Nem is tudom hol kezdjem. Nagyon rég nem írtam arról, hogy Dávid hogy fejlődik. Pedig van miről írni.
De kezdem az alvással.
Dávid nagyon sok ideig csak a mellemen tudott elaludni. Nagyon sokáig. Valamikor nyáron kezdtem el megpróbálni, hogy aludjon el egyedül. Sikerült is, sokáig kézen fogva aludt el este. Délután még mindig csak a mellemen tudott elaludni. Amikor augusztusban kórházban voltam vagy nem aludt, vagy bejött hozzám és ott aludt az ágyamon a kórházban. A délutáni elalvása azóta sem változott (egészen Húsvét hétfőig), de az esti igen.
Este sokáig úgy ment, hogy kapott kis cicit, és utána leültem a fotelba mellé, és megvártam, míg elalszik.
Aztán jött Bence. Amíg kórházban voltunk, megint vagy nem aludt délután, vagy Papával olyan programot csináltak, hogy a végén ebédeltek, és hazafelé a kocsiban elaludt (remélhetőleg). Ja, azt nem mondtam, hogy nem csak az én szórakozásom végett kell aludnia délután, hanem azért, mert különben nem lehet vele már délután 6 körül bírni, olyan fáradt. És délutánonként már nem is mindig aludt el a mellemen, hiába volt fáradt. Látszott, hogy imádja, hogy újra van tejem, és élvezi.
Aztán hazajöttünk a kórházból. Papa is itthon volt. Az első két hétben úgy próbáltuk, hogy Tamás dédelgeti a Bencét, amíg én altatom a Dávidot (cicin). Aztán jött anyukám és próbáltam egyszerre a két fiút altatni, mintha csak hármasban lennénk. Nem sok sikerrel.
Aztán Húsvét hétfőn mást próbáltam. Aznap ment haza anyukám. Ebéd után bementünk a gyerekszobába, gyors tisztábatevés, majd irány az ágy. Betettem egy altatódalos cd-t, odaültem Bencével a fotelba, és Dávid elaludt! És azóta is így megy (lekopogtam). Nagyon örülök, hogy sikerült ezt a mindkettőnk számára kényelmes és békés megoldást megtalálni. Persze néha bepróbálkozik, de előbb-utóbb, átlagosan 15 perc alatt elalszik, néha sokat kér inni közben.
Este Papa altatja 2 diafilm után (jó éjt puszi, fotelban ücsörgés - alvás szimulálás, itatás, nagy adag türelem).
És mit is tud Dávid?
Jézusom, azt se tudom hol kezdjem.
Sokat fejlődött fizikailag, sokkal mozgékonyabb lett. Felmászik mindenre, kitűnően tud ugrálni (kemény padlón is), tud lépcsőt mászni, és már lefele is egész ügyes egyedül, inkább csak bátortalan.
A beszéde is sokat fejlődött. Még nem beszél úgy, mint mi, de nagyon jól megérteti magát. A szavaknak általában csak az első szótagját mondja, és mindent ismétel utánunk, persze olyankor is az első szótagot. Magát Tá-nak hívja, és közben mutogat magára. Például látunk egy buszt, mutogat magára és kérdő hangsúllyal azt mondja, hogy Tá? Tá? ami azt jelenti, hoyg Dávid szeretne buszozni, szabad-e? Hihetetlen nagy a szókincse, most ért be az a sok idő, amit a könyvek felett töltöttünk neki magyarázva, hogy mit lát a képeken.
A következő színeket ismeri: sárga, kék, piros, narancssárga, sárga, lila, fekete, fehér, szürke, zöld.
A következő autómárkákat ismeri fel: Nissan, Mercedes, BMW, Toyota, Honda, Peugeot, Volkswagen, Porsche, Ford (Ni, Me, I-I - a BMW 123i után, To, Ho stb.)
Mostanában kevesebbet rajzol, pecsétnyomózik. Viszont többet olvas, és már azt is szereti/elviseli, ha felolvasunk neki.
- dacos piszkosul, de azt mondom, kezelhető,
- nagyon szeret autózni,
- mindent megeszik, már a húst (ő úgy tudja: cigánypecsenye, CI) is,
- még mindig mindene a hinta,
- szeret sétálni,
- el tud számolni biztonsággal háromig, megy hétig is, de nem mindig (egy, keő, háá, né, öt stb.),
- néhány könyvében van párosítós játék és azt már nagyon vágja. Olyan, hogy össze kell párosítani a tűzoltóautót az állomással, a halászt a halászhajóval, stb, és ez nagyon megy neki, még úgy is, hogy egy járgány elejét kell a hátsó felével párba állítani,
- tudja, hogy a Papa Tamás (Ta), és én Judit vagyok (Ju),
- szobatisztaság terén (sajnos) még sehol sem vagyunk, van egy wc-szűkítőnk, azon ült háromszor eddig.
Kicsit mániákus:
- képes éjjel azért felkelni, mert kilóg a lába a nadrágból,
- nem lehet a pulcsi ujját felhúzni a karján,
- mindig KELL sapkát és sálat húznia,
- az autók ajtaja, csomagtartója nem lehet nyitva (különben hangosan sikít).
Próbáljuk ezeket a flúgjait humorosan kezelni. Néha nehéz, például sétálunk békésen, egyszer csak fülsüketítően sikít, majd megjegyzi, hogy "nyi-nyi", azaz nyitva van egy autó ajtaja. Engem meg közben a szívroham környékez, hogy miért sikított.
Úgy érzem, hogy Bencét nagyon szereti, de egyben nagyon-nagyon féltékeny rá. Már nagyon várja, hogy együtt játszanak, mutogatja neki az autóit.
Mindent összevetve szerintem nagyon okos kisfiú, sok rosszabb tulajdonságát én a dackorszak és a testvérféltékenység számlájára írok, és alig várom, hogy túl legyünk rajta.
Imádom az én Drága Kisfiamat!
