Hosszúhétvége, hurrá!

Imádom a három napos hétvégéket! jó sok időnk van, és mindet együtt tölthetjük! Ahogy Dávid elkezdett jobban lenni, jobban ki tudtunk mozdulni, és az idő is egyre szebb lett. Pénteken és szombaton csak játszótereztünk. Dávid már anyira nem evett, hogy azt is megengedtük neki, hogy fagyit egyen:

Vasárnapra nagyon szép idő lett, bementünk a belvárosba, sétáltunk egy nagyot, de előtt a még pár repülőgépet meg kellett nézni a Boeing honlapján: Ilyen szépek a tulipánok az Esplanadin:Hazamentünk, nagyot ebédeltünk: (esküszöm, nem beállított kép)
Hétfőn pedig már egyenesen kánikula volt, idén először voltunk rövidujjúban, nagyokat sétáltunk:

Meggyógyult

Immár kijelenthetem, minden elkiabálás nélkül, hogy Dávid meggyógyult végre! Már kezdett jól lenni a múlt hét elején is, de nem volt hajlandó eleget inni. Aztán kijött rajta a két héttel ezelőtti oltás mellékhatása is, nagyon belázasodott, elvittem az új doktornéninkhez, mert az előzővel tele volt már a hócipőm. Az új dokinéni csodálkozott, hogy a hasmenésre az előző doki nem adott sóoldatot, így adott ő, mert úgy gondolta, hogy a nem megfelelő só-víz egyensúly miatt kicsit hányingere lehet Csirkémnek, és azért nem eszik. Összességében körülbelül 700 grammot fogyott, így minimum annyi sóoldatot bele kellett nyomni 48 óra alatt. Nem mondom, hogy könnyű feladat volt, mert magától természetesen nem itta meg a sós vizet, bele kellett nyomni a szájába. 5 mililiterenként kapta meg, egy ülésre körülbelül összesen 50 milit kapott. Nagyon nem tetszett neki, de segített a dolog szerencsére, kezdett visszajönni az étvágya! Már némi hízást is mutat a mérleg, és sokat eszik.

Szegénykém nagyon lefogyott, remélem hamar visszahízza!

Végre!

Végre alszik! Tegnap és tegnapelőtt nem volt hajlandó egész nap aludni. Grrrr! Pedig az ő korában még illik aludni napközben.

Mondjuk, érthető a dolog, a betegséggel totálisan felborult a napi ritmusa, az egyik napot végigaludta, a másikat csak félig, így telt a hétvégénk. Engem is elkapott a kórság egy napra(mint ahogy azt Tamás nagyon pasisan egy star trek hasonlattal leírta:)). Nem mondom, hogy teljesen jól lennénk, de sokkal jobban, mint eddig. Dávid kezd már nem csak anyatejeset kakilni. Ugyanis pár napig csak azon élt, elkezdett anyatejeset kakilni, mint csecsemő korában. Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy tőle még ilyet kapok, de azt hiszem az anyatejnek hála, hogy csak ennyit fogyott. Az ennyi az körülbelül 400-500 gramm, pont tűréshatáron belül, sőt ma reggel már hízást is mutatott a mérleg. Inkább a folyadékbevitele miatt vagyok kétségbeesve, (jó, tudom, tegnap rendesen pánikoltam, nem szépítem), nem iszik eleget, pedig sokat kéne neki, de hogyan töltsem belé??

(felhívnám a figyelmet a szempilláira! reszkessetek csajok!)
Dávid viselkedése pedig sokat változott sajnos, "hála" a betegségnek. Persze akkor többmindent megkapott, mint előtte, és többmindent volt szabad, amit egyébként nem. Na, most ezeket követeli, kis pukkancs. Remélem hamarosan visszaáll a régi rend, minden téren!

Pár kép vegyesen az elmúlt napokból:

Hintázni voltunk:

A fiúk lustiznak együtt:

Diafilmet néznek(én genya meg belevakkuztam):

Erőművész Dávid!

Vadász a leterített vadakkal, egyszerre egy vizilóval és egy krokodillal is elbánt!:

A vírus

Csillagidő 18947, OT orvosi holittholottgramm kiegészítő bejegyzése. A Bődnadrágutca csillaghajó háromfős legénységét egy ismeretlen vírus támadta meg két nappal ezelőtt az Alpha-kvadráns északi szegmensében. Először ifjú navigátorunk, Dávid O'roszcsont esett áldozatául, amint azt a kapitány előző bejegyzése tartalmazza. Jelenlegi állapota stabil és bár gyenge, ismét el akarja látni navigációs feladatait. Az átaludt két nap után most mintha - emberi kifejezéssel élve - "átesett volna a ló túloldalára", nem hajlandó aludni.

