A lábammal a kontrol még múlt héten volt. A védőnő ma.Röviden, minden a legnagyobb rendben. Viszont! A múlt heti kontroll óta naponta háromszor kell szúrnom a hasamat, mert nem volt elég az alvadásgátló dózisa. De ez természetes az orvos szerint, hisz ahogy haladok előre az időben egyre több és több vérem kering. Kontroll legközelebb január közepén (8 hét múlva) amin eléggé csodálkozok. Mármint azon, hogy nem ellenőrzik, hogy hatásos-e az új gyógyszer-dózis.
Most másik dokival találkoztam egyébként, aki megmérte a vérnyomásom, és meg is hallgatott, eddig erre nem volt példa. Doki után pedig mindig beszélnem kell egy úgynevezett kätilö-vel, aki valahol a szülésznő-védőnő-nővér között van, nem tudok rá megfelelő szót. Ő se csinál mást, csak időpontot ad a következő vizsgálatra.
És ezen ma a védőnő rendesen meg is lepődött. Magán védőnőhöz járok. Ő egy kicsit kívül esik a NAGY társadalombiztosítási rendszeren, mint ahogy mi is, mivel nincsen társadalombiztosításunk. Szóval Kristina egész eddig azt hitte, hogy a női klinikán, a kontrollokon engem nőgyógyászatilag is megnéznek, pedig kicsit se. Klassz, hogy a terhesség háromnegyede ebben a félreértésben telt.
A védőnőnél is minden ok volt. Vérnyomás alacsony, vizeletben se cukor, se fehérje, hemoglobin rendben, szívhang erős és tiszta (a babáé természetesen), fejvégű. Pedig néha még megszokott fordulni, és én olyankor kínokat élek át. Megfordul a szentem, és a kis lábaival hajszálpontosan a hólyagomat rugdossa (ez a jobb), vagy a méhnyakamat rúgja, ez a rosszabb. Olyankor azt hiszem, hogy meg akar születni, és rimánkodok neki, hogy még ne. Amikor ezt csinálja meg kell állnom, szinte járni se tudok, olyan rossz. Beszéltünk még a szülésről is , ennek az anyagi vonzatáról, szülési tervről. Persze ha holnap ultrahangon mondjuk kiderül, hogy már most rossz állapotban van a császár hegem, akkor a szülési terv ugrik.
Egyébként gömbölyödöm rendesen, néha azt hiszem, Csirkével a 9. hónapban volt ekkora a hasam. Már hónapok óta szeretnék babaruhákat mosni és vasalni, csak mindig visszafogom magam, még korai lenne. De a boltokban már nagyon nézegetem a hihetetlenül picinek tűnő (56-os) babaruhákat. Olyankor könnyes lesz a szemem, Tamás meg csak nevet. Gyakran szívat ezzel a gazember. Még az előző terhességem alatt például azon sírtam el magam, hogy magyar körte volt a boltban, és ez azóta szállóigévé vált.
Az élet pedig kezd kicsit nehezebb lenni. A gravitáció az ellenségem. Dávidot hajoltatom le mindenért, csak néha nincs kedve, de azért többnyire felvesz nekem mindent amit leejtek. Az ő 14-15 kilóját (ruhástól természetesen) pedig egyre nehzebb emelgetnem. Főleg ha megijed valamitől, és szeretné, hogy felvegyem. Nekimegyek néha dolgoknak a hasammal, és most is sikerült rendesen megégetnem a vasalóval.
Viszont a medencében nagyon jól érzem magam, járunk is úszni hetente legalább kétszer. Már voltam Dáviddal kettesben is, és rendben ment minden. Ő egyenesen imádja a vízet! Ösztönösen úszkál benne, néha már úgy érzem zavarom azzal, hogy tartom őt. Persze elsüllyedne a nagy medencében ha nem fognám, de a kicsiben nagyon ügyes egyedül is, rájött arra is, hogy tud négykézláb is menni benne. A lábával tud tempózni, ha megkérem, hogy csináljon úgy, mint a kishajók. Nagyon szeretne a medence széléről beugrani a vízbe, csak még nem tud ugrani, csak félig.
Dávid szereti a testvérét, ha kisbabát lát, rögtön a hasamra mutat. Nem hiszem, hogy tudja, hogy ki fog bújni, de tudja, hogy bent van, puszilgatja, simogatja, odaadja neki az autóit, és ölelgeti. Nagyon remélem, hogy ez így is marad!
Egyébként szerdán lápünk a 30. hétbe, izgi kezd lenni!
Ezen a képen szerintem pont úgy néz, mint apukám, neki volt egy ilyen fejtartása és nézése.
Papával összeállítottak a pályát gyorsan, és már indulhatott is a tütü. Nagyon tetszett neki. A kocsikkal is kipróbálta a pályát azonnal.
Aztán a dinoszauruszokkal benépesítettük a pálya környékét, így lett magán-jurassic parkunk.
Dávid mutatja nekem a hőn áhított angol taxit:
És végül egy kép rólam a 31. hét közepén, ekkora a "terhem," ahogy az Orosz Dédi mondaná:
Bizony-bizony, járt ma hajnalban nálunk is a Mikulás!
Az egész hétvégénk az autók jegyében telt! Először szombat délután voltunk a Helsinki Motor Show-n, majd vasárnap délelőtt. Szombaton túl későn mentünk, és csak egy óránk volt zárásig, szombaton sikerült elég korán odaérni, jól meg tudnunk nézni mindent. 
Dávid egy gyerek-quad-on:
Papa egy quad-on:
Vasárnap reggelre esett legalább 10 centi hó, de sajnos estére szinte semmi se maradt belőle:
Ott vannak a fiúk valahol a folyosó végén:
Escalade: (ez lenne Mama másik bevásárló kocsija, a Hummer mellé)
És Dávid nagy-nagy kedvence: a Ferrari!
Sikerült a kiállításról jó sok képet és katalógust hozni, ha ügyesen adagolom, akkor elég olvasnivalója lesz Dávidnak. Remélem legalább pár hétig kitart!!! Ja, és legalább 8 lufival jöttünk haza!
Múlt vasárnap megjött Helsinkibe a Mikulás. Ez igazából csak annyit jelent, hogy felkapcsolták a nem valami különleges karácsonyi világítást. A Mikulás kapcsolta fel, volt egy kis manó-kórus a székesegyház lépcsőjén, beszédet mondott, és elindultak körbe a belvárosban a sleppjével. A slepphez tartozott pár póniló, dalmata, sok manó, egy tündér, jegesmedve, barnamedve, meg pár táncos. A legnagyobb baj az volt, hogy sokat kellett várni a Mikulásra, megérkezett az ünnepi villamossal, eltűnt a tömegben, majd felbukkant a lépcsőn, és alig láttuk, mert messze volt. Ja, és esett az eső....egyedül az vígasztalt, hogy ez az "igazi" lappföldi Mikulás volt, nem másolat.
