, akkor Ádám lesz. De mivel kétségeim voltak a nemével kapcsolatban, Tamás mutatott egy online utónévkönyvet. Vesztére, mert nagyon megtetszett még egy név, mégpedig a Batus.

Szóval pillanatnyilag két neve van, Ádám vagy Batus.

A Batus természetesen egyik nagyszülőnek sem tetszett. Tamásnak csak annyi kifogása van: oroszba tus. Mármint, ha máshogy olvassuk.

Megjegyzem, a Dávid sem tetszett senkinek annak idején és a Botond se (Dávid unokaöccse), mégis megbarátkoztak vele. És csak halkan jegyzem meg, hogy úgyis mi döntjük el, az is lehet, hogy az utolsó pillanatban Kázmér lesz vagy Ödön vagy akármi más.

Mindenesetre az a lényeg számomra, hogy a baba egészséges és én is az vagyok.

Luxus élet

Nagyon nagy luxusban van részem, El vagyok kényeztetve! Már bevásárolnom se kell, Csirke elintézi helyettem! Lehet irigykedni Hölgyek!

Amit pedig betett a bevásárlókocsiba, azt fel is pakolja a futószalagra a pénztárnál, csak valahogy el kell juttatnom őt a boltba...részletkérdés. És jobb ha odafigyelek, mit pakol be. Azért fizetni még a mi kártyánkkal szokott...

Kontroll megint

Ma megint voltam a kórházban kontrollon. Tulajdonképpen a múlt heti vérvételeim eredményét tárgyaltuk meg a dokival. Szerencsére minden rendben. Csináltak terheléses vércukor vizsgálatot is, az is rendben lett! És a véralvadásom is okés, és a vasam is, amin kicsit csodálkozok. Most velem jött Csirkém is, és nagyon türelmes volt végig, nagyon ügyes volt! Ahhoz képest, amit reggel művelt kicsit féltem elindulni, mert úgy tűnt reggel csalánra pisilt a fiatalember, de ahhoz képest tündéri volt. Szépen eljátszott, és az orvosoktól se ijedt meg (pedig itt megutáltatták magukat vele az orvosok).

Voltunk a kórházi védőnőnél is, kb. 5 perc alatt lerendeztük egymást, csak pár kérdést tett fel. Következő kontroll 5 hét múlva.

A baba pedig hatalmasakat rugdos, pénteken végre Tamás kezét is megrúgta, én pedig láttam is ma, ahogy belerúg a hasamba. Jövő héten megyek a rendes védőnőmhöz, és ultrahangra is megyünk. Nem mondom, izgulok, remélem a kis szívével minden rendben lesz!

Új programjaink

A héten két új programon vettünk részt. Az első csütörtökön volt, babatorna (Baby Jumppa), a másik pedig ma, angol nyelvű meseolvasás. Erre a Papa is elkísért minket.

A babatornától egyikőnk sem volt nagyon elájulva, igazából azt hiszem, mást vártam. Sok feladat volt, de mindegyikre kevés idő jutott és pont mire Dávid belejött volna, jött a következő és azt KELLETT csinálni. És pont ez az, ami kevésbé volt szimpatikus, kicsit kiképzőtáboros volt a dolog (eltúloztam). Persze így első alkalomra nem is vártam sokat. Dávidot ismerve, tudom, hogy pont egy óra kell neki, hogy kellően oldódjon az új helyen és természetesen pont addigra lett vége az egésznek. Mindenesetre jó sokat futkározott a tornateremben, alaposan kifáradt tőle. Arra az időre tartogatom ezt a programot, ha nem tudunk mit csinálni, vagy ha kint mínusz 25 lesz és nem lesz kedvem messzire menni, mert ez itt van az utcánkban. Egyébként 2 másik programunk is van csütörtökre, tudok válogatni. De nem ez fog prioritást élvezni. Fogok keresni ilyen tornát máshol, más napon.

A mai meseolvasást az egyik amerikai barátnőm ajánlotta, akivel egy játszócsoportba járunk. Ő tartja a felolvasást, énekeltünk is keveset, utána pedig lehetett színezni, sütizni. Nagyon jól éreztük magunkat. Bár Csirke nem nagyon akart bejönni a túlzsúfolt különterembe, de odakint jót kergetőztek a Papával. Amikor kevesebb gyerek lett odabent, akkor ő is bejött. Nagyon nagy volt a hangzavar, én is nehezen bírtam. A mai téma egyébként a Halloween volt, sok gyerek jelmezben jött, aranyosak voltak. Ez a felolvasás havonta van, ha tehetjük, el fogunk menni.

Dávid jelei

Gyorsan le kell írnom, mielőtt elfelejteném. Dávid elkezdett magától jeleket használni. Az elsőt még yáron kezdte, de azóta egyre több van, van, hogy egy nap 2 újat is elsajátít. Nem mi tanítottuk neki, illetve nem direkt, inkább ő kezdte, mi pedig nem neveljük le róla.

Lássuk a szótárat:

kutya: lihegés

fóka: tapsikolás a kezeivel (gyakran ez az általános állat jel is)

madár: mutatja, ahogyan a szárnyukat mozgatják repülés közben

repülőgép: mutatja ahogyan repül

kenguru: le-fel guggolás (ez ugrálás akar lenni, csak nem emelkedik fel a földről közben) és ugyanez a béka és a nyuszi is

elefánt: na jó, ez nem jel, de elefánt-hangot ad, mintha ormánya lenne

pók: a lábaival toporog (néha ez is állatot jelent)

hal: száj nyitogatás-ez ritkán megy

És az a legérdekesebb az egészben, hogy magától kezdte el. Egy ideig nem is értettem az állandó lihegését.



Pár kép, amivel már rég adós vagyok:



Séta a Nagypapával:



Az új krokodilos gumicsizmája, amire pokoli büszke:

A gyönyörű kis gyöngyök, amiket a szájában hord:

Hendebunda a Mamával:

A szomszéd kisfiú kukásautójával:


Dömperezés Seurasaarin:

Még mindig kedvenc elfoglaltság, kibámulni az ablakon a székén térdelve:

Az új ágyban egyik reggel:


És egy video a végén, még akkor készült, amikor Lianagyi itt volt. A fiúk malackodnak az asztalnál....nem is fűzök hozá többet. Én persze jókat röhögök rajtuk...és egyébként ma 21 hónapos!

Újra magunk vagyunk

Vasárnap óta megint hármasban vagyuk (négyesben) itthon, hosszú ideje először. Pontosan augusztus 11-e óta! Nagyon durva ezt így leírni! Először kórházban voltam. Hazajöttem egy pénteki napon(oké, itt csaltam egy hétvégét), és kedden megjött Szilvi és Feri (Feri Tamás általános iskolás osztálytársa volt), ők egy hétig voltak itt. Azon a kedden, amikor ők elmentek megjött Erzsi és Józsi, Erzsi csak vasárnapig maradt, a Nagypapa viszont összesen majdnem 3 hetet itt töltött nálunk. Aztán egyik szombaton megjött anyukám, vasárnap Nagypapa hazament, és anyukám ittmaradt 2 hetet. Aztán most vasárnap Tonti őt is kivitte a reptérre, és magunk maradtunk.

Nagyon sok segítséget jelentettek nekem, mert az elején még majdnem egész napokat végigfeküdtem, azóta már csak akkor fekszem amikor Csirkém alszik. Ilyenkor általában én is alszom, ami azt hiszem inkább a terhességnek mint a trombinak köszönhető. Néha kihagyom a délutáni sétákat ha fáradtabb vagyok, olyankor az Papa-fiú program, ami nagyon jó.

Dávidot nagyon megviselte a sok látogató. Pontosabban nem is annyira a sok látogató, hanem inkább a hiányukat érzi most. Persze a nagyszülők rendesen elkényeztették az én önállóan-legalább-20-percig-eljátszik kisfiamat, de lassan visszaszokik rá. Volt pár pocsék napunk a hét elején. Talán azért is, mert Dávid új érzésekkel ismerkedik, és még nem tud velük mit kezdeni. Ilyen érzések a félelem és az agresszió.

Elkezdett verni. Volt olyan délelőtt, hogy akármit is csináltam, akárhányszor elment mellettem kaptam pár erős ütést valahová a testemre. Mondhatom, hogy sem testileg, főleg lelkileg nem volt jó érzés! Aztán rájöttem, de még nem vagyok biztos benne, hogy mintha olyankor csinálná, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy ő akarja. És saját magát is veri, amit nem értek igazán. De tegnap már kevesebbet csinálta, és ma meg még kevesebbet! (ezerszer lekopogom!!!!)

Félelem: ma az áruházban (cipőt vettünk) például nagyon megijedt, elkezdett félni egy gyerek próbababától. De nagyon. Úgy viselkedett, mint még soha, nagyon erősen hozzámbújt, nagyon erősen szorított, mintha csak belém akarna bújni, és közben persze sírt. Ugyanígy megijedt egyszer egy műanyag tehéntől, egy nehézbúvártól, és a halaktól a Sea Life-ban.

És a dolgok tetejébe azt hiszem elkezdett dacosodni!

Egyébként pedig bűbáj-aranyos kisfickó! Hozzánkbújik, puszilgat, simogat, a testvérének is ad puszit meg simogatást.

És imádja az autókat. Minden reggel meg KELL néznünk, ahogy jön a kukásautó. Utánozza az autók hangjait, és ami a legaranyosabb, tütüzik ha tolatnak az autói (mint a teherautók). Ha a rendőrautóval játszik, akkor nénózik (ni-nóó), és más hangja van a a motornak is és a Ferrarinak is.

Beszélni nem beszél, de legalább már hangutánzó szavai vanak: tik-tak (ti-ta), tü-tü ha tolat az autó (ezt egyébként akkor is csinálja, ha ülünk a kocsiban és tolatunk) és a nénó.

Az éjszakáinkat pedig le sem merem írni, hogy hogy alakulnak, mert még elkiabálom! Ebből mindenki kitalálhatja, hogy nem akarom, hogy elromoljon. Persze a hétvégék rosszabbak, olyankor a szomszéd bulikat tart...

Sajnos nincs sok időm írni, ez látszik is, mert tényleg minden időt kihasználok a pihenésre, és nem is tesz jót a lábamnak az ücsörgés.

Az ősz pedig nagyon itt van, már nem is vénasszonyok nyara van, hanem igazi sötétedős ősz. Reggel 7-kor még csak dereng. Megint elkezdett esősebb lenni az idő. Ma például olyan érdekes eső-szitálás volt a városban, tisztára mintha havazna. De nem havazott!! Csak olyan volt. A levelek hullanak, a gombák nőnek, és a mókusok pánikszerűen gyűjtik a kaját. Lassan itt a tél...