Napirend

Amióta visszajöttünk Magyarországról Dávid új napirendet kezdett magának kialakítani. A reggeli kelést 8-ról előrébb hozta 7-fél8-ra (kááár), utána előbb reggelizni kell, és csak utána zuhanyozhatok(eddig fordítva volt). Persze ébredés után játszunk, nevetgélünk az ágyban, még Papa is itthon van, ő is beszáll. Utána tisztába teszem, felöltöztetem, kicsit játszunk, és aztán rögtön reggelizünk. Megeszik egy szendvicset (pulykasonka+sajt+uborka vagy paprika), joghurtot, gyümölcsöt. Utána elmegyek zuhanyozni, ő addig játszik egyedül. Általában kipakolja a fürdőszoba fiókokat, meg a szennyest, meg a mosógépet. Utána rendrakás (nekem sajnos, ő nem nagyon segít), kicsi házimunka (nehogy megártson). Aztán elintézzük ha el kell valamit. Ma például boltban voltunk, meg a benzinkúton babakocsikereket fújatni. Aztán hazajövünk ebédet főzni, Tamás fél1-1 között jön ebédelni, ha nincs más dolga. Dávid a földön ülve szokott segíteni főzni, adtam neki is egy lábast, fakanalat,és azokkal játszik. Meg a többi játékkal persze. Kezdi megérezni a xilofon ízét, egyre többet ütögeti, és szereti. Kipakoltuk a konyhából a járókát, mivel napok teltek el a használata nélkül. Tamás leszerelte az egyik oldalát, bevittük a gyerekszobába, és kuckó lett belőle. Még nagyon kezdetleges, mivel a járókába betettem a ruhaszárító állványt, és azt letakartam, de majd szerelünk neki rendes tetőt is. Valamikor...

Ha kész az ebéd, és Tamás is itthon van, akkor eszünk. Dávid most kezdett el igazán húst enni, eddig többnyire gondosan kiválogatta a szájában és kiköpte. De 1-2 hete megeszi magától. Krumplit viszont még mindig nem eszik.

Ebéd után a fiúk játszanak még kicsit, amennyi ideje Tamásnak van, én közben igyekszem az ebéd romjait takarítgatni.

Utána pedig csendespihenő van. Nem írhatom le, hogy mit csinál olyankor Dávid, mert felébred, és most is épp AZT csinálja. Értitek ugye, nem kell ragoznom?! 2-3 óráig is eltart, ez az én szabadidőm. Tv-t nézek, olvasok, netezek, blogot írok. Utána pedig uzsonnázunk, ez gyümölcs általában. Addigra Tamás is itthon van. A délután a fiúké, végre együtt lehetnek nagyokat hendebundáznak.

7 körül vacsora, majd kis tombolás a gyerekszobában-értsd fárasztás, utána fürdés és alvás.

És ezek után remélhetőleg átalussza az éjszakát. Általában egyszer-kétszer felébred amíg mi is ébren vagyunk este, de utána alszik körülbelül reggel hatig, akkor ébredezik, nyöszörög és cicit kér, és azután alszik hétig vagy tovább.

Sétálni sajnos kevesebbet járunk, mert unalmas lett neki, meg mínusz tíz alatt a boltnál messzebb nem megyek vele, ott felmelegszünk mindketten, aztán haza. Sétálni az erdőben nem jó, csak a házak között, mert ott nem uncsi, járnak az autók, meg a buszok, mindegyiket nagyon meg kell nézni, pláne a kutyákat. A babakocsit meg még jobban. Tegnap követnünk kellett egy babakocsit...

Alig várom, hogy a saját lábán jöjjön velem sétálni!

Az időjárás

Most, hogy már jó ideje leesett az igazi hó, megéri írnom róla.

Először is: IMÁDOM! Az idő fantasztikus, pont olyan, amilyenre már november óta vágyok. Hideg van, szikrázó napsütés, és minden tiszta hó!Az ember talpa alatt ropog amikor sétálunk. A hőmérséklet mínusz 14 és 0 fok között ingadozik, van, hogy pár óra alatt 10 fokot esik vagy emelkedik. Érezhetően sokkal korábban világosodik, és később sötétedik, és még a hóról visszatükröződő fény is csak világosabbá teszi a nappalokat (és az éjszakákat is!). A finneken is látszik, hogy élvezik, hogy végre megjött az igazi tél. Sokkal többen sétálnak. Szerintem azért is, hogy megmutathassák az idei télre vásárolt új nadrág-kabát együttesüket, ami márkáját tekintve szigorúan csakis Luhta vagy (a gazdagabbaknak) Peak Performance lehet. Na meg persze kiviszik a kölköket szánkózni, pedig a közelben nincs jó csúszóhely, már körülnéztem ilyen téren.

Mi is voltunk sétálni a hétvégén, hintáztunk a strandon. Vicces volt, Dávid majdnem elaludt a hintában.

Elkezdett befagyni a tenger, nagyon szép volt. Talán jobban is befagy majd, hogy sétálni, korizni is lehessen rajta.

