Hazaút

Hát ez is eljött végre-valahára! Indulunk haza! Persze nem ment minden döccenőmentesen, de sikerült mindent bepakolni, időre itt volt a taxi, és mi is kiértünk a reptérre időben. Annyira időben kiértünk, hogy még játszóházazni is volt időnk. Csirkém mostanában kezdte el élvezni ezeket a helyeket, és más kiskölykök társaságát. Egy ilyen motort fogunk neki venni! A traktoron még gondolkodom.....:)

A repülőút nagyon döcögősen indult, nagyon rossz volt az idő, és gyakorlatilag végig rázkódtunk a felszállás alatt, nem volt kellemes élmény. Dávid nagyon nehezen tűrte a biztonsági övet, pedig nem kellett sokáig hozzám kötve lennie. Nagyon megnőtt a mozgásigénye, nem tűri a bezártságot, ráadásul a Finnair gépek nagyon szűkösek, én sem bírok bennük ülve maradni sokáig. Reméltük, hogy elalszik az úton, de ebből sajnos semmi sem lett, fárasztó két és fél óra volt!
A reptéren sokan vártak minket, köszönjük szépen, nagyon jól esett, még a kis Boti is kijött!! Tündéri baba! Még csak most láthattuk élőben először.
Utána anyukámnál gyűltünk össze, vacsoráztunk, Karácsonyoztunk és Szilvesztereztünk egyszerre. Dávid és Bobó megint hamar egymásra találtak, jó volt nézni, ahogy barátkoznak. Mindenki szerint Dávid óriásit nőtt, és sokat fejlődött. Én ma vettem észre, hogy ez alatt a két hét alatt is mennyit magasodott, mert most tudom ugyanazokkal a bútorokkal összehasonlítani a magasságát.
A Szilvesztert nyugisan töltöttük, igyekeztünk egymást ébren tartani, az éjfélről lemaradtunk, (Dávid felébredt a petárdákra, én altattam, a többiek nem tudom miért maradtak le). Igazi IHB, és ereszd el a hajam parti volt.
A nap legjobb eseménye azt hiszem anyukám székely káposztája volt. Nagyon vágytam már rá...