Henrietta

Jártunk az itteni védőnőnél, akiniek a neve Henrietta. Ugyanabban a magánkórházban dolgozik, ahol Dávid itteni orvosa is. Érdekes volt. Merőben nem mondott más dolgokat, mint az otthoni védőnőnőnk, de természetesen vannak különbségek. Például itt nem kötelező járni a védőnőhöz (jó-jó, otthon se, de nem árt), az jön el tanácsadásra, aki akar, amikor akar (miután egyeztetett időpontot, amit e-mailben is megtehet). Mi azért fordultunk hozzá, mert gondjaink vannak Dávid székletével, illetve az alvási szokásai miatt.

Egy órát töltöttünk a meglehetősen kicsi szobájában, megmérte Dávidot, 72,5 cm, nem emlékszem hány gramm, de hosszan ecsetelte Tamásnak egy diagrammon(a számítógépe monitorján), hogy a súlya kevesebb, mint tíz%-kal tér el lefele a finn gyerekekétől. Persze itt senki sem szopik ennyi ideig (csodálkozott is, hogy még van tejem), és a tápszer köztudottan jobban hízlal. Egyébként a hallásával, mozgásával, kéz koordinációjával minden rendben.

Az alvással kapcsolatban azt mondta, próbáljuk este is etetni, mondjuk zabkásával, az jó sokáig kitölti a hasikáját. Megpróbáltuk, eddig egy este működött a dolog. Dávid annyit zabált a zabkásából, hogy azt hittem, már a fülén fog kijönni. És Henrietta igazából a székelési problémánkra is ezt a gyógymódot ajánlotta, két legyet egy csapásra, a kása majd lazítja a székletét. Meglátjuk, eddig nem sokat segített.

Ami érdekesség, itt az oltásokat a védőnő adja be. Itt a csecsemők ehetnek halat, ihatnak sokkal előbb tejet (nem tejszármazékot, tejet), és csak négy hónapos korig mondják a kizárólagos szoptatást (a WHO-val ellentétben).

Januárban újra meglátogatjuk a hölgyet, addigra remélem azt is kitaláljuk, hol oltassuk be Csirkémet.