Na, de inkább ideteszem a képeket, azok beszéljenek!

A Bőrnadrág utca:

Éves kontroll

Tegnap voltunk Dáviddal gyerekorvosnál és védőnőnél. Sajnos kicsit késtünk, egész délelőtt szakadt a hó, nehéz volt közlekedni. Meglepő, de a közutakat mintha egyáltalán nem takarították volna, vagy csak kevéssé. A házunk előtti járda le lett többször is takarítva, azt a gondnokság végzi a saját kis hókotrójával. Vicces, sok "magán" hókotrót lehet látni. Például dzsipp elé szerelt hóeke (ez monjduk praktikus, megy az ember, és közben maga előtt takarítja is az utat) , átalakított fűnyíró, minden, amit ki lehet találni. Ja, és még azért is késtünk, mert megtörtént Csirke első vérzéssel járó balesete. Először piszkosul beütötte a fejét, látszik a nyoma, majd pár perc múlva becsukta a felső ajkát egy fiók fogantyúja és a foga közé. Folyt szegénykém vére rendesen, be is paráztam, hogy kitört a foga, de szerencsére csak az ajka repedt fel. Karfiolszájú lett. Hamar elfelejtette szerencsére, viszont így véres ingben mentünk el.

Visszatérve a kontrollra. Ugyanott voltunk, mint eddig, a védőnő kedvesen fogadott, megvizsgálta Dávidot. Még mindig rendben a hallása, kéz koordinációja rendben. 10310 grammot mért, és 77 centis magasságot (fekve mérte). Megálapította, hogy ezek a méretek tökéletesen megfelelnek a finn átlagnak, Tamásnak hosszú ideig magyarázta a grafikont, ezek szerint a finn pasikat ez érdekli. Aztán átmentünk a doki rendelőjébe, ő is megvizsgálgatta (megint nem hallotta az otthon már ezer éve megállapított szívzörejt, vagy csak nem szólt volna? miért tenne ilyet?). Belenézett a fülébe is, mert mostanában sokat piszkálja, és aggódtam, de minden rendben. Aztán megbeszéltük az oltásokat, követjük a magyar rendszert. Nem voltunk sokáig a dokinál. Utána vissza Harrietthez, a védőnőhöz. Még kicsit játszott Dáviddal, hogy megnézze mit csinál, és hogyan játszik. Mondta, hogy minden ok, Dávid tökéletesen úgy viselkedik, ahogy egy ennyi idős gyermeknek kell. Megbeszéltük vele a következő időpontot, 3 hónap múlva megyünk legközelebb. Akkor is védőnő, gyerekorvos, és fogorvoshoz is megy Dávid (nem mintha baj lenne a fogaival). Nagyon kiváncsi vagyok, hogy fogja bírni. Dávid olyan, mint én, nem tűri ha le van fogva, és korlátozva van. De állítólag a fogorvos profi ebben, és megoldja. Úgy legyen!!

hó, mínusz tíz, kuki

Hétvégén esett a hó, reggelre mínusz tíz fok lett, de mi az a kuki?

Dávid megtanulta az első testrészét megmutatni, és háát, mit ad isten, a kukuiját tanulta meg először. Fürdés közben természetesen Búvár-Kukiii a neve. Mi jókat mulatunk rajta, csak nem tudom ő mit fog szólni, amikor majd tízenpár év múlva ezzel ijesztegetjük a barátnőit. Hihi!

Viccet félretéve, mivel a doki felhúzta a bőrt, mostmár kénytelenek vagyunk foglalkozni vele, ezért került ennyire középpontba a szervecske.

Napok óta Dávid sokkal érdeklődőbb lett, mindenre rákérdez, hogy micsoda(mutat és ööööö), és többször el kell ismételnem, és órák, napok múlva is emlékezik rá. Elkezdett tapsolni "parancsra". Megkérdezem, hogy hogy kell tapsi-tapsizni, és ő mutatja.

És valami történt ma éjjel(a zilált alváson kívül), mert ma reggel még ennél is érdeklődőbb lett. Pillanatok alatt több dolgot is megtanult, mert eddig csak 1-1 ment egyszerre. És végre megtanulta a lámpa és a kép közötti különbséget, és arra is rájött, hogy minden lámpa ami világít, és nem csak azt az egy képet hívják képnek.

Dávid és Boti

A fiúk nagyon jóban lettek a két hét alatt. Dávid végig barátkozott Botival, ami abban merült ki, hogy ki akarta nyomni a szemét, és a szájában turkált. Mindig mondtuk és mutattuk neki, hogy finomabban bánjon a Botival, mert ő még nagyon pici baba, és erre elkezdett finomabban bánni vele, a második hét vége felé már nem akarta annyira kinyomni a szemét, ezért rendesen össze is eresztettük őket. Meg nyomás alatt is álltunk, mert anyukám közös képet akart a két unokájáról. Tündérek voltak együtt, csak szerintem azt nem értették, ogy miért nem velük foglalkozunk, miért a kameráinkkal és telefonjainkkal vagyunk elfoglalva. Mama videokamerázott is, megmutatta Dávidnak a felvételt, aki szegény nem értette, mi a helyzet, hogy lehetek én itt is meg ott is egyszerre, és mindez egyébként is pár pillanattal ezelőtt játszódott le. És ezért be akarta kapni a kamera lcd kijelzőjét.

