Tegnap voltunk a 12 hetes ultrahangon, ahol a doki mindent rendben talált, szóval most már kikiabálhatom a világba a jóhírt! :)
A száraz tények a következők:
- a kiírás dátuma 2010. február 28, (Bencus 21-én született...),
- CRL: 5,40 cm,
- BPD 1,93 cm,
- a nyaki redő normális, orrcsont látszik, elég hosszú, placenta a funduson (most először, eddig mindig az első falon volt).
Az ultrahangon nem sokat láttunk a babából, nem mutatta magát, meg hát ilyen picikén még sok néznivaló nincs is, de van 2 lába, 2 karja és dobog a szíve. Bár kicsit furcsa volt, hogy nem láttam mozogni. Lehet, hogy ő is stresszelte magát úgy, mint én.
Neve és neme egyelőre nincs, de szerintem megszületéséig nem is lesz. Bár még lehet, hogy meggondolom magam ha túl kiváncsi leszek. Pont tegnap este beszélgettünk Tamással a nevekről és ilyenek jutottak eszünkbe: Péter, Anna, András, Borcsa, Emma, és még sok más, csak elfelejtettem.
Az első 3 hónapról annyit, hogy ennyit még egyik terhességemnél sem voltam rosszul, sokszor rohantam a wc fölé, de róka-koma egyszer sem bújt elő. Szagokra elég érzékeny vagyok, a hangulatom fel-alá rohangál, kiszámíthatatlan. Legdurvább azt hiszem az volt, amikor elsírtam magam, mert Izland kérte az EU-s csatlakozását, és sírtam még akkor is, amikor megvolt az első élettársi kapcsolatkötés azonos neműek között.
Van még valami ami hihetetlen! Most először csináltam végig a 12 hetet hormonpótlás nélkül, csak én, egyedül. Ez nekem nagy szám, mert Dáviddal is vérezgettem, aztán elment egy babánk, és Bencével is "szedtem" extra progeszteront. Pesze agyonaggódtam magam, és ha jól emlékszem, összesen 4 darab tesztet csináltam az első 8 hétben, hogy tutituti-e a dolog.
Ma beszéltem Nagyimmal, hogy elújságoljam, hogy jön a hatodik dédunokája, szegény kivolt, hogy csak most mondtuk el. Hát még ha tudná, hogy nyaralás után nála csináltuk meg az első tesztet... :) Nem akartuk senkinek elmondani, de Dávid kikotyogta Tamás kollégáinak, úgyhogy elmondtuk legalább a szüleinknek, akik nagyon örültek.
Dávid örül a kistestvérnek, de azt hiszem, rossz érzések is vegyülnek az örömébe, mert kezdi talán észrevenni, hogy nem marhulok vele annyit (nem ülhet a hasamra lovacskázni), és sokat hallja, hogy ne haragudj, de nem tudlak vinni, mert baba van a hasamban. Mire megszületik, Dávid már több, mint 4 éves lesz, remélem végre elmúlik a daca és együtt örül majd velünk.
És miért meglepetés-baba?
Mert nekünk magunknak is meglepetés, hogy jön! Elmondhatalanul boldogok vagyunk!!
