Hazaút

Hát ez is eljött végre-valahára! Indulunk haza! Persze nem ment minden döccenőmentesen, de sikerült mindent bepakolni, időre itt volt a taxi, és mi is kiértünk a reptérre időben. Annyira időben kiértünk, hogy még játszóházazni is volt időnk. Csirkém mostanában kezdte el élvezni ezeket a helyeket, és más kiskölykök társaságát. Egy ilyen motort fogunk neki venni! A traktoron még gondolkodom.....:)

A repülőút nagyon döcögősen indult, nagyon rossz volt az idő, és gyakorlatilag végig rázkódtunk a felszállás alatt, nem volt kellemes élmény. Dávid nagyon nehezen tűrte a biztonsági övet, pedig nem kellett sokáig hozzám kötve lennie. Nagyon megnőtt a mozgásigénye, nem tűri a bezártságot, ráadásul a Finnair gépek nagyon szűkösek, én sem bírok bennük ülve maradni sokáig. Reméltük, hogy elalszik az úton, de ebből sajnos semmi sem lett, fárasztó két és fél óra volt!
A reptéren sokan vártak minket, köszönjük szépen, nagyon jól esett, még a kis Boti is kijött!! Tündéri baba! Még csak most láthattuk élőben először.
Utána anyukámnál gyűltünk össze, vacsoráztunk, Karácsonyoztunk és Szilvesztereztünk egyszerre. Dávid és Bobó megint hamar egymásra találtak, jó volt nézni, ahogy barátkoznak. Mindenki szerint Dávid óriásit nőtt, és sokat fejlődött. Én ma vettem észre, hogy ez alatt a két hét alatt is mennyit magasodott, mert most tudom ugyanazokkal a bútorokkal összehasonlítani a magasságát.
A Szilvesztert nyugisan töltöttük, igyekeztünk egymást ébren tartani, az éjfélről lemaradtunk, (Dávid felébredt a petárdákra, én altattam, a többiek nem tudom miért maradtak le). Igazi IHB, és ereszd el a hajam parti volt.
A nap legjobb eseménye azt hiszem anyukám székely káposztája volt. Nagyon vágytam már rá...

Karácsony

Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt kívánunk!
Judit, Tamás, Dávid

HDA karácsonyi parti

Múlt pénteken volt a Helsinki Diplomaták Egyesületének karácsonyi partija. Családos fogadás volt szerencsére, így mi is mehettünk Csirkémmel. Volt Mikulás, tombola, és sok-sok kaja. A meghívóban közölték, hogy az a szokás, hogy mindenki visz egy, a nemzetére jellemző ételt. Ennek megfelelően a konyha teljesen nemzetközi volt. Volt észak-amerikai, dél-amerikai, mindenféle európai és ázsiai koszt. Nagyon finomak és érdekesek voltak. Mi bejglit és bort vittünk.
A tombolán az első ajándékot mi nyertük! Tamás Csirkével a karján ment ki érte, nagy sikerük volt. Elsőre egy zacskó sütit nyertünk, aztán jóval később egy Renault Laguna-t.

Csirkémnek megint sikere volt a japánok és a koreaiak között!

Vásár

Naná, hogy elfelejtettem valamit! Dávid 10 kilós!! Na jó, "csak" 9980 grammos. Pénteken mértük. De nem tudom, milyen *magas*, majd a héten igyekszem megmérni.

Egyébként megnyílt a karácsonyi vásár az Esplanadin. A parkos részén. Nagyon klassz egyen faházak vannak. Hasonlít ahhoz, mint ami a Vörösmarty téren szokott lenni, csak a portékák nem olyan igényesek. Lehet kapni kötött-horgolt cuccokat, sok babaruhát (nem gyerekruhát, hanem műanyag babáknak való ruhát) , kaját, késeket, kovácsoltvas dolgokat. Szóval a választék hasonló, mint otthon, de tényleg nem olyan igényes.

Sörimádóknak!

Pá-pá!

Ma először pá-pá-t intett anyukámnak a skype-on!! Kétszer is!! Olyan ügyes...

11 hónap

Mivel Dávid mostani hónapfordulója hétvégére esett, esélyem sem volt aznap írni. Mert a pasik szétszednek...

Mit csinál Dávid 11 hónaposan?

-tökéletesen mászik, és közben berreg brrr brrr brrr :)) van egy új kisautónk :),

-felül,
-feláll akárhol,

-imád kibámulni az ablakon, akár 20 percig is elnézegeti az utcát, vagy ahogy a fákat fújja a szél

-még mindig etet bennünket (imádjuk!)

-mostanában néha nem engedi, hogy etessem, ő akar egyedül enni. Persze ilyenkor sok megy a földre is,mert meg kell hallgatni,milyen a hangja ha leesik,

-ezeket a leesett kajákat meg akarja enni, ha nem takarítom fel elég gyorsan (brrr),

-imádja nézni és hallgatni a kutyákat, de szerintem fél a konkrét találkozástól,

-megtalálta a növények alatt a földet (sajnos),

-az új orkán kezeslábasnak köszönhetően megint szeret sétálni (mert nem kell ezer réteget ráadnom),

-nagyon sokat álldogál egyedül,
-néha egy-egy lépést is megtesz
-nem szereti, ha kornyikálok neki

-nem szeret a kocsiban utazni (szerintem csak elszokott tőle),

-puszit ad, néha a miénket viszonozza, néha spontán adja,

-olyan, mintha a holdam lenne, és én lennék a bolygója, bizonyos távolságnál messzebb nem megy tőlem (szerényebb verzió: Nap és bolygó :)),