Dávid puszit is adott Botinak, és megkínálta a túrójával is (ami nagy szó, mert imádja).
Boti azóta 3 hónapos lett, és átfordult hasról-hátra!

Kár, hogy ilyen keveset találkoznak a fiúk!

Tamás hüvelykujján Boti kórházi karkötője:))

Dávid az egyik karácsonyi ajándékában:

Dávid és Bobó

Csirke nagyon jóban lett Bobóval újból. Kicsit tartottam a találkozástól, de szerencsére minden a legnagyobb rendben ment. Dávid már első nap megtanulta, hogy jobb, ha becsukja a szemét amikor Bobó elmegy mellette, mert belemegy a szemébe a szőre amikor a farkát csóválja. Bob pedig nem haragudott rá, amikor az orrát fogdosta Dávid, és akkor sem, amikor el akarta lopni a vacsoráját. Dávid cserébe kárpótolta pár finom falattal az asztalról-csak Bobónak nem kellett mandarin, csak a szendvics.

Dávid 1 éves lett!!

A szép hétfői napon Csirkém betöltötte az egy évet!! Isten éltesse sokáig egészségben és boldogságban a kis drágámat!!
Szerettem volna neki szülinapi zsúrt tartani, de sajnos nem jött össze, mert taknyos lett, lázas, és babákat is hívtunk volna, így inkább lemondtam az egészet. Meg egyébként is milyen zsúr az, amit a szülinapos (szegénykém) végig sír, mert olyan rosszul van. Aztán kiderült, hpgy valószínűleg a foga jön (amit egyébként már nagyon ki lehet tapintani, jobb alsó kisörlő, picit már szúrja az ujjam, de nem tört át még), szóval, a gyerekorvos szerint fogzáskor az immunrendszerük nem olyan erős, és a legkisebb kis bacit is benyalják azonnal. Egy pocsék éjszaka, pár kanál panadol, és egy pánikszerűen vásárolt orrszívó után sokkal jobban lett, másnap már alig volt nyoma a náthának. Rendeztünk neki szűk családi körű zsúrt tortával később.

Azért ajándékot persze kapott, egy óóóóriási bödön quatro-t (lego), akkora, hogy az összes játéka belefér a dobozba.
Úgy elaludt, hogy folyt ki a tej a szájából:)) csak szegénykém negyed óra múlva ébredt, pedig olyan kimerült volt!


Amikor született:

Picit több, mint egy hónaposan (pont akkor nem volt gépünk):

2 hónaposan (ez az egyik kedvenc képem):

3 hónaposan, mosolyog a Hápi-Kacsának, aki a feje felett lógott:

4 hónaposan már komoly férfiember, 6,5 kiló!: 5 hónaposan, az első nyakkendőben (a bátyám adta neki kölcsön, és még csak annyit, itt már javában költözködtünk): 6 hónaposan, az első kanál alma kóstolása: 7 hónaposan, az első hintázás: 8 hónapos zilált hajú drágaságom: 9 hónaposan-mit nekem almapüré, egészban jobb!: 10 hónaposan, alaposan felöltözve: 11 hónaposan-hihetetlen komoly: Egy évesen: és az első képünk róla:

A Dédik

Pénteken a tiszalöki dédit, vasárnap pedig a siófoki dédiket látogattuk meg. A kettő közt pedig anyósoméknál ebédeltünk ezredmagunkkal. Dávid a dédiknél kicsit nehezen oldódott, mert végigaludta mindkét utat (hál istennek), és még kissé koki volt amikor megérkeztünk. Tiszalökre anyósom is elkísért bennünket. Úgy volt, hogy apósom is jön, de ő sajnos megbetegedett.

Tiszalöki dédi nagyon örült nekünk, utoljára csak fél éve találkoztunk. Csirkémtől el volt ájulva hogy milyen szép és nagy gyermek lett belőle. Nagyon finom ebédet főzött nekünk, szuper volt minden, csak sajnos kevés ideig tudtunk maradni. Legközelebb talán jobb lenne ott is aludni.

Dávid pofija tiszta mák lett!

Rögtön egy egész almát kell ám betolnia, falatonként nem jó!

Szombaton, anyósoméknál pedig találkoztunk a pesti dédivel is! Azt hiszem a nagyszülők és a dédszülők elnevezése még nem egészen kristályosodott ki, ezért neveztem el őket lakhelyük szerint. Majd a dédunokák kitalálnak valami ennél frappánsabbat remélem. Dávid mázlista, hogy négy dédszülője is van!

Vasárnap pedig lementünk Siófokra az én nagyszüleimhez, és ha már ott voltunk, átjöttek a nagynénémék, anyukám másik testvéréhez pedig mi mentünk el.