Ma reggelre a vírus sikeresen legyőzte Judit T. Kirk kapitány immunrendszerét is, a betegség hasmenésben és hányásban kulminált a délelőtt folyamán, jelenleg a kapitány jobban van, de irányítói feladatát még nem tudja ellátni. Étvágya minimális, az emberi társadalmakban ilyenkor szokásos tápanyagokkal igyekszem ellátni (főtt rizs, víz, gyógyszer).

Mátrixom ellenállóképessége miatt én jelenleg 90%-on működök, a torok- és orrspektrumban ugyan gyengült a mátrix, de központi funkcióim épek és sértetlenek. A hajót így én irányítom és folytatni tudjuk utunkat a következő galaxis felé...

Hányás-hasmenés

Dávid tegnap este, vacsora előtt életében először hányt. Hát ezért nem volt étvágya a vacsihoz...

Aztán még az éjszaka folyamán hányt jó párszor, összesen legalább 5-6 alkalommal. Elaludt már 10 körül (a hullafáradtságba), de még kb. 2-ig néha-néha öklendezett egyet-egyet. Aztán olyan fél 3 körül nekem is sikerült elaludni.

Reggel sokkal jobban volt, kért vízet, amit ki is hányt, mert túl sokat ivott. Aztán hasmenése és hőemelkedése is lett, irány a doki.

Másik dokinál voltunk, nem a szokásosnál, de talán jobb is volt. Ítélet: gyomor influenza. Magyarul: ismeretlen eredetű vírusos hányás-hasmenés. Nincs semmi tennivaló, csak lázcsillapítás, folyadékpótlás, szopjon sokat.

Délután pedig akkorát fosott, hogy ekkorát még nem láttam. Talán már nincs benne több kaja.
Nagyon remélem, hogy hamar meggyógyul, olyan kis elesett a drágám. Gyenge, de azért labdázni és könyvet olvasni van kedve. És vízet is iszik szerencsére.

Interjú

Még múlt héten interjút készítettek velem az Európa-Piacon, s meg is jelent a Helsingin Uutiset című ingyenes újságban! És a Dávid is szerepelt benne, de kép nélkül. Majd a Tamás leírja mi a szöveg, lényegében az, hogy kinek szurkolunk.

101

JUHÉÉÉÉÉ!

Jubilálok! Az előző volt a 100-ik postom!!

Persze egynek számítva azt, amit még a blog.com-ról hoztam.

Múlt hét

Múlt héten semmire sem jutott időm, egy napot kivéve minden nap kint voltunk a piacon az Esplanadin. A lakás szalad, sok a mosatlan, elfogyott a kajánk. Na azért nem kell megijedni, már sokat mostam, takarítottam, sőt boltban is voltam:).

Vasárnap kicsit cinkes volt. Elhatároztuk, hogy nem csinálunk semmit, csak pihenünk, játszunk. Gyönyörű idő volt, lementünk a strandra (na nem fürdeni, hisz csak 12 fok volt kb.). Úgy gondoltuk, hazafelé bemegyünk a boltba (ami kivételesen nyitva van vasárnap), és veszünk pizzát. A bolt zárva volt, mert megszűnt, nyílt helyette másik, csak az nincs nyitva vasárnap. Ez azt jelenti, hogy nincs gyalog elérhető közelségben bolt nyitva. Klassz, kocsiba vágtuk magunkat, és egy másik zárt bolt után egy benzinkúton kötöttünk ki. Aztán jutott eszünkbe, hogy aznap volt Anyák Napja (igen, itt május második vasárnapján van), és MINDEN zárva volt.

Szóval sajnos nem sikerült olyan pihenősre a vasárnapunk. Viszont amikor Dávid aludt, mi is aludtunk, mert voltunk olyan hülyék, hogy fennmaradtunk szombat éjjel egyig, néztük az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét. Kicsit úgy érzem, nekünk is szerepünk lehetett abban talán, hogy Rúzsa Magdi olyan sok szavazatot kapott innen. Tőlem kapott hetet az biztos. De nem csak emiatt, hanem mert egész héten a piacon őt is reklámoztuk. Szerintem nagy sikere volt itt, sokan tudták a nevét, sőt még a számának a címére is emlékeztek! És amikor kiderült, hogy benne van az első tízben, sokan odajöttek gratulálni a magyar házhoz. Jó érzés volt, hogy ilyen sokan szurkolnak neki.

Még nem írtam, de ki lehetett tölteni egy Magyarország-ismereti tesztet is! Nagyon sokan kitöltötték, de "csak" 27-en adtak helyes választ mind a 10 kérdésre. Tegnap a három nyertes is ki lett sorsolva. Volt egy olyan kérdés, hogy hol van Magyarország. Az egyik válasz az volt, hogy By the rivers of Babylon. Egy indiai srác komolyan elgondolkodott, hogy vajon ez jó válasz-e. Érkeztek érdekes válaszok is. A legtöbben ott véreztek el, hogy mikor csatlakoztunk az EU-hoz, és hogy hányadikok lettünk idén a vízilabda VB-n.

Kihagytuk a nokia playgroup-ot is múlt héten, mert olyan gyönyörű idő volt pénteken, inkább kint töltöttük az időt.

Úgy gondolom, nagyon sikeres hetet zártunk összességében. Nagyon sok szórólapot elosztogattunk, elfogyott az összes Balaton-szelet, az összes pogácsa (ennyit még életemben nem ettem), Tamás nyaka lebarnult, az én arcom is lebarnult, a mellkasom pedig leégett. Piszkosul viszket, itt egész máshogy éget a Nap. Dávid nagyon jól érezte magát a nyüzsgésben, élvezte a focizást meg a pikniket a parkban.

15

Már hetek óta elfelejtem leírni, kibújt a 15. fog is! Valamelyik szemfoga megint, ellenőriznem kell majd. Valamikor akkor bújt ki, amikor Erzsiék itt voltak.

Nem nagyon nyúlkálok már a szájába, csak ha muszály.......kicsit életveszélyes!

Eurovíziós Dalfesztivál, Európa-Piac, Európa-Nap, EUEUEUEUEUEUEUEUEUEU

A történet pár hónappal ezelőtt kezdődött, amikor kiderült, hogy itt lesz a dalfesztivál. Ezzel párhuzamosan Helsinki város egy Európa-Piacot szervezett, és érdeklődtek, hogy Magyarország részt kíván-e venni rajta, és Tamás főnöke igent mondott rá. Mivel EU-s téma, természetesen neki kellett foglalkoznia vele (mondjuk, ha egy cikknek az a címe, hogy Gizike belEUnt a munkájába, akkor azzal is neki kell foglalkoznia EU-attaséként).

Lényeg, hogy eljött ez a hét is, kedden nyitott a piac. Nem igazi piacra kell gondolni, inkább kiállításra. Vannak országok, ahol árulnak a házban, de mi nem árulunk semmit. Temérdek szórólapunk van, prospektusok, poszterek a falon, ki lehet próbálni a Rubik-kockát, és van egy nyereményjáték is, ki kell tölteni egy tesztet Magyarországról, a végén sorsolás lesz (a megoldott teszteket egy óriási Rubik-kockába kell dobni).

Ma van még csak a harmadik nap, és tegnap már újra kellett rendelni a prosikat, mert nagyon kevés maradt! Szóval sikerünk van! És még nem is említettem az ingyen pogácsát, amit a szakács süt minden nap (nyammmmmmmm de finom!), és az ingyen Balaton-szeletet, aminek hihetetlen a sikere! Mondjuk ingyen van, kapkodják, mint a cukrot.

Mi is kint voltunk Dáviddal eddig mindkét nap, ezért se tudtam írni, mert hulla fáradt voltam. Amikor ébren volt, akkor csak rohangáltam utána, és vigyáztam, nehogy elsodorják, amikor meg aludt (igen! aludt, a hangzavarban, a babakocsiban),szóval akkor meg bent voltam a házban, és beszélgettem az emberekkel, kínáltam a pogit, rávettem őket, hogy töltsék ki a tesztet, szóval segítettem a Tamásnak. Szegénykém úgy elfáradt, hogy hozzám finnül beszélt, az ausztrál kertészhez magyarul, és a finn titkárnőhöz angolul. Nagyon pörgős a meló! De nekem bejön!

Második nap volt az Európa-Nap (május 9), nagyon nagy fesztivál volt! A finnek nagyon komolyan veszik, mintha ünnepnap lenne. Hihetetlen tömeg volt (munkaidőben!).

Felállítottak egy színpadot is, ahol egy magyar tánccsoport, a Litkey-Csoport is fellépett! Nagy tapsot kaptak a végén! Bevallom, elmozsoltam egy kis könnycseppet, amikor meghallottam a népzenét, pedig sose voltam "népzenés-néptáncos".Az előkészületek, még nincs kész a ház: A kvázi-kész ház, mert igazából minden nap kerül bele valami újTamás vigyorog a ház előtt: Annyira büszke vagyok rá, ha ő nem erőszakoskodik és nem dolgozik vele ennyit, akkor nem sikerült volna ilyen jól!
Dávidot ennyire érdekelte a néptánc, helyette inkább a kedvenc pingvinjéhez ment. A boltban is van ehhez hasonló, és mindig percekig kell ott lennünk, és nekem ping-eznem kell, ugyanis a pingvin azt mondja, hogy pingping!:)

Ilyen ködre ébredtünk tegnap reggel, de aztán gyönyörűen kisütött a nap!

