Mindjárt belépünk a 38. hétbe! Voltam kétszer védőnőnél, voltam a lábammal kontrollon, voltam Dáviddal a 2 éves kontrollon, voltam a mindent eldöntő 36. heti nőgyógyászati kontrollon, és pénteken megint védőnőhöz megyek.
Akkor lássuk sorrendben:Január eleje: magán védőnőnél inkább barátnős beszélgetés főleg a paráimról, illetve az itteni rendszerről, miket lehet, miket nem. Nagyon megnyugtató volt. Remélem még összejön vele egy randi szülés előtt.
Másnap voltam a "rendes" védőnőnél. Megméricskélt, minden oké, hemoglobin oké, baba nő, szívhangja erős, beszéltünk a BCG oltásról, amit itt nem adnak az újszülötteknek, csak ha van rá a szülőknek indoka ( pl. olyan országból származnak ahol elterjedt a TBC, vagy van a családban, vagy más hajlamosító tényező van). Nekünk papírforma szerint nem járna, de majd azt mondjuk, hogy bármikor elrendelhetnek innen minket, és akkor kapunk.
Ezen a látogatáson Tamás is ott volt, mert még szabin volt.Január közepe:
Láb-kontroll. Természetesen megelőzte 2 vérvétel (ugyanazon a napon, 3 óra eltéréssel). A legjobb hír, hogy nem kell napi 3 szurit adnom (ami gyakran 4-5-6 szúrásból állt, mert annyira fájt, hogy volt, hogy többször kellett szúrnom)! Visszatérhetek a napi 2-re, reggel és este. Egyébként minden rendben, bár az orvos nem nagyon foglalkozott velem. Ahogy a védőnő sem, ha rajta múlt volna akkor kb. 2 perc alatt végeztünk volna. Bejelentkeztem a következő angol nyelvű szülőszoba-bemutatásra, február 15-re. De lehet, hogy addigra már itthon is leszek a babával, ki tudja.
Dávid 2 éves kontrollja:Mind közül ez volt a legrosszabb. Dávid sajnos utálja a helyet és az embereket. Meglepő módon most a védőnőnél jobban kikészült mint a dokinál. Pedig utoljára kb. fél éve látta a nőt, bár akkor oltást kapott tőle. Mint ahogy most is. Szerintem valamit elnézhettek, nem igazán tudom miért kellett beoltani. Főleg, hogy jeleztem is, hogy valami betegségféle kezd nála alakulni, de nem baj, oltsunk, hisz most nem beteg! Hurrá. Kb. két hete nem tud kijönni a náthából...
De egyébként vele is minden oké, 14 kiló, 91 centi magas. Pár nappal később nőgyógyászati kontroll. Ez a kórházban volt ahol szülni fogok. Nagyon féltem ettől a vizsgálattól, mert itt döntik el, hogy milyen szülésre számíthat az ember. Azért felkészülve mentem, vittem szülési tervet.
Készítettek ultrahangot, a feje továbbra is nagy szerintem, de minden rendben van szerencsére! És már akkor nagyon husi volt az arca, teltek az ajkai. Képet nem kaptam. A placenta rendesen működik, a baba fejvégű, a kukiját nem firtatta a doki, és én sem láttam, de remélem még mindig fiú, vettünk pár kék cuccot...:) Ja, és a méhfal vastagsága normális a hegnél. A baba 2702 gramm az ultrahang szerint.
Aztán manuális vizsgálat...brrrrrr de utálom! De jó hír, a méhszájam felpuhult és elkezdett rövidülni, szóval megérte az a sok fájdalom!
És az ítélet: nincsen egyenlőre semmi akadálya a hüvelyi szülésnek! Szuper hír!
Csak halkan mondom, hogy még így is lehet persze csaszi a vége.
Másnapra visszarendeltek egy éhgyomri cukor vérvételre. Nem marad vérem a végére.
A szülési tervemet elolvasták, és pár dolgot a zárójelentésben is rögzítettek, ami pozitív meglepetés volt számomra.
Szóval összességében megint sikerült előre túlparáznom ezt a vizsgáatot (is).
A napok pedig közepesen egyformán telnek. Megszállottan mosok és vasalok, úgy érzem sose lesz vége! Végre visszajött a gondnok is, ami azt jelenti, hogy el tud hozni pár bútort a nagykövetségről, párat elvisz és végre berendezhetjük a gyerekszobát is. Az új függönyt már feltettük, már csak az új polc hiányzik. Hoz a Sanyi egy mélyhűtőt is, és végre elkezdhetek bespájzolni, mert a mostani mélyhűtőnk olyan kicsi, hogy alig fér bele kaja.
Hátra van még a babakocsi elrendezése. Úgy döntöttünk, hogy előre nem veszünk egy testvér-kocsit, csak maximum ha tényleg szükség lenne rá. Dávid majd sokat gyalogol, vagy a tesója lesz kendőben sokat.
Kezd egyre izgalmasabb lenni a dolog. Pláne mert nagyon sok jóslófájásom, összehúzódásom van. Volt egy vaklármánk is, de odáig se jutottunk el, hogy gondolkodjunk, hogy betelefonáljunk.
Nagyon várjuk már, hogy megszülessen!
Egyébként pont a szülinapján, illetve előtte nagy hó esett. Azt hittem majd boldogan ugrik bele (ebből látszik milyen naív vagyok), de nem gy lett. Alig akart belelépni a hóba és pánikba esett ha havas lett a cipője. Szóval terápiás célból (is) elmentünk szánkót venni. A legfontosabb szempont az volt, hogy Papa is fel tudjon rá ülni. Szerencsére ez meghozta az áttörést, és imád szánkózni!! Tehát születésének második évfordulóját egy óriási szánkózással zártuk le. Remélem hamarosan megint esni fog és mehetünk!! 
