Ha egyszer valami beindul....

Ha egyszer egy üzlet beindul...ha valami egyszer jól megy, minek abbahagyni...és folytathatnám a közhelyeket, a lényeg, hogy megvan a harmadik fog is!! Ez most a jobb felső kettes. Kisebb nyűg előzte meg,de semmi komoly.
Bárcsak minden ilyen flottul menne!

A Második

Tegnap, igazán észrevétlenül, áttört a második fogacska is! A bal alsó egyes. Voltunk délelőtt a doktor néninél, ő még nem látott fogat az alsó állkapcsán, pár óra múlva teljesen véletlenül vettem észre, hogy jé! nini! ott egy kis fog! És a két fölsö kettese felett is nagyon fehér már az ínye...lassan több foga lesz, mint nekem :) Bár Tamás szerint ez lehetetlen. Apropó Tamás: ma érkezik!! Végre, már nagyon várjuk! És akkor remélem már képeket is tudok feltenni, ugyanis a fényképezőgép kábelét otthon hagytam. Vasárnap utazunk vissza Helsinkibe, Dávid, anyukám és én délben, Tamás késő este, sajnos csak így kaptunk jegyeket.

Édesapám emlékére

Dr. Simon József (1951-2006)

A nagy áttörés!

Ahogy sejtettem...a jobb felső egyes ma észrevétlenül áttörte Dávid ínyét!!! Nem mondom, hogy nem előzte meg kis hiszti az előző napokban, de ma semmi. Már nem hívhatjuk fogatlan banyának:)))

Váratlan utazás....

Magyarországról jelentezem.Dáviddal hazajöttünk apukámat meglátogatni...sajnos nem örömteli a váratlan utazás.

Ősz? Na ne máá!!

Ebédfőzés közben különös zajra lettem figyelmes. Azt hittem megint a deszkások próbálgatják magukat az ablakunk alatt lévő viacoloron, de aztán már olyan hosszú ideig csinálták, hogy kinéztem az ablakon. Sajnos tévedtem, nem a gördeszkásokat hallottam, hanem az óriási esőcseppek landoltak ilyen hangosan az ablakpárkányunkon.

Ezeket tegnap készítettem a konyhaablakból:

Ezeket pedig tegnapelőtt, nagyon fújt a szél, felkorbácsolta a máskor oly nyugodt tengert:

Az erdőben elkezdtek hullani a levelek:

Ma sokkal szebb idő volt, de azért délután esett egy kicsit. Nem is baj, nagyon ráfért már a természetre. Az erdőben minden lágyszárú növény már teljesen kiszáradt, és néhány fa is már szomorúan lógatta a leveleit. Remélem a kis víztől majd felpezsdülnek! Az ősz korai beköszöntét illetően én pedig megpróbálok optimista lenni, legalább kipróbálhatom a babakocsi esővédőjét!

***Esküvői exkluzív***

Pénteken reggel indult a repülő haza Budapestre. Megbeszéltük Tamás kollégáival, hogy kivisznek minket a reptérre. A reggel hat órát beszéltük meg velük. Reggel negyed ötkor akartunk kelni, hogy biztos jusson idő mindenre, ki tudja Dávid hogy bírja a korán kelést. A telefon (ébresztő) csengésekor Tamás szólt, hogy még egy öt percig hadd maradjon. Negyed hatkor pánikszerűen ütöttem egy nagyot szegény Tamás hátára, hogy tutira elaludtunk, úristen!!! Igazából nem tudom miért akartunk olyan korán kelni, mert így is sikerült mindennel végezni, Tamásnak kávét se kellett innia, eleve nagy volt az izgalom. A kollégák pontban hatkor megérkeztek, be is fértünk a két bőrönddel, babakocsival, kézitáskákkal.

A reptérre is időben kiértünk. Végigálltuk többször is a hosszú sorokat, majd bepréseltük magunkat a gépbe. Igen, préseltük, mert dugig volt, egy hajszálat nem lehetett volna elejteni. A tanácsom az, hogy kisgyerekkel csakis első osztály!! Nem élmény úgy szoptatni, hogy az ember eleve is kényelmetlenül ül, mellettem egy vadidegen, aki pont úgy néz ki, mint egy arab terrorista. Aztán rendes volt a terrorista fickó, mert átadta az ablak melletti helyét. Úgy tűnt, ő nagyobb zavarban volt, mint én. Dávid egyébként jól bírta a repülést, a végén megint elaludt, csak most nem tudtam letenni sehová, az ölemben feküdt, szinte lefolyt a combomról. Majdnem elfelejtettem, Dávidot induláskor megmotozták, mert besípolt Tamás karjában. Majdnem darabjaira szedték a hordozót. Azt hitték, hogy a pelusába rejtettem az uzit, közben a sapkája alatt volt:).

Otthon volt nagy örvendezés:

Dávid úgy tűnt hamar megismerte a nagyszüleit, pár perc elteltével már küldte is feléjük a millió dolláros mosolyait.

A pénteki napot igazából félig édes léhasággal töltöttük. De előtte megettük a két nagyi által főzött pazar ebédet. A kozmetikát, a régi munkahelyemet azért természetesen meglátogattuk, és bejártuk a hidegkúti Stopshop-ot is. Ennyit még sose költöttem újságokra, mint most. Hiába megjelennek interneten, azért az mégse ugyanaz! Nem tudom a laptopot este a párnám alá gyűrni.

Szombaton sikerült majdnem időben elindulni Szabadszentkirályra és Pécsre, az esküvő és a lakodalom helyszíneire. A hotelt meglepően könnyen megtaláltuk (csak a nevét - Laterum*** - tudtuk, a címét nem), azért egy kedves hölgy taxis segítségét kellett kérnünk. A templomi szertartás a régi falumban, Szabadszentkirályon volt. A vőlegénnyel és a menyasszonnyal is azt hiszem születésünktől fogva ismerjük egymást(vagy olyasmi, anyukám jobban tudja). A menyasszony gyönyörű volt, a vőlegény pedig büszke új feleségére.(Tartson ez így örökké!)

Az ifjú pár, Lacika és Neszta:

Sógornőmmel: már látszik Boti unokaöccs a hasában

A fiúk a templom előtt vártak:

Dávid nagyon elgondolkodott: én mikor találok ilyen szép feleséget magamnak? És ki fogja ilyen jól fújni a lagzinkon? És ami a legfontosabb: milyen verdában fogunk a templom elé gurulni??

Volt rezesbanda is!

Bátyámék az örömapával, Lacival:

Tamás is hozta a komoly arcát (Tamás megjegyzése: ÉN már tudom, mi jön a mézeshetek után :)):

A templomi szertartás után visszamentünk Pécsre. A polgári szertartás a hotel dísztermében volt. Mialatt mentünk odafelé, végigmentünk már a lakodalmi termen is, megcsodálhattuk a gyönyörű terítéket. És ami nem látszik: légkondicionált volt!

Dávid is kapott saját terítéket:

Amíg a fiatalok a polgári esküjüket kötötték, Dávid jól elszórakozott a folyosón lévő függönnyel:

A szertartás után Lacikáék elmentek fényképezkedni, mi addig elmentünk a hotelszobába, mert Dávid kezdett nyűgös lenni, kis nyugalomra volt szüksége (és nekünk is).

Nem sokkal később Lacika és Neszta visszajöttek, kezdődhetett a lakodalom! Közös tánccal nyitották meg az estét:

Nagyon finom húslevest tálaltak kezdetnek, ami után hozták a belefőtt húsokat is mártással, majd következett a sültes-tál és végül pár órával később a hihetetlen mennyiségű sütemény, a tortás asztal (Tamás kb. húsz darab tortát számolt), és még ezen felül volt maga a menyasszonyi torta (Tamás megjegyzése: végül is ez mitől "menyasszonyi"? Nem inkább feleségtorta??)! A menü pazar volt! Ezen kívül pedig volt pogácsa, gyümölcs és korlátlan mennyiségű itókák egész este. Mi Dáviddal korán lefeküdtünk aludni, Tamás tovább maradt, de sajnos fotókat nem készített. Mielőtt lefeküdtünk volna, elbúcsúztunk az ifjú házasoktól. Előtte Dáviddal már alig bírtunk, de ahogy az újasszony ölébe ültettem (már csak a bő gyermekáldásért is!), előadta a demo-verziót. Nyűg, álmosság pá-pá egy pillanat alatt, és még a láncot sem akarta kitépni Neszta nyakából, hanem aranyosan pózolt a kameráknak:

A két örömanya, Ibolya és Gabi:

És íme rólunk pár kép:

A vőlegény öccse, Attila és kedvese, Tündi:

Tamás és bátyámék elmondása alapján nagyon nagy buli volt, hajnalig táncoltak, a zenekar - klasszikus lakodalmas nótáival - eszméletlen jó volt. Még mielőtt lefeküdtünk volna, láttuk a képvetítést a pár gyermekkoráról, közös múltjukról. Utána volt menyasszonyrablás, ezen Tamás még ott volt, látta a fiatal férj próbatételeit, hogy visszakapja a feleségét (énekelnie kellett, anyósát kellett dicsérnie, iváspróba), bátyám mesélte, hogy volt pénzseprés és menyasszonytánc is.

Másnap reggel sajnos korán kellett kelni, mert indultunk haza.

Még Siófokra is beugrottunk a nagymamámékhoz, no meg Újpesten körbenéztünk még etetőszék ügyében, hátha befér a csomagok mellé (nem volt, de nem is fért volna). A repülőgép ugyan elég későn indult, de mire bepakoltunk, kiértünk a reptérre...így is éppen csak hazaértünk anyukámékhoz és már pakolhattunk is.

A reptéren megint nehéz volt a búcsú. Összességében mégis azt mondom, maximálisan megérte a három nap rohanás, kevés alvás. Nagyon jó volt kicsit az otthoni levegőt szívni, látni a családot, barátokat, a lagzi pedig fantasztikus volt.

A repülőgép este háromnegyed tizenegykor szállt le, jó későn. Dávid már aludt szerencsére, de sajnos hamar fel is ébredt, mert nem tudtunk kiszállni a gépből "logisztikai problémák" miatt. Várnunk kellett kb. tíz percet. Majd a babakocsit se kaptuk meg a kifutópályán, hanem a csomagokkal együtt jött. A csomagok...hm...abban az időben kb. tizenegy gép szállt le, szóval a csomagoknál tömeg volt. Azt, hogy alvó babával a kezemben vagyok, senkit sem érdekelt, még lökdöstek is kicsit. De nem kellett sokat várni a csomagokra szerencsére, mehettünk is kifelé gyorsan. Tamás kollégái pedig kijöttek értünk a késői időpont ellenére, úgyhogy hamar hazaértünk.

Íme a felszállás és az utazás képei:

Fárasztó hétvége volt, de nagyon megérte! Remélem, hogy az ifjú pár - ahogy mi is - kipihente magát! Isten éltesse őket sokáig és nagyon sok boldogságot kívánunk nekik mégegyszer életük végéig innen a távolból!

Sajnos a héten nem volt időm írni....de ígérem, nemsokára jelentkezem az esküvői különszámmal!
Az egész hetem tulajdonképpen Dávid visszaszoktatásával telt, és azt hiszem most már TÉNYLEG jön a fogacskája, mert különösen nyűgös. Egyébként már látszik is a kis foga, csak még nem törte át az ínyét. A mai állás szerint a jobb felső egyes lesz az első, de lehet, hogy holnapra megváltozik.
A hét más fontos eseményei:
-Puncimobil kapott dipirendszámot!
-Tamás felszerelte a lámpákat mindenhová, tudunk fényárban úszni
-Dávid imád hintázni

Utazunk

Hát ez is eljött,az első hazalátogatásunk. Holnap reggel indulunk, sajnos nagyon korán kell kelni, el vagyok szokva tőle, mivel Dávid olyan jóindulatú,hogy hagy legalább reggel 8-ig aludni. Szerintem az én vérem..:)
Majdnem egész héten a hazaúttal voltam elfoglalva, be kellett mennünk a városba is. Most legalább jutott időm a Stockmann áruházra is. El kell, hogy mondjam, nagyon sok kisbabás anyuka volt. Az összes kislurkó nyafogott, sírt, üvöltött, csak az én drága egyetlen kisfiam aludta végig az egész nézelődést.Meglátogattuk a baba-mama szobát is, amihez hasonlót otthon még nem láttam. Volt sok pelenkázóbetét( fertőtlenítető, fertőtlenítőkendő mellékelve), voltak bilik, wc, kézmosó, mikró, játékok több korosztály részére, etetőszékek, padok a szoptatáshoz, ingyen-víz (nem csapi). Röviden nagyon jó kis hely volt. Dávid szívesen ismerkedett volna a többi gyerekkel, de a szüleik nem akartak ismerkedni velünk. Tamás is beugrott velünk, mert kellett bőröndöt vennünk, és az én bankkártyám még nem készült el, szóval ő a pénzes ember. Találtunk is bőröndöt, kettőt is ugyanabból a családból, jó nagyok, úgyhogy bele fog férni a habtapi (remélem).
Egyébként az emberek még mindig ugyanolyan neveletlenek voltak, semmi javulás. Sőt, a buszsofőr hazafelé olyan őrülten vezetett, hogy a felboríthatatlan babakocsi dölöngélt a kanyarokban, és én is az életemért küzdöttem, úgy kellett kapaszkodnom.
Legközelebb jön az esküvői különszám!

Az Antenna

Még otthon megrendeltük a upc direct-et, hogy itt is tudjunk magyar adókat nézni. Nem sokkal azután, hogy mi kijöttünk a kamion meg is hozta az antennát. Tamással sikerült össze is rakni. Megjegyzem, egy ezer darabos 3D puzzle-hoz tudnám hasonlítani, időbe tellett mire kitaláltuk, hogy hogyan kell összeszerelni. És a problémák még csak most kezdődtek! Hova tegyük fel? Merre van dél, és mennyi az a 37 fok? Mert hát otthon ezt egy szakavatott ember elvileg felszereli, nekem háromezer forintomba került, hogy ne szerelje fel, mondja el, hogy hogy kell, és hallgasson arról, hogy ki akarom hozni.
Tamás szerzett iránytűt (ami ugyan mindig kicsit mást mutat, de nem baj, szeretjük a kihívásokat), betájoltuk a teraszt, tökéletes! Hová fúrjuk fel a konzolt, hogy lássa az antenna a gyönyörű déli égboltot? Gondoltuk, hogy megkérdezzük a gondnokságot, elvégre is ezért vannak, nem? Egyébként is, lehet, hogy van a ház tetején egy erre a célra odaszerelt rúd. Tamás felhívta őket, azt mondták küldjön egy levelet, kérvényezze meg. Megírta. Beleírta a kisfiúnk idegen környezetben való nyelvtanulását, a magyar szó és kultúra fontosságát. Semmi nem hatotta meg a bürokratákat, a szabály az szabály. Kaptunk tegnap választ. Ne is álmodjunk arról, hogy a teraszra tehetjük, a korlát, a fal, a plafon tabu.Sehová nem tehetjük ami kilóg az erkélyről. Semminek nem szabad látszódnia, semmit nem fúrhatunk. Csak azt nem értem, mi köze a gondokságnak ahhoz, hogy a tulajok tulajdonát én hogyan rongálom a fúrással, ha egyszer ők engedélyt adtak rá. Egyébként adtak ötletet, hogy pl. egy betonkockából kiálló rúdra tehetjük(de persze a kocka csak a teraszon belül lehet, nem lóghat ki, stb.). Két opciónk van: nem foglalkozunk a gondnoksággal, és fúrunk (a lakásba nem jöhet be senki a mi engedélyünk nélkül), vagy pedig veszünk egy napernyőtartót és arra tesszük fel. Lehet, hogy ez utóbbi lesz a jobb, mert így még jobban el is tudjuk helyezni a teraszon az antennát.
A lényeg, hogy ne essen kár az ő uniformizált világukban, nehogy a mi teraszunk véletlenül is más legyen mint a többi. Ilyenek a finnek. A házirendben is le van írva, hogy nem szabad még virágot se kitenni, hová vezetne az?
Na jó, nem dühöngök tovább, jöjjenek a képek, csak úgy, össze-vissza:
Ilyenek voltak:

És ilyenek lettek:

Ezek hogy-hogy nem esnek le?

"megszerzem a kamerát"

a régi képek(amit nem töröltem le) mától láthatók a bornadragutca6.blog.com-on!