Ha hosszúhétvége akkor betegség!Ez a mi családunkban már csak így hagyományos, nehogy véletlenül valami komolyabb programot össze tudjunk hozni.
Lássuk csak:
Dávid: takonykór, lázmentes, de taknyos és sokat köhög, csak éjjel (mikor máskor?)
Bence: Ugyanaz, mint Dávid, szerencsére kevesebbet köhög,
Tamás: Semmi baja! hurrááááá!
Én pedig beújítottam magamnak egy frankó kis övsömört. Természetesen az ügyeletre kellett menni, mert a hólyagok szombaton jöttek elő, akkor vált biztossá a dolog. Azt hiszem szerencsés vagyok, mert azt olvastam, hogy valakinek olyan fájdalma volt, hogy azt hitték szívrohama van, másvalakinek pedig vakbélgyulladása, nekem ilyen erős fájdalmaim nem voltak. Kaptam vírusellenes gyógyszert, és fájdalomcsillapítót. A doki tudhatott valamit, mert kétféle méregerős tablettát írt fel, összesen 200 darabot. Nem mondom, hogy mindre szükség lett volna, de nem ártott, hogy van. Pár nappal később, amikor az egész a tetőpontjára hágott alig bírtam elviselni a ruhát magamon, tréningben jártam mindenhová, és szinte csillapíthatatlan fejfájásom volt, és olyan hidegrázásom, mint még soha, amit fél nappal később láz is követett, és akkor mentem el dokihoz megint.
Valami hihetetlen dokihoz kerültem, de ez másik sztori. Azt mondta, az övsömörrel minden oké, úgy néz ki, ahogy kell, majd a fejfájás miatt elvégezte az agyhártyagyulladás ellenőrzésére szolgáló teszteket. Nem, az nem volt, csak egy kis, idézem: Meningeal irritation.
Tamás szerint a szüléseim legrosszabb pillanataiban néztem ki olyan ócskán, mint akkor. Jól be is ijedtünk, mert mindenhol azt lehet olvasni, hogy akár hetekig is eltarthat a dolog, így anyukám pánikszerűen kiutazott, és végül itt töltött 10 csodás napot. Köszönjük Mama! Persze pont kilábaltam mikor jött, és megint beteg lettem mikor ment, csak épp mandulagyulladással. De már az is javul, csak épp taknyos vagyok, mint a pasik is a családban.
DE szombaton repülünk Budapestre, az ottani meleg remélem meggyógyít minket! Aki kér valamit innen, jelezze kérem!
Még egy személyes megjegyzés:
Azt hiszem talán soha életemben nem tűrtem semmit ennyire fegyelmezetten, mint most ezt az övsömört. Nem vakaróztam, egy hólyagom sem durrant ki, nem piszkáltam, nem nyafogtam, bár ezt majd Tamás biztos megcáfolja.