Egy spanyol művész szobrai is ki annak állítva, címe: Las Meninas (Az udvarhölgyek, Velázquez festménye nyomán), legalább 20 ilyen szobor van, 3 méretben

Hát igen, pasi. A kocsik, a motorok és a cici érdekli:)

Annak örülök, hogy legalább jó márkákat választ:)

Hamarosan nem csak azt fogom tudni, mi az a Tokó Tukán (madár-mániából eredően), hanem a motorok összes alkatrészét is fogom ismerni

Kedd a nagyiékkal

Keddi sétánk leglényegesebb eseményei:

Ezeken kívül természetesen hintáztunk, néztük a madarakat, repülőgépeket, kutyákat, a tengerbe is dobáltunk kavicsokat, homokoztunk.

Vasárnap, Sea Life, harmadszor

Ígérem, innentől már nem is fogom számolni, hánydszorra voltunk a Sea Life-ban!

Ez az egyik olyan kivételes hely, ami vasárnap is nyitva van itt. Szóval kvázi adódott a program, azonkívül nagyiékat érdekelte is.

Dávidnak még mindig nagyon tetszett, imádta a cápákat, és etetést is láttunk megint.

Olyan, mintha a vízben lennének:

Délután nagyot sétáltunk, játszótereztünk, Dávid egyre jobban ráérez a csúzda ízére!

Új mánia: minden kavicsot fel kell szedni a földről!Esti narancs-kunyera:

Szombat a nagyiékkal, Suomenlinna

Szombaton megint fantasztikusan szép idő volt, úgy gondoltuk tökéletes lesz, ha szabadtéri programot csinálunk, irány Suomenlinna, Erzsiék még úgyse voltak ott. Én szóltam mindenkinek, hogy öltözzön melegen, mert hűvösebb van ott, mint itt, na de erre nem számítottunk! Nagyon hideg volt!!! Gondoltam, hogy viszek Dávidnak egy kötött takarót (köszi Efi!), és bizony szükség is volt rá! Már a hajón elkezdett lefagyni a fejünk, és csak rosszabb lett...

Odaértünk, gyorsan megnéztük a templomot, mert az közel volt a kikötőhöz, és gyorsan bementünk egy étterembe. Még a kirándulás előtt kiválasztottuk, hogy hol ebédeljünk, mert ez a hely nem csak étterem, de egyben sörfőzde is, és a fiúknak csorgott rá a nyála. Nem volt rossz választás, ízletesett ebédeltünk, állítólag a sör is finom volt, és ami a legjobb, nem fújt bent a szél! Dávid is evett, és a pláne, hogy krumplit is evett, ami pedig esküdt ellensége! Beleálcáztam a husi szaftjába:).

Ebéd után sikerült Csirkét elaltatni a babakocsiban (erre hónapok óta nem volt példa, a világ sokkal érdekesebb, minthogy aludjon), mondjuk fáradt is volt, az étteremben is jól kirohangálta magát.

Mi pedig elindultunk sétálni. Most messzebbre is eljutottunk, mint ősszel a Mamával, mert most legalább köd nem volt. Elmentünk a szigetcsoport legdélebbi részéhez is, itt vannak az ágyúk kiállítva. Még bohó fiatalkoromban, amikor itt jártunk Tamással először, felmásztam az egyik ágyúra, de most inkább csak picit másztam csak fel. Meg hát példát kell mutatni a Dávidnak, hogy nem kell mindenre felmászni felelőtlenül:).

Jó nagyot sétáltunk, klassz erődítményeket láttunk, megint láttuk a tengeralattjárót is. Aztán körülbelül 1 óra múlva Dávid felébredt, találtunk egy játszóteret, itt kiélhette a hinta utáni vágyát. Aztán indultunk is a következő hajóval haza, mindenki jól elfáradt és fázott. Ezt Neked fotóztam Mama! (na jó, és minden moha-mániásnak!)A tiszti klub bejárata, felhívnám a figyelmet arra, hogy mik a kapuőrök!
Igen, itt is jártunk:)

Kilátás a városra, és talán a mi szigetünk is látszik, bal oldalon:

Hazafele még maradt idő egy kis közös hintázásra(ez a hinta körülbelül 1 perc sétára van a bejáratunktól):

Dávid a hajón, tele van a szája fogakkal, és epres-maszatos a pofija:

Uzsonna hazafele a hajón: