Az első igazi zsiványság megtörtént 4 napja. Épp indultunk volna sétálni, én öltözködtem, míg Csirke a gyerekszobában volt. Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy olyan gyanúsan nagy a csend....ez mindig rosszat jelent....átlopakodtam a gyerekszobába, hogy CsibészCsirke ne halljon, hogy "élőben" láthassam, miben sántikál. Mint említettem, már csak a földön tudom tisztába tenni. Én buta, pár dolgot ottfelejtettem...Mire belopóztam, Csirke boldogan (láttam az arcán az üdvözült mosolyt) tépkedte ki egyesével a popsikendőket a dobozukból és dobálta a háta mögé (pont olyan volt, mint amikor a rajzfilmekben a hős keres valamit a szekrényben, és mindent kidobál. Ha nem velem történik, állati nagyot röhögtem volna!). Amikor meglátott, persze lassított a dolgon, de még legalább hármat kihúzott, mire odaértem. Kivettem a kezéből, és eddig még nem is történt semmi komoly rosszalkodás. Utána vettem észre az igazi csínytevését: megtalálta a popsikrémes tégelyt, levette a tetejét (én tanítottam!!!), és mindent összemaszatolt a krémmel. Jutott a parkettára, a szőnyegre (igen, a kincstárira, jajj!), a harisnyájára, a pulcsijára, a kis kezeire könyékig, a pofijára jó sok (tőlem látta vajon, vagy még nem ilyen nagy?), a pelenkázószekrényre, egyszóval mindenre körülbelül másfél méteres sugárban.
Tanúlság 1: nem hagyok már ilyesmit a földön;
Tanúlság 2: a popsikendővel tök jól fel lehet takarítani a szétkent popsikrémet!
jajj még mi vár ránk!!
Imádja a fokhagymás grissinit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése