Hát elkezdődött hétfőn!
Nagyon készültem az első napra az "oviban". Direkt nem hívom ovinak, csak játszóháznak, hogy majd januárban ne okozzon kavart, ha átmegyünk a másik helyre, a rendes oviba.
Sikerült odaérnünk időben, parkolóhelyet is találtam (a díjfizetést elblicceltem, ejnye), és minden okés volt.
Addig a pillanatig, amíg ki nem nyílt az ovi ajtaja, és egy nő nem köszönt a Dávidnak, hogy oooh hello, you must be Dávid!! És erre az én kisfiamnak bemenni sem volt kedve, nemhogy egyedül ottmaradni! Aztán azért persze bementünk, megkapta a saját kosarát (amit megoszt egy kislánnyal, szóval annyira nem saját), amire rá van írva a neve, és a neve mellett egy kutya van, egy bulldog. Ez lett a jele.
Nagy nehezen bementünk a szobába, ahol már volt pár gyerek. Nem tudom, honnan érezhette, hogy ez most más, én végig azt mondtam, játszani megyünk. Mindenesetre bementünk, és ő elkezdett felfedezni, de végig körülöttem cirkált. Aztán kimentem pisilni, azt egész jól tűrte, de mire visszaértünk Bencével pont elkezdett sírni. Nem akart résztvenni semmi közös foglalkozásban, nem evett (mondjuk furi kaja volt), és másodszor már nem engedett ki " pisilni ". Aztán ki akart jönni. Kicsit pancsolt a fürdőszobában, megnézte a hörcsögöket meg a tengeri malacokat. Aztán kijött az óvónéni, és megkérdezte visszaviheti-e, és karon fogta és vitte. Ő meg ment vele. Kb. 4 percig minden rendben is volt, aztán azt hallom, hogy kiabál, hogy mama jön ide!!! és ordítva sír...
Volt egy kislány, akit csak úgy otthagyott a mamája. Ő a 3 órából 2-2 és 1/4 -et végigsírt, a többiben pedig a kimerültségtől a földön feküdt, és nem csinált semmit. Nem is tudom, mi lehet a jobb, vajon ki fogja jobban érezni magát az oviban. Dávid, akit lehet, hogy akár 3-4 hétig is szoktatok be, vagy ez a kislány? Melyik fogja előbb megtanulni, hogy a mama mindig visszajön?
Sokat gondolkodtam ezen. A végén pedig mindig oda jutok, hogy az biztos, hogy nem tesz jót neki, ha 2 órán keresztül toporzékolva-ordítva, csillapíthatatlanul sír. És a lelkiismeretemmel sem tudnék elszámolni. És az óvóbácsi azt mondta a mamájának, hogy óóó, egész jól bírta! Igen, sírt, de egész jó volt első napnak! Nem hittem a fülemnek, akkor mi a rossz????
Aztán játszóház után a Mekiben ettünk, be lett ígérve. De már a kocsiban megkérdeztem, hogy hogy tetszett, és tetszett. Azt is megkérdeztem, jöjjünk-e máskor is, és igen volt a válasz, úgyhogy megyünk pénteken is. Az óvóbácsi ( Adel ) azt mondta, hogy próbáljak elmenni egy órára, de én kizártnak tartom. De legyen neki igaza!
Amikor hazajöttünk ettünk, és utána pedig Dávid aludt, amire ezer éve nem volt példa ( a kocsiban alvás nem számít ).
Dávid indulás előtt:
A képeknek semmi közük az ovihoz, csak édesek!