-ma segített elpakolni a pelenkázás után. Persze lehet, hogy véletlenül adogatott csak, majd az idő eldönti,

-pelenkázás: földön teljes műsorral megy csak (most épp az állathangokat tanuljuk, itt is a kutya a kedvenc). Ha így nem, akkor csakis állva, és legyen valami elfoglaltsága, mert különben arrébb áll, akár befejeztem, akár nem,

-sajtkukac, önálló és piszok erős akarattal, konok, és néha igazi pukkancs,

-néha csak a közelségünk kedvéért hozzánk bújik (ami piszok jól esik!!),

-szeret könyveket lapozgatni,

-papa mobilja a legjobb játék, telefonálni is kell rajta,

-és rögtön vigyorog ha meghallja a papa hangját a telefonban,

-imád ajtókat és fiókokat nyitogatni - csukogatni,

-kedvenc helye a zuhanyzó, még akkor is ha én éppen benne zuhanyzok. Elég rossz, mert egy kézzel zuhanyzok, másikkal pedig próbálom az ajtót csukva tartani,

-egyre többször guggol, de még kapaszkodva,

-sajnos szereti a konnektorból kihúzni a dugót, nem tudjuk leszoktatni róla,

-mindig az enyém kell neki, tökmindegy mi az,

-az összes DVD-nket naponta többször ellenőrzi, megkóstolja,

-a azáradó ruhákkal incselkedik, amit keterítek, rögtön lehúzza ha eléri - így többször annyi idő és móka a teregetés.

A következő hófordulót otthon ünnepeljük, és arra már tortát sütök Csirkémnek!

Nnna, megpróbálok ideférni a géphez egy post erejéig... Ebből is látszik mennyi időm van mostanában... Próbálok változtatni a napirendünkön, nem délután, hanem délelőtt sétálni, de nem nagyon válik be a dolog. (kis adalék: ma 9.01-kor kelt fel a nap, és 15.17-kor fog lemenni. Ezért szeretnék inkább délelőtt sétálni, míg világos van. Ebéd után már kezd sötétedni.) Az egész napirend változással csak az a baj, hogy ha délelőtt sétálunk, akkor eddig délután képtelen voltam elaltatni, és akkor megy a hisztizés egész este. Egyszóval sehogy se jó. De nem aggódok, majd kialakul, és egyébként is, már kevesebb,mint 20 nap, és onnantól már csak világosodni fog!! Éljen az optimizmus!!

Múlt csütörtökön Csirkével voltunk a Scandic Continental hotelben karácsonyfát díszíteni! Végre egy olyan társadalmi esemény, amire mehettünk mi is!! Ez egy minden évben, a helsinki nagykövetségek között megrendezett verseny volt. A nyertes fát kiállítják a hotel halljában, és az lesz a hotel fája. Nem borzolom az idegeket, sajnos nem mi nyertünk, még helyezést se értünk el. De - ahogy mondják - a részvétel a fontos! Sajnos mi késtünk egy órát (részben mert Csirke aludt, és egyébként is másfél óra mire az egész bolhacirkuszt összepakolom és el tudunk indulni, másik részben azért késtünk,mert a Tontinak beugrott valami hiperfontos munka tegnapra, és busszal kellett mennünk.) Tamás kollégái nagyon szépen feldíszítették a fát, mi csak bámultuk, illetve Csirke pár díszt levett és arrébb tett vissza:))

Viszont nem is ez volt a lényeg, hanem az esti fogadás! Csodák csodája arra is mehettünk Dáviddal. Az első alkalom, ahová el tudtunk menni! A kajáktól annyira nem voltam elájulva, de a társaság jó volt! Dávidnak nagyon ízlett a kacsamell, nekem pedig a karácsonyi sonka (ez valami itteni tradícionális kaja lehet). Beadtuk a ruhatárba Dávid kabátját, és amikor Tamás kikérte, a ruhatáros nem hitt a szemének a pici dzseki láttán, vicces volt. Ja, a belga fa nyert, amin belga pralinéből készült díszek voltak. Szépek voltak! Szívesen meg is kóstoltam volna, de persze nem lehetett. Kiváncsi vagyok, mennyi fogyott el, míg díszítettek....nálunk fogyott pár szaloncukor. Egynek a papírját Csirkém is kóstolta.

Ha már Csirkénél tartunk. Mostanában igazi kis pukkancsként viselkedik! Ha nem vele foglalkozunk egy percre, máris parádézik. Erről sürgősen le akarom nevelni.

A mászást immár tökélyre fejlesztette, pillanatok alatt a lakás egyik végéből a másikba "rohan", és mindennél feláll. Mostanában leginkább a lábunknál szeret felkapaszkodni, senki nadrágja nincs biztonságban, lehúzza! És a legaranyosabb: puszit akar adni! Én ilyenkor kicsit rettegek, mert ki tudja nem lesz-e harapás a vége, de nem bánom. Ilyenkor mindig nagyra nyitott szájjal közeledik, én odatartom az arcom, ő hozzáér, néha a nyelvével is. Néha pedig harapás lesz a vége, de ritkán. Utána meg persze folyik rólunk a nyál, de olyan ééédes, és annyira boldog utána, hogy puszit adott. Mindig a szánkra akar adni, szerintem azért,mert tőlünk is ezt látja. Megveszek a kisfickóért! De a nagyért is!

Lehet, hogy veszünk új autót, Csirke épp próbálgatja a sebváltót:)