A fiúk nagyon jóban lettek a két hét alatt. Dávid végig barátkozott Botival, ami abban merült ki, hogy ki akarta nyomni a szemét, és a szájában turkált. Mindig mondtuk és mutattuk neki, hogy finomabban bánjon a Botival, mert ő még nagyon pici baba, és erre elkezdett finomabban bánni vele, a második hét vége felé már nem akarta annyira kinyomni a szemét, ezért rendesen össze is eresztettük őket. Meg nyomás alatt is álltunk, mert anyukám közös képet akart a két unokájáról. Tündérek voltak együtt, csak szerintem azt nem értették, ogy miért nem velük foglalkozunk, miért a kameráinkkal és telefonjainkkal vagyunk elfoglalva. Mama videokamerázott is, megmutatta Dávidnak a felvételt, aki szegény nem értette, mi a helyzet, hogy lehetek én itt is meg ott is egyszerre, és mindez egyébként is pár pillanattal ezelőtt játszódott le. És ezért be akarta kapni a kamera lcd kijelzőjét.
Dávid puszit is adott Botinak, és megkínálta a túrójával is (ami nagy szó, mert imádja).
Boti azóta 3 hónapos lett, és átfordult hasról-hátra!
Boti azóta 3 hónapos lett, és átfordult hasról-hátra!
Kár, hogy ilyen keveset találkoznak a fiúk!
Tamás hüvelykujján Boti kórházi karkötője:))
Dávid az egyik karácsonyi ajándékában